Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 29. C év, évközi idő, 22. vasárnap (Keresztelő Szent János vértanúsága) A nap liturgikus színe: zöld

Keresztelő János szerepe kiemelkedik az útkészítésben, és utat mutat nekünk az igazság melletti kiállásban is, akár vérünk ontásáig.

Elmélkedés
Mk 6,17-29
Ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akik hibáinkra, bűneinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként – ha sokszor nehéz is! Meg nem hallgatásukkal, elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik ártunk – mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost, aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket tesszük tönkre. De a pusztában kiáltó szót nem lehet végleg elhallgattatni! Készítsétek az Úr útját!

Add Urunk, hogy a lelkiismeretünk ne váljon kietlen pusztasággá, ahol a Szó hiába hangzik el!

Alázatosság
Ne igen gondolj arra, ki fogja pártodat, vagy ki támad ellened, hanem azon fáradj és gondolkodjál, hogy minden dolgodban Isten legyen veled. — Legyen jó lelkiismereted, és Isten mindenben oltalmad lesz. — Mert akit Isten segíteni akar, nem árthat annak senki gonoszsága. — Ha tudsz hallgatni és tűrni, kétségkívül tapasztalod Isten segítségét. — Ő tudja idejét és módját szabadulásodnak, azért teljesen Őreá kell bíznod magadat. — Istené a segítés és minden gyalázattól való megszabadítás. — Sokszor igen hasznos az alázatosság növelésére, hogy fogyatkozásainkat mások is tudják és megdorgálják. — Mikor az ember hibáiért magát megalázza, akkor másokat is könnyen megengesztel, és kevés fáradsággal lecsillapítja, akik netalán neheztelnek reá. — Az alázatos embert oltalmazza és megszabadítja Isten; az alázatost szereti és vigasztalja; az alázatoshoz kegyesen leszáll; az alázatosnak bőven nyújtja nagy kegyelmét, és elnyomatása után felemeli dicsőségre. — Az alázatosnak kijelenti titkait, és édesdeden magához hívogatja és vonzza. — Az alázatos ember, ha gyalázzák is, csendes békében marad, mert Istenre és nem e világra támaszkodik. — Ne gondold, hogy valamennyire előrementél, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod. (Kempis: KK, 2:2)

Ima az alázat gyakorlásáért

Lelkem békére talál, mikor Téged, Uram szolgai alakban és természetben lát oly mélyen megalázódva, hogy még apostolaid lábait is megmostad. Eszembe jutnak ekkor szavaid, melyeket mondtál, hogy engem az alázatosság gyakorlására oktass: Példát adtam nektek, hogy ti is azt tegyétek, amit én cselekedtem. A tanítvány nincs az ő mestere fölött. Ha ti ezt értitek, boldogok lesztek, ha e szerint cselekedtek. (Jn 13,15-16) Értem, Uram, szelíd és alázatos szívedből fakadó tanításodat, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom azt.

Meg akarom magamat alázni, alá akarom vetni akaratomat testvéreim akaratának anélkül, hogy nekik bármiben is ellentmondanék, nem is keresve, van-e joguk vagy nincs arra, hogy nekem parancsoljanak. Senkinek sem volt Veled szemben ez a joga; és Te mégis engedelmeskedtél nemcsak a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, de még hóhéraidnak is. Most pedig a szent Ostyában még betetőzöd minden eddigi megalázódásodat. Milyen alázattal rendeled magad alá papjaidnak, óh dicsőség isteni Királya, minden különbség nélkül, akár szeretnek Téged, akár — fájdalom! — közönyösek vagy hidegek irántad. Ha akarják, siettetik, ha akarják, késleltetik a szentmiseáldozat idejét, Te mindenkor készen vagy hívásukra az égből leszállni.

Óh én Szerelmesem, a szent Ostya fehér leple alatt, mily szelíd és alázatos szívűnek látlak én Téged! Hogy engem alázatosságra taníts, nem alázhattad volna magadat mélyebbre. Szereteted viszonzásául én is utolsó akarok lenni, részt akarok venni megaláztatásaidban, hogy részem legyen Veled a mennyek országában. Arra kérlek, isteni Jézusom, küldj nekem mindannyiszor valami megaláztatást, valahányszor mások fölé akarnám emelni magamat. De Uram, Te ismered az én gyengeségemet; minden reggel elhatározom, hogy az alázatosságot gyakorolni fogom, és este mindig azt látom, hogy még oly sokszor elkövettem a kevélység hibáit. Ezt látva, a csüggedés kísért engem; de tudom, hogy a csüggedés is kevélység. Azért, én Istenem, egyedül beléd helyezem minden reményemet; Te mindent megtehetsz, alakítsd hát ki bennem ezt az erényt, amely után vágyódom. És hogy végtelen irgalmasságodtól megnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételni fogom: Szelíd és alázatosszívű Jézus, tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá. Amen. (Egy szent végső szavai: Kis Szent Teréz utolsó hónapjaiból [1897], 171)

+

Embert, amennyiben ember, felebarátja fölé az Úr soha nem rendel (csak helyetteséül). (Szalézi Szent Ferenc: Filótea)

+

Ember vagyok a Krisztus csépje szérűjén. Ha rossz ember, csak szalma én; ha jó vagyok, az Ő gabonája. (Szent Ágoston)

+

Alázat Nagy az alázat ereje! Isten fönsége is meghajol neki. — Az igazán alázatos, ki megaláztatást alázatra felhasználja. (Szent Bernát)

+

Azon percben, hogy Isten látja: teljesen áthat semmi voltunk tudata, lenyújtja hozzánk segítő Kezét! (Kis Szent Teréz)

+

Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy mindig fölébe kerekedjünk a bajoknak. Noshát, egész egyszerűen — kicsik lévén — surranjunk át alattuk. (Kis Szent Teréz)

Sir 3,17-18.20.28-29

a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját! Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél, A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk. A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.
Zsid 12,18-19.22-24a

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.
Lk 14,1.7-14

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.” Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: