Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 8, 2010 havi archívum

2010. szeptember 8. Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) A nap liturgikus színe: fehér

Mária születése hajnalcsillag az emberiség egén. A megváltás művének kezdete. Isten kegyelmét, szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születése öröm, ahogy minden születés öröm, mert a reményt erősíti bennünk. Valami szép, valami szent kezdődik.
Számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét jelentette, így természetes, hogy a keleti egyházból ered. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a 7. század végén. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna bazilika szentelési évfordulója volt. A keresztény tisztelet mindig fontosnak tartotta megemlékezni arról, aki a Megváltó édesanyja lett.

A mai napon születésnapot ünnepelünk. Szűzanyánknak, égi édesanyánknak születésnapját. Ezen a napon az Egyház az evangéliumból egy hosszú és első pillantásra unalmas evangéliumi szakaszt tár elénk: Jézus Krisztus nemzetségtábláját. Valóban unalmas pusztán a nevek egymásutánját olvasni.
A Szentírásban nagy hagyományra tekint vissza a nemzetségtáblák felsorolása. Az Ószövetségben még ennél is hosszabb és részletesebb nemzetségtáblákat találunk. Vajon miért kerültek bele ezek a nemzetségtáblák a Szentírásba, vajon hogyan hordozzák az Isten üzenetét számunkra. Hogyan hordozzák, amikor még tegyük hozzá nem föltétlenül hitelesek mai történetkritikai szempontból. Mert például Jézus imént hallott nemzetségtáblájánál elgondolkodva több mint valószínű, hogy Ábrahámtól Jézusig, közel kétezer esztendő alatt, 42 nemzedéknél több nemzedék váltotta egymást, mint ahogy az evangéliumban áll. Tehát Jézus nemzetségtáblája is csak egy kivonat.
Mit akar tehát üzenni nekünk Isten ezekkel a nemzetségtáblával, különösen Jézuséval?
Az, hogy az Ószövetség történeteit időről-időre egy-egy nemzetségtábla felsorolása szakítja meg az a maga módján azt jelzi, hogy mindazon történetek, csodák, bűnök, emberi sorsok, melyek le vannak írva nem a képzelet szülöttei, nem mesék, hanem a történelem részei. Jézus nemzetségtáblája pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia esetében különösen is aláhúzza azt, hogy Jézus Krisztus az emberi történelem része. Annak az emberi történelemnek, amelyek tele vannak emberi gyarlóságokkal, bűnökkel, örömökkel, reményekkel, de biztos kézzel Isten vezeti annak menetét, hogy Jézus Krisztushoz a történelem középpontjához érkezzen. Mert nézzünk csak a nevek mögé!
Ábrahám, a gyermektelen, akinek idős korában egyetlen fia születik, s aki azt az ígéretet kapja Istentől, hogy megsokasítja utódait, mint az ég csillagait, s benne nyer áldást minden nemzet. Isten megteszi ígéretét, melyet a történelem viszontagságain keresztül a választott nép által megvalósít Jézus Krisztusban.
Boász felesége Rut. Aki Rut könyvét olvasta a Szentírásban, az tudja: Rut pogány volt. Tehát Jézus családfájában idegen pogány vér van, hirdetve ezzel a jövőt: Jézus Krisztus, a Messiás minden nemzetnek, s nemcsak a zsidó népnek hozza meg az üdvösséget.
Izáj fia Dávid, a zsidók legdicsőbb királya, akinek köszönhetően – ahogy ma már történeti kutatások kimutatják – a zsidó nép kivívta függetlenségét a filiszteusokkal szemben, s ezáltal nem szívódott fel a környező népekbe tűnve el örökre a történelem színpadáról. De egyedül Dávidnak köszönhetően? A Szentírásból tudjuk: maga Dávid tisztában volt vele, hogy minden dicsőségét, győzelmét egyes-egyedül Istennek, a Seregek Urának köszönheti.
“Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől” – Máté evangélista nem szégyelli leírni ezeket a sorokat, ahogyan a Szentlélek sugallatára nem szégyellte az ószövetségi szentíró leírni Dávid házasságtörését Uriás feleségével, Betsabéval. A bűn, az ember szégyenletes és levetkőztethetetlen tulajdonsága is benne van Jézus családjában, hogy hirdesse: Jézus magára vette bűneinket. Nemcsak a kereszten, hanem már így származásában, nemzetségében is amely nem volt mentes a bűntől.
Még folytathatnám tovább a nevek mögötti történelmet, de ma a végpontjára kell fordítani figyelmünket: József jegyesére Máriára, akinek a mai napon ünnepeljük születésnapját. Mária úgy van ennek a nagyonis emberi a nemzetségtáblának a végén, mint ahogy egy liliomszál virít a szemétdombon. Mert Isten a legnagyobb bűnből is tud jót kihozni, ahogy fényesen mutatja Mária, de legfőbbképpen az ő fia Jézus Krisztus, aki ugyanannyira volt egy ember közülünk, mint ahogyan Isten is volt.
S ahogyan minden embernek van édesanyja, úgy neki is van. S ahogy általában az édesanyánknak köszönhetünk legtöbbet életünkben, úgy Jézus Krisztus is emberségében a Szent Szűznek köszönhet a legtöbbet. Neki éppoly drága volt édesanyja, mint bármely tisztességes érzésű embernek, nem éppen drágább. És ő ezt a kincsét nekünk ajándékozta, amikor a kereszten János apostol személyében az egész emberiségnek azt mondja “Íme a te anyád!”
Mit adhatnák mi Máriának születésnapjára? Egy csokor virágot az oltárra, amely maholnap elszárad? Nem, érezzük hogy ez nem elég. Az örök anyának valami örök ajándékot kell adni. S ezen a világon pedig csak egyetlen dolog örök, ami soha el nem múlik: a szeretet.
A szeretettel ajándékozzuk meg, ami nem pusztán az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben, hogy tegyük már végre szebbé, jobbá a szeretet cselekedetei által ezt a szomorú, megfáradt és bűnös világot.

Mik 5,1-5a

De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat.
Róm 8,28-30

Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.
Mt 1,1-16.18-23

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

2010. szeptember 8. – Szerda, Szuz Mária születése (Kisboldogasszony)

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielott azonban egybekeltek volna, kitunt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektol. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta ot megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektol van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert o váltja meg a népét buneitol. Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szuz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: Velünk az Isten.
Mt 1,18-23

Elmélkedés:

Az evangéliumokban Jézus gyermekkoráról szóló részek sokban különböznek.
Szent János írásában nem is található ilyen. Márk nem tulajdonít nagy
jelentoséget Mária személyének, Máté inkább Szent József szemszögébol
mutatja be Jézus születését és gyermekkorát, de Lukács kifejezetten Szuz
Mária oldaláról. Mindegyikben természetesen a gyermek Jézus áll a
középpontban.
Ha kifejezetten Mária magatartását nézzük, észrevehetjük, hogy egészen
passzív. Beleegyezik Isten akaratába, hozzájárulva, hogy Szentlélek
hatására megfoganjon méhében Jézus, és engedi, hogy József irányítsa
sorsát, de tulajdonképpen sohasem Mária a kezdeményezo. Aki átengedi a
kezdeményezést és odaadja életét Istennek, azzal nagy dolgok fognak
történni életében.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között elso, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve o legyen
lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint o, és
mindent megteszek, ami tolem függ, hogy tisztán és folt nélkül orizzem meg
magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin

8. szerda: SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE(KISBOLDOGASSZONY) (ünnep)

Mik 5,1-5a vagy Róm 8,28-30 Zs 12 Mt 1,1-16.18-23
A legkisebb vagy, mégis belőled származik az, aki uralkodik

Mik 5,1-5a

De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat.

vagy

Róm 8,28-30

Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Zs 12

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem? Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem? Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: ,,Legyőztem!’ Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam. Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.

Mt 1,1-16.18-23

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni’ [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.