Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.szeptember 11, 2010 havi archívum
2010. szeptember 11. B év, évközi idő, 23. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld
Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. Szavak és szív egységére hivatott az ember. Ellenkező esetben azt mondhatjuk: az ilető hazudott. megriadunk, ha belegondolubnk, hogy a külső rossz szokások milyen erősen befolyásolják a szív érzéseit: “úgy cselekedj, ahogy gondolkodsz, mert különben úgy fogsz gondolkodni, ahogy cselekszel” – szokták mondani. Bármennyire általános tapasztalatot rögzít a közmondás, Isten Lelke még a megátalkodott szívet is képes megújítani.
1Kor 10,10-22
Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztító által [Szám 14,2.36]. Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges, és nem engedni meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek. Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! De amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek [Zsolt 106,37]. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. Ingereljük talán féltékenységre az Urat? [Mal 1,7; MTörv 32,21] Talán erősebbek vagyunk nála?
Lk 6,43-49
Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj. Miért mondjátok nekem: ,,Uram! Uram!”, ha nem cselekszitek, amiket mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat. Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve. Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.”
2010. szeptember 11. – Szombat
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát
gyümölcsérol lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a
tüskebokorról nem szüretelnek szolot. A jó ember szívének jó kincsébol jót
hoz elo, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elo. Hiszen a szív
boségébol szól a száj! Miért mondjátok nekem: ?Uram, Uram!? ? ha nem
teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépíto emberhez,
aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a
házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont
hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz,
háza azonnal összedolt, és nagy romhalmaz lett belole.
Lk 6,43-49
Elmélkedés:
A mai örömhír szerint Jézus a szikla alapra építo okos emberhez hasonlítja
mindazokat, akik hallgatják és meg is valósítják tanítását. Kijelentése
tehát két elemet foglal magába: tanításának figyelmes hallgatását és
megismerését, valamint azt az életvitelt, amely e tanításhoz igazodik. A
keresztény ember életében a ketto szorosan összetartozik, s egyik sem
hiányozhat a hiteles krisztusi élethez.
Az elbizakodottságnak volna a jele, ha valaki azt állítaná magáról, hogy
keresztényként él, ugyanakkor nem törekszik arra, hogy Jézus tanítását
napról napra egyre jobban megismerje és rendszeresen hallgassa.
Természetesen az sem lehet elegendo, ha valaki jól ismeri mindazt, amit
Jézus elvár követoitol, de mindennapi életében egészen másként cselekszik.
Csak a jó fa tud jó gyümölcsöket teremni. Csak akkor élünk valóban
keresztényként, ha a krisztusi igazsághoz ragaszkodva teremjük a
jócselekedeteket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz,
sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy
az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelembol
ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetbol! Nem akarok mást tenni, mint a te
akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp
11. szombat
1Kor 10,10-22; Zs 115; Lk 6,43-49
Sokan egy test vagyunk, mivel egy kenyérben részesedünk
1Kor 10,10-22
Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztító által [Szám 14,2.36]. Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges, és nem engedni meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek. Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! De amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek [Zsolt 106,37]. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. Ingereljük talán féltékenységre az Urat? [Mal 1,7; MTörv 32,21] Talán erősebbek vagyunk nála?
Zs 115
Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!’ Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!’ Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.
Lk 6,43-49
Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj. Miért mondjátok nekem: ?,,Uram! Uram!?”, ha nem cselekszitek, amiket mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat. Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve. Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.’
Gondolkodtató melankólia 