Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 10, 2010 havi archívum

2010. szeptember 10. B év, évközi idő, 23. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Hirdetni az evangéliumot, talán elsősorban életünkkel, tetteinkkel, majd szavainkkal is, amikor már nyitottá válik a mellettem élő a Jézusi üzenetre. Egész életünket átható feladat.

1Kor 9,16-19.22b-27

Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.
Lk 6,39-42

Hasonlatot is mondott nekik: ,,Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: ,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát”, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!

2010. szeptember 10. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: Vajon
vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem
nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már
olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében,
amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod
embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedbol a szálkát, holott saját
szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki elobb a magad
szemébol a gerendát, s aztán törodj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szemébol.
Lk 6,39-42

Elmélkedés:

Miként az ellenségszeretet a másik emberrel való kapcsolatunkban teremthet
egy egészen új helyzetet, ugyanúgy a lelkiismeretvizsgálat és a bunbánat
új helyzetet teremt Istennel. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha
nem a másik esetleges vétkeivel törodünk, hanem a magunkéval. Márpedig
igencsak szükségünk van arra, hogy rendezzük Istennel való kapcsolatunkat,
hiszen e nélkül örök üdvösségünket tennénk kockára. Jézusnak azon szavait,
amely szerint legyünk olyan tökéletesek, mint a mesterünk, akkor
értelmezzük helyesen, ha az O személyére vonatkoztatjuk. O a mi mesterünk,
akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. O vezessen minket a lelki
tökéletesedés útján!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese!
Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a
szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
velem, sot, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz,
mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtom!

10. péntek

1Kor 9,16-19.22b-27; Zs 83; Lk 6,39-42
Mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek

1Kor 9,16-19.22b-27

Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.

Zs 83

A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések’ szerint. Kóré fiainak zsoltára. Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura! Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után. Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem! Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké! Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül. Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti. Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon. Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene! Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára! Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni. Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr; Nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!

Lk 6,39-42

Hasonlatot is mondott nekik: ,,Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: ?,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát?”, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!