2010. szeptember 10. – Péntek

szeptember 10, 2010 - 4:49 de. · Filed under Uncategorized

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: Vajon
vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem
nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már
olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében,
amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod
embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedbol a szálkát, holott saját
szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki elobb a magad
szemébol a gerendát, s aztán törodj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szemébol.
Lk 6,39-42

Elmélkedés:

Miként az ellenségszeretet a másik emberrel való kapcsolatunkban teremthet
egy egészen új helyzetet, ugyanúgy a lelkiismeretvizsgálat és a bunbánat
új helyzetet teremt Istennel. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha
nem a másik esetleges vétkeivel törodünk, hanem a magunkéval. Márpedig
igencsak szükségünk van arra, hogy rendezzük Istennel való kapcsolatunkat,
hiszen e nélkül örök üdvösségünket tennénk kockára. Jézusnak azon szavait,
amely szerint legyünk olyan tökéletesek, mint a mesterünk, akkor
értelmezzük helyesen, ha az O személyére vonatkoztatjuk. O a mi mesterünk,
akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. O vezessen minket a lelki
tökéletesedés útján!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese!
Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a
szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
velem, sot, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz,
mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtom!

Közvetlen hivatkozás