Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 1, 2010 havi archívum

2010. szeptember 1. B év, évközi idő, 22. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Isten munkatársai vagyunk, nekünk is hirdetnünk kell Isten evangéliumát. Saját helyünkön, helyzetünkben kell felfedeznünk azt, amiben Jézus tőlünk vár tevékenységet, tanúságtételt. Ehhez kérjük a Lélek hathatós segítségét Szent Mihály havának első napján, az iskolakezdés alkalmával diákok, pedagógusok és szülők számára.

A bűnbánati imában elhangzik a kérés: imádkozzatok érettem! Napi imáimba mennyire férnek bele a mellettem, körülöttem élő embertársaim? Akkor számíthatok igazán a másik ember imájára, ha én is imádkozom másokért.
Isten Országának örömhíre, az Evangélium, a hit szabályait, a remény bizonyosságát és a szeretet növekedését adja. Gyümölcse és eredménye a kegyelmi élet, és a lélek békéje. A kísértő ugyan ezerféle próbát tesz, hogy elrabolja a lélek kincseit, és megtörje a hit erejét.

Azért imádkozzuk bizalommal a szentmise Kezdőénekében:
Könyörülj rajtam, Uram;
Látod: egész nap Hozzád kiáltok!
mert Te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
és nagyirgalmú azokhoz, akik Hozzád kiáltanak.

A Szentleckéhez
A kolosszei egyházközséget nem Szent Pál alapította, hanem egyik tanítványa. Mégis írt nekik, mert hallott a hitükről és a hitből fakadó szeretetükről, ami eltölti őket a “szentek ” iránt. Az erényes élet tettei sugárzóak.

Az Evangéliumhoz
Jézus kafarnaumi csodáiról beszél a mai Evangélium. De a forrást is elmondja: Jézus gyakran visszavonult, hogy imádkozzon. Mert a mennyei Atyával való beszélgetés elengedhetetlenül szükséges a küldetés betöltéséhez.

Egyetemes könyörgések
Forduljunk kérő imával, Testvéreim, közösen kegyelemosztó Istenünkhöz, hogy az isteni segítséggel megnövekedjünk a hitben, reményben és szeretetben.
1. Add, Urunk, hogy az Evangélium örömhíre meghódítsa az emberi szíveket.
2. Add, hogy az evangéliumi tanítás gyarapodjék bennünk és gyümölcsöt hozzon.
3. Add, hogy állhatatosak legyünk a tevékeny hitben, szilárd reményben és az áldozatos szeretetben.
4. Add, Urunk, hogy egész életünk önkéntes és tudatos tanúságtétel legyen Fiadról.
5. Add, hogy reménységünk megnyissa Országod kapuját.
Jóságos mennyei Atyánk! Országod örömhírét elhozta Egyszülötted. Kérünk, engedd, hogy amint kegyelmed erejével hittel elfogadtuk, úgy reményünk Szent Színed látásának boldogságában valóra váljék. Krisztus, a mi Urunk által.

1Kor 3,1-9

Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon? Amikor ugyanis azt mondja az egyik: ,,Én Pálé vagyok”, a másik pedig: ,,Én Apollóé”, vajon nem vagytok-e emberiek? Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Lk 4,38-44

Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.

2010. szeptember 1. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszunt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította oket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!
Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok
ugyanis tudták, hogy o a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy
magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta.
Tartóztatták, hogy ne menjen el tolük. Jézus azonban így válaszolt: Más
városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a
küldetésem. Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Miután Jézus meggyógyította Péter anyósát és több megszállottból is kiuzte
az ördögöket, az emberek marasztalása ellenére is tovább indul, hogy
máshová is elvigye örömhírét. Nem arról van szó, hogy Jézus egyszeruen
otthagyja azokat az embereket, akik a segítségét kérik. Nem részvétlenség
vagy a szánalom hiánya indítja ot arra, hogy továbbmenjen, hanem a
küldetése, amely nem korlátozódhat egyetlen helyre vagy egyes személyekre.
Küldetése mindenkihez szólt. Jól tudta, hogy az emberi kérések nem
téríthetik el küldetésétol, amelyet a mennyei Atya bízott rá. E
küldetéstudat vezette ot abban, hogy mindhalálig teljesítse feladatát.
Sosem keresett kibúvókat, nem menekült el feladata elol a szenvedés és a
halál pillanatában sem.
Mi a küldetésem? Felismertem-e már küldetésemet, amit Isten adott nekem?
Hogyan teljesítem felismert hivatásomat?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek, jöjj a szívembe!
Vond magadhoz hatalmaddal, igaz Isten!
Adj nekem szeretetet félelemmel,
orizz meg, Krisztusom,
minden rossz gondolattól,
gyullassz fel a te legédesebb szerelmeddel,
hogy minden gond könnyuvé váljék!
Szent Atyám, én édes Uram,
segíts engem minden cselekedetemben!

2010. szeptember 01.

Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalában szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk…

1. szerda (Szent Egyed)

1Kor 3,1-9; Zs 32; Lk 4,38-44
Istennek vagyunk munkatársai

1Kor 3,1-9

Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon? Amikor ugyanis azt mondja az egyik: ,,Én Pálé vagyok’, a másik pedig: ,,Én Apollóé’, vajon nem vagytok-e emberiek? Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Zs 32

Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Lk 4,38-44

Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.’ De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.’ És tanított Júdea zsinagógáiban.