Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 31. B év, évközi idő, 22. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Isten arra hívta az embert, hogy tevékeny életével bekapcsolódjon a teremtés művébe. Éppen ezért az alkotó munka Isten munkatársaivá emel bennünket. Ha becsülettel végezzük munkánkat, ezzel Istenről tehetünk tanúságot a világban.

Tisztátalan lélektől megszállott ember Jézus ellen kiabál. Mégpedig szemtől-szembe. Nem is akármit. – Ha nekünk ilyen “szépeket” mondanának, mit is válaszolnánk!? És Jézus? Kedvesen és határozottan szól: Némulj el és menj ki belőle!

Világunk annyi Isten káromlója, ha általunk találkozna Jézussal! Ha engednénk, hogy a találkozáskor kikiabálja magát! Ha mégis szelídek maradnánk! Ha belül imádkoznánk értük! Ha Jézus általunk szólna és mi is pont azt mondanánk, amit épp ekkor Jézus akar általunk üzenni.

Megkeresztelteknek, nekünk, csak a saját hívő kisközösségeinkhez van “hivatásunk”? Csak ott vagyunk igazán “otthon”. Mennyi ember várja, hogy általunk Jézussal találkozva “SZABADDÁ” váljon.

A készület, amely földi életünket jellemzi, teljes szakítást jelent a gonosz lélekkel. Mint a világosság fiainak, minden cselekedetünkkel az egyenességet, igazlelkűséget kell sugároznunk. A sátán állandó kísértése és zaklatása ellen imádságainkkal kérjük a kegyelmi segítséget.

Buzgón ismételjük a Zsoltáros szavait a szentmise Kezdőénekében:
Könyörülj rajtam, Uram;
Látod: egész nap Hozzád kiáltok!
mert Te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
és nagyirgalmú azokhoz, akik Hozzád kiáltanak.

1Kor 2,10b-16

Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.
Lk 4,31-37

Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” És a híre elterjedt a környék minden helyén.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: