Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 16, 2010 havi archívum

2010. szeptember 16. Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök, vértanúk A nap liturgikus színe: piros

A keresztényüldözések idején, tévtanítások közepette egymást segítve és támogatva mutatott példát a két ma ünnepelt szent az Isten iránti szeretetre. Isten ma is meglátogatja népét, és nagy dolgokat tesz, hogy ki-ki végezze tőle telhetően jól a szolgálatát.

SZENT CIPRIÁN Kartágóban született 210 körül, pogány családban. Szónoki iskolába járt, szónok és tudós akart lenni. Későn kezdett a vallás iránt érdeklődni, csak 45 éves korában.
Megtérve pap lett, 249-ben Kartágó püspökévé szentelték. A Déciusz féle keresztényüldözés készületlenül érte az egyházat, sokan meginogtak, elhagyták hitüket. Tetteivel, írásaival kitünően vezette egyházát, kiválóan támogatta Kornél pápát az eretnekek elleni küzdelmében. A bűnbánókat, a visszatérő hittagadókat szívesen fogadták vissza az egyházba.
Az üldözés elmúltával dögvész támadt Kartágóra és környékére, nagyon sokan estek áldozatul a járványnak. A katasztrófa okául a propaganda a keresztényeket jelölte meg. A csapás szerintük az ősi hit elhagyása miatt tört ki. A Valerianusz-féle üldözés idején számkivetésbe küldték Kurúbisba, majd egy év múlva halálra itélték. 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett kard által. Fényes temetése volt és két templomot is szenteltek tiszteletére, egyet vértanúsága helyén, egyet pedig sírja fölé.
Példája:
Tehetségedet úgy bontakoztasd ki, hogy ebben társaid is sikeresek legyenek!
SZENT KORNÉL pápa 250-ben Deciusz császár üldözése során Szent Fábián pápa meghalt a börtönben. Üresen maradt székét 14 hónapig nem töltötték be, hanem szóvívőként intézte az ügyeket Nováciusz ellenpápa. Az üldözés enyhülésekor 251-ben a becsvágyó szóvívő helyett egy minden becsvágy nélküli papot, Kornéliuszt választották pápává. Csupán két évig uralkodott. Az eretnekek elleni küzdelemben Ciprián püspökkel eredményesen dolgozott. Nagy tisztelet és igen jó benső viszony alakult ki köztük. Nagy szelídséggel, de határozottan lépett fel a tévelygők ellen, az egység érdekében.
Gallusz császár az újból megindult üldöztetés során száműzte, Civitavechia mellett szenvedett vértanúságot. Holttestét Rómában a Kallixtusz-katakombában temették el. Sírfelirata az első latin nyelvű pápai sírfelirat.
Példája:
Lankadatlanul kell dolgoznunk, támogassuk ebben egymást!

B év, évközi idő, 24. hét, csütörtök
1Kor 15, 1-11

Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.
Lk 7, 36-50

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: ,,Mester, szólj!” ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: ,,Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,,Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A hited megszabadított téged; menj békével.”

2010. szeptember 16. – Csütörtök

Abban az idoben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bunös no.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki
és miféle, aki érinti ot: hogy ez egy bunös no. Jézus akkor hozzá fordult:
Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: Mester, beszélj! Egy
hitelezonek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a
másik ötvennel. Nem volt mibol fizetniük, hát elengedte tartozását
mindkettonek. Melyikük szereti most jobban? Úgy gondolom az, akinek többet
engedett el ? felelte Simon. Helyesen ítéltél ? válaszolta Jézus. Majd az
asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: Látod ezt az asszonyt? Betértem
házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a
lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül
csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet
olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bune
bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az
kevésbé szeret. Aztán így szólt az asszonyhoz: Bocsánatot nyertek buneid.
Menj békével!
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Szent Lukács, az irgalmasság evangéliumának szerzoje nagy figyelmet
szentel annak, hogy írásában bemutassa a bunösöknek megbocsátó Jézust. A
farizeus házában történtekbol kiderül, hogy a bunös asszony keresi a
bunbocsánat ajándékát. Azért megy Jézushoz, hogy kifejezze iránta
szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb isteni ajándékot nyeri
el, bunei bocsánatot nyernek. A zsidó vallási törvények szerint nem volt
szabad érintkezni nyilvános bunösökkel. Jézus átlépi ezt a törvényi
határt, hogy a bunbánattal hozzá közeledonek megbocsáthasson. Küldetése
többek között éppen az ilyen bunösökhöz szól, hogy megajándékozza oket a
lélek szabadságával. Ha bunbánattal közeledek Jézushoz, nála irgalomra
lelek.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, nem az evilági országért kérünk téged, amely
mulandó és ideiglenes, hanem azért az Országért imádkozunk hozzád, amely
örökké tart, amelyben nem lehet hiány és gyöngeség, ahol a szép angyalok
színrol színre jutnak és dicsérnek téged.

2010. szeptember 16.

Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.

16. csütörtök: SZENT KORNÉL ÉS SZENT CIPRIÁN

1Kor 15,1-11; Zs 117; Lk 7,36-50
Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok

1Kor 15,1-11

Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.

Zs 117

ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!’ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Lk 7,36-50

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Simon! Mondanék neked valamit.’ Az így szólt: ,,Mester, szólj!’ ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?’ Simon ezt felelte: ,,Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.’ Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.’ Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.’ Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.’ Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,,Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?’ Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A hited megszabadított téged; menj békével.’