Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 29. – Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezeto farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az elso
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. “Amikor lakomára hívnak –
kezdte -, ne ülj az elso helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
elokelobb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég elott! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: “Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ok nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat.”
Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Vendéglátás
A jegyesoktatások alkalmával a házasságra való lelki felkészülés mellett
az egyéb elokészületekrol is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal. Szinte
kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a vendéglista
összeállítása jelenti számukra. Az esküvore meghívandó személyek
névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony
a szülok véleményét is érdemes meghallgatni. Vigyázni kell, nehogy
kimaradjon valaki, mert abból sértodés és évekig tartó harag lehet. Fontos
szempont, hogy akik a rokonság körébol vagy az ismerosök közül korábban
meghívták a családot saját esküvojükre, oket mindenképpen illik
viszonzásként meghívni. A lakodalmas terem nagysága azonban határt szab,
mindenkit mégsem lehet meghívni, s emiatt akár szukíteni is kell a
névsort. De ki maradjon ki, s kik jöjjenek mindenképpen az ünnepre?
Szóval, nem egyszeru feladat. Szintén komoly gondot jelent az esküvo
napján a lakodalmi vigasságra érkezo vendégeknek megmutatni a helyüket. S
ha nincs, aki irányítsa a dolgot, akár kisebb veszekedések is
elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy lakodalomban, ahol az ifjú pár
azzal vette elejét az esetleges tülekedésnek, hogy a terítékek mellé
mindenkinek kiírták a nevét. Ez a megoldás egészen jónak tunt, bár
észrevettem, hogy egyesek cserélgetni kezdték a névtáblákat, hogy jobb
helyre kerüljenek, mint amit elore kijelöltek számukra. A megfelelo hely
biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem más
rendezvényeken is gondot jelenthet.

A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletu,
s már Jézus korában is elfordult. Az evangélium elso részében a mi Urunk
éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az elso helyekre akarnak
kerülni. A történet vége aztán megszégyenülés lesz, mert a házigazda
hátrébb ülteti oket. Ezt követoen Jézus rögtön el is mondja a követendo
magatartást: legyünk szerények, s inkább az utolsó helyet válasszuk. Az
egész történetnek tulajdonképpen semmi köze sincs a vallási élethez, egy
mondat azonban egyértelmuen átemeli az elbeszélést a hétköznapi, civil
környezetbol a vallási élet világába. A mondanivalót Jézus így foglalja
össze: ?Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza,
azt felmagasztalják? (Lk 14,11). Ez a szabály életünk minden területén
érvényes.

Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegu tanácsot ad Jézus,
amelynél még egyértelmubben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés a
következo: Kit hívjunk meg vendégségbe? Nem csupán lakodalmi mulatságba,
hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy a
meghívások tervezésekor lépjünk túl a rokoni és baráti körön, s ne csak
olyanokat hívjunk, akik viszonozni tudják a vendéglátást, hanem a
szegényeket és a rászorulókat is hívjuk meg. A vendéglátás így igazán
önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy újságcikket
a vendégszeretetrol. Az írás ezzel kezdodött: ?A vendégszeretet nem azt
jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk vendégül
és ott biztosítsunk számukra szállást?. Itt rögtön abba is hagytam az
olvasást, mert nem értettem egyet a kijelentéssel. Az evangéliumban
ugyanis Jézus éppen arról beszél, hogy olyanok felé, akiket a mai
gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek tekint, tehát a sánták, a
bénák és vakok felé is nyilvánuljon meg a szeretetünk. A kölcsönösség
jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti
életben minosíthetok hasznosnak, de vallási értelemben nem nevezhetjük
oket jócselekedeteknek. Az igazi jótetteinkért, amelyekkel Krisztusnak
segítünk, s ot látjuk vendégül, nem emberektol kapunk elismerést, hanem
mennyei jutalmat kapunk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden
jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts
engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem
a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetoségét.
Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az elso helyeket,
hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: