Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. szeptember 4. – Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: ?Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos??
Jézus válaszolt nekik: ?Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,
és adott belolük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük.? Majd hozzátette: ?Az Emberfia ura a szombatnak is.?
Lk 6,1-5

Elmélkedés:

Az ószövetségi idokben azért volt a szombat szent nap, amelyen többek
között nem szabadott munkát végezni, mert Isten a teremtéskor muvének
befejezése után a hetedik napon megpihent. A szombati pihenonapra
vonatkozó eloírások megtartásával kapcsolatban Jézus több alkalommal is
vitába kerül a vallási vezetokkel. A vitákat általában az váltja ki, hogy
a tanítványok nem tartják meg a szombatot, azaz olyan dolgokat tesznek,
amelyeket a hagyomány szerint nem volna szabad, és mesterük, Jézus ezt
megengedi nekik. A farizeusok ezt úgy értékelték, hogy Jézus maga sem
tartja tiszteletben ezeket a szabályokat, különben figyelmeztetné
tanítványait azok megtartására. A szombattal kapcsolatos viták során, a
mai evangéliumban olvasott részben Jézus azt a választ adja nekik, hogy o
ura a szombatnak is. Jézus tudja, hogy a farizeusok felcserélik a
sorrendet, amikor a szombat szigorú megtartását minden egyéb emberi
cselekedet elé helyezik.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Istenem! A jövobe pillantás félelemmel tölt el. De miért is kellene
elmélyednem a jövoben? Csak a jelen pillanat drága nekem, hiszen lehet, a
jövo nem is látogatja meg lelkem. Az elmúlt idon nincs hatalmam, hogy
megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak. Ezt sem a bölcsek, sem
a próféták nem tudták megtenni. Istenre bízom hát mindazt, amit a múlt
magával vitt. Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém.
Minden erommel óhajtok veled élni. Bár kicsi és gyenge vagyok
én,mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis. Bízva tehát irgalmadban, az
élet útját kisgyermekként járom. Szívem, mely a Te nagyobb dicsoségedet
óhajtja, Néked mindennap újra felajánlom.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: