Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. szeptember 5. – Évközi 23. vasárnap

Abban az  idoben:  Amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  o  hozzájuk
fordult, és  így szólt:  Aki hozzám  jön, de  nem gyulöli  apját,  anyját,
feleségét, gyermekeit, fivérét és  novéreit, sot még  saját magát is,  nem
lehet az én tanítványom.
Aki tehát  nem hordozza  keresztjét, és  nem így  követ, nem  lehet az  én
tanítványom. Ha valaki  közületek tornyot  akar építeni, vajon  nem ül  le
elobb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e mibol befejeznie? Mert ha
az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az  ember építkezésbe fogott, de nem  tudta
befejezni.
Vagy, ha egy  király hadba  vonul egy másik  király ellen,  elobb leül  és
számot vet, vajon a maga  tízezer katonájával szembe tud-e szállni  azzal,
aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még  akkor,
amikor messze jár, és békét kér tole. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.
Lk 14,25-33

Elmélkedés:

Új életünk kezdete
Thomas Edison nevének hallatán bizonyára mindannyiunknak az jut az eszébe,
hogy  o  a  villanykörte  feltalálója,  pedig  valójában  több  mint  ezer
találmány  és  szabadalom  fuzodik  az  amerikai  születésu  feltaláló  és
üzletember személyéhez. Már 12  évesen dolgozott, újságot szerkesztett  és
adott ki,  amelynek  bevételét kísérleteire  fordította.  Hamarosan  saját
laboratóriumot  épített   New   Jersey  városában.   Híres   laboratóriuma
évtizedekkel késobb egy decemberi napon teljesen leégett. Edison ekkor már
hatvanhét éves volt,  s úgy  tunt, hogy egész  életmuvét megemésztették  a
pusztító lángok. A tuzvész utáni reggelen, amikor megvalósult terveinek és
megvalósulatlan  álmainak  üszkös,  füstölgo  romjai  között  sétálgatott,
Edison a következoket mondta: A katasztrófa haszna, hogy minden  tévedésem
elégett. Hála Istennek tiszta lappal kezdhetek mindent. És ezt egy idosödo
ember mondta, aki  hatvanhét éves  korában is  tudott újrakezdeni.  Néhány
héttel  késobb  feltalálta  a   hangrögzítésre  és  lejátszásra   alkalmas
fonográfot. A történet  kapcsán több  tanulságot is  levonhatunk, én  most
csak egyet szeretnék mondani:  Ha valami elpusztul, teljesen  megsemmisül,
nem kell kétségbeesni, mert talán éppen ez a feltétele annak, hogy  valami
újat kezdjünk  el.  Bármennyire  is fontos  volt  számunkra  valami,  mert
például a mi alkotásunk, a mi munkánk gyümölcse, nem érdemes  visszasírni,
mert lehet, hogy éppen a hiánya  fog minket arra ösztönözni, hogy egy  még
jobbat hozzunk létre.

Jézus egykori  tanítványai számára  régi  életük feladásával  kezdodött  a
Krisztus-követés. Péter  és  társai  elhagyják  eredeti  mesterségüket,  a
halászatot, hogy emberhalászokká  válhassanak. Nem  egy mindent  elemészto
tuzvész, hanem Krisztus hívó szava indította  el oket az új élet útján.  A
mai evangéliumban Jézus  nagyon kemény követelményeket  fogalmaz meg  azok
számára, akik követni akarják. Ezt mondja: Aki hozzám jön, de nem  gyulöli
apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét  és novéreit, sot még  saját
magát is, nem lehet  az én tanítványom (Lk  14,26). A gyulölni szó  megüti
fülünket. Hogyan  kell  ezt értenünk?  A  gyulölet itt  nem  belso,  heves
indulatoktól futött  ellenérzést  vagy  szembeszegülést  jelent,  amit  az
ellenségnek tekintett személy iránt szokott érezni valaki, hanem arról van
szó, hogy a  családi kapcsolatokat és  a rokoni kötelékeket  másodlagosnak
kell tekintenünk a Jézushoz való kapcsolatunkhoz képest. Nem  szerethetünk
senkit sem jobban, mint a mi Urunkat. Ezt az értelmet erosíti az is,  hogy
ugyanezen jézusi kijelentéseknél Szent Máté evangéliuma így fogalmaz:  Aki
jobban szereti apját  vagy anyját,  mint engem,  az nem  méltó hozzám  (Mt
10,37). A tanítványok életében Jézus áll az elso helyen.

A   tanítványság   feltételének   megfogalmazását   követoen   Jézus   két
példabeszédben arra  figyelmeztet, hogy  mielott valaki  meghozná a  végso
döntést, vizsgálja meg önmagát, hogy valóban alkalmas-e Jézus elkötelezett
követésére. A  megfontolatlan döntés  ugyanis kudarchoz,  sikertelenséghez
vezethet. Az építkezést elkezdo, de azt befejezni nem tudó ember  kudarcot
vall. A jelentos túleroben lévokkel  szembeszálló király a biztos  vereség
felé tart. Az elore látható kudarc elkerülése érdekében inkább álljanak el
az építkezéstol, illetve  a háborútól.  A két példa  rávilágít arra,  hogy
Krisztus  követése   bölcs  döntést   kíván,   hiszen  a   döntés   komoly
következményekkel jár.

A Jézus melletti  döntés régi, bunös  életünk elhagyását jelenti.  Hibánk,
buneink, tévedéseink egy jól végzett szentgyónásban vagy egy életgyónásban
megsemmisülnek, mint  Edison laboratóriuma  a tuzben,  s ezzel  új  életet
kezdhetünk. Ne ragaszkodjunk földi dolgainkhoz, hanem éljünk az újrakezdés
lehetoségével, amelyet Isten ad nekünk! Új életünket nem önmagunknak  kell
felépítenünk. Engedjük, hogy Isten építse fel azt bennünk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, vedd le rólam  bunös életem terheit, amelyek  megakadályoznak
abban, hogy egészen neked adjam  magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz  engem
az elkötelezett  életre,  amely középszeruségem  feladását  jelenti,  hogy
érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád,  a
biztos alapra, aki szolgálatot kérsz  tolem, hogy jócselekedeteimben a  te
jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: