Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 19, 2010 havi archívum

2010. szeptember 19. C év, évközi idő, 25. vasárnap (Szent Januáriusz püspök, vértanú) A nap liturgikus színe: zöld

Magyarázat nélkül a mai példabeszéd teljesen félreérthető lenne. Ez a példabeszéd azon helyek egyike, melynek értelme első olvasásra aligha tárulkozik fel, csak a türelmes elmélkedő szemnek. Jézus kora embereinek nyelvén és gondolkodásában van megfogalmazva az az örök érvényű üzenet, melyet minden idők, minden krisztus hívőjének szánt az Isten.

A példabeszéd egy intézőről szól, akit hűtlen kezeléssel vádolnak meg. Az intéző nem a védekezésen töri a fejét, ezért minden valószínűség szerint az ellene felhozott vádak helytállóak. Inkább azon töri a fejét, hogy mit tegyen, ha rábizonyítják vétkességét az intézésben és ezzel együtt elbocsátják. Mert azt röviden tisztázza, hogy sem a munkához, sem a kolduláshoz nem fűlik a foga. Némi fejtörés után elhatározza, hogy célja az, hogy barátokat szerezzen, akik szükség esetén befogadják őt. Ezután rafinált módon urának adósait akarja megtenni barátainak újabb csalás, hűtlenség árán. Tulajdonképpen meghamisítja az adósleveleket, ezzel hálára indítva az adósokat.

Maga ez a példabeszéd is elég furcsa Jézus ajkáról, de az ezt követő mondatot aztán végkép nem tudjuk hova tenni első pillantásra: “Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el.”

Kit kell érteni az úr megjelölésen? Legkézenfekvőbb megoldásnak tűnik, hogy a hűtlen intéző urát. De ha utána gondolunk ennek, eléggé ellentmondásossá válik, mert akkor ezek szerint az az úr dicséri meg intézőjét, aki már megkárosította őt? Sőt, ezzel az újabb lépésével még jobban megkárosította. Ha az úr megjelölést az intéző urára értelmezzük, akkor legfeljebb ironikus értelemben vehetjük tőle dicséretét.

Minden valószínűség szerint az úr megjelölést magára Jézus Krisztusra kell érteni, aki a példabeszéd elmondása után megdicséri a hűtlen intézőt. Ebben a megoldásban meg azt nem értjük, hogy Jézus hogyan dicsérhet meg egy ilyen nyilvánvaló csalást? Mert az igaz, hogy Jézus más tanításában világosan kifejezte, hogy veszélyforrásnak tekinti a gazdagságot és bűnnek az elnyomást, de sohasem szentesített semmiféle eszközt a gazdagság, vagy a társadalmi különbség megszüntetésére. Jézus nem volt forradalmár.

Jézus dicsérete a jelen példabeszéd hűtlen intézőjének nem az erkölcstelen cselekedetére, csalására vonatkozik. A dicséretet azért kapja a hűtlen intéző, mert határozottan tudott dönteni és cselekedni a végórában. Ezt világítja meg a következő mondata: “Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” a keresztényeknek hasonló határozottsággal kell cselekedniük, mint a hűtlen intézőnek, mert nekik nem állásuk forog kockán, hanem üdvösségük.

Érdemes megszemlélni azt, hogy az emberek profán, pusztán evilági célokért hogyan tudnak küzdeni és hajtani, micsoda kitartással és határozottsággal, mindent föltéve egy lapra.

Például a sportolók. Aki egy kicsit is versenyszerűen űz, vagy űzött egy sportot az tudja, hogy meg kell dolgozni az eredményért, a győzelemért. Gondoljátok el, hogy egy-egy olimpiai aranyérem mögött mennyi kemény munka, edzés, nélkülözés van. Vagy például egy sikeres üzletember mekkora kitartással, hány meg hány átmeneti kudarc után jut fel a csúcsra. És még sorolhatnám tovább az életből vett példákat, de biztos ti is ismertek környezetetekben olyan embereket, akik hallatlan kitartással küzdenek valami evilági célért.

Az állhatatos cselekvésben és nem a tettekben kell követnünk a “világ fiait”. Tehát nem abban amit tesznek, hanem ahogy teszik. Mert ők hervadó koszorúért küzdenek, mi ellenben a hervadhatatlanért, az örök üdvösségért küzdjünk hasonló kitartással.

“Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Ez a jézusi mondás nem azt jelenti, hogy a pénzt kell gyűjteni, hanem azt, hogy azzal – a pénzzel, a vagyonnal – segíteni kell másokat, hogy amikor meghalunk, amikor végleg le kell mondani a hamis mammonról, akkor befogadjanak azok az örök hajlékba, akikkel jót tettünk. Mert végső soron Jézus fogad be minket, mert ő azonosította magát minden rászoruló emberrel: “Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

“Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, akkor ki bízza rátok az igazi értékeket?” Ha a hamis mammonban, a kicsiben, a rászoruló embertársaink megsegítésében nem voltatok hűek, akkor ki bízza rátok az igazi értékeket, az örök üdvösséget?

S végül a két úrról szóló mondattal zárul a mai evangélium: “Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Talán unalomig hangoztatott szentírási rész ez, de azt hiszem, hogy az elmondottak alapján nyilvánvaló: aki a pénznek él, annak életében nem marad hely Isten számára. Aki pedig Istennek él, az nem állhat szóba a másik úrral, a mammonnal, mert akkor már nem is Istennek él.

Ámen.

Az Egyház vértanúi azt tették, amit Jézus: hirdették az Isten országát. Mindannyiunknak ezt adja feladatul Üdvözítőnk.

SZENT JANUÁRIUSZ beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.
Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.
Példája:
A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét,
de bízunk abban, hogy Isten ezáltal is jelet alkot életünkből.

Ám 8,4-7

Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: ,,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?”” Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: ,,Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
1Tim 2,1-8

Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá — igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.
Lk 16,1-13

A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!” Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

2010. szeptember 19. – Évközi 25. vasárnap

Abban az idoben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: “Egy
gazdag ember elott bevádolták intézojét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre o magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézom.
Az intézo így gondolkodott magában: Mitévo legyek, ha Uram elveszi tolem
az intézoséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézoségbol. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte
az elsot: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.
Erre azt mondta neki: Vedd elo adósleveledet, ülj le hamar, és írj
ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka
búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki -, és írj
nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hutlen intézot, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek:
Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hu, az a nagyban
is hu. Aki pedig hutlen a kicsiben, az a nagyban is hutlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok huségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok huek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyulöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Lk 16,1-13

Elmélkedés:

Határozottan és céltudatosan
Egy vándortanító nagy nyilvánosság elott elmondott beszéde buktatta le azt
a gazdasági vezetot, akit az illetékes hatóságok rögtön hutlen kezeléssel
és okirat-hamisítással gyanúsítottak meg. Pillanatnyilag nem állnak
rendelkezésre információk arról, hogy a társai által korábban gazdasági
visszaélésekkel megvádolt személy mit tett, az azonban biztos, hogy
megvádolását követoen az általa kezelt javakból bokezuen jótékonykodott, a
hitelezett személyeket is bevonva különféle okiratok meghamisításába. Ez
utóbbi cselekedete jelentos vagyoni kárt okozott, s emiatt megalapozottnak
tunik a hutlen kezelés vádja. Az ügybol jelentos anyagi hasznot húzó
hitelezettek tagadják bunösségüket, s mindenért a gazdasági vezetot teszik
felelossé. A hatóságok értetlenül állnak azon tény elott, hogy az említett
vándortanító helyeselte a gazdasági vezeto cselekedetét.

Tévedés ne essék, nem az elmúlt idoszak gazdasági visszaéléseit feltáró,
mostanában mindennapossá váló sajtótájékoztatók egyikét idéztem, hanem
napjaink sajtónyelvén igyekeztem újrafogalmazni az evangéliumban hallott
esetet. Ha Jézus korában lett volna televízió, akkor minden bizonnyal
ehhez hasonló formában szerepelt volna a történet az esti híradóban.
Napjaink számos esetét megismerve azon egyikünk sem csodálkozik el, hogy a
régmúlt idokben is történhettek súlyos, másokat megkárosító visszaélések,
azon viszont mindenképpen megdöbbenünk, hogy a példabeszéd lezárásaként a
csaló tulajdonképpen dicséretben részesül: Az úr dicsérte a hutlen
intézot, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján
okosabbak a világosság fiainál (Lk 16,8).

A hutlen intézorol szóló jézusi példabeszéd több eleme is félreértésre
adhat okot, ezért nagy körültekintéssel érdemes azt elemeznünk.
Mindenekelott azt érdemes megfontolnunk, hogy vajon igaz lehetett-e a vád,
hogy az intézo hutlenül kezeli urának vagyonát? Egyáltalán nem lehetünk
biztosak abban, hogy ez valóban így történt. Elképzelheto az is, hogy csak
rosszindulatból, irigységbol, igaztalanul vádolták meg ot. A gazda pedig
bármiféle vizsgálat nélkül sajnos el is hitte a rosszakaratú
híreszteléseket, s még lehetoséget sem adott arra, hogy intézoje
védekezzen a vádak ellen, amelyek hamisak is lehettek.

Az igazságtalan helyzetbe került intézo gyors megoldást keres. Az
adósleveleket úgy írják át, hogy az adósok tartozását jelentosen
csökkentik. Az intézo valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a
meglehetosen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A
hitelezo úrnak persze így is maradt boséges haszna az üzleteken,
legfeljebb kevesebb. Itt fontos megjegyeznünk, hogy bár a zsidó törvények
Jézus korában szigorúan büntették az uzsorakamatot, ez a hitelezési forma
mégis létezett. Az adósok a rendkívül magas kamat miatt a kölcsönkapott
dolgok sokszorosát fizették vissza. Errol nem szükséges sokat beszélnem,
hiszen napjainkban is vannak hasonló esetek.

Egyértelmu, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás, azaz a
csalás utánzására bátorítja tanítványait, hanem azért dicséri meg az
intézot, mert nehéz helyzetében leleményes módon sikerült barátokat
szereznie, s ezzel biztosítania megélhetését a jövoben. Jézus nem az
erkölcstelen, törvénytelen eszközök használatára buzdít tehát, hanem
legfeljebb az okos, gyors döntést és a céltudatos cselekvést helyesli.
Céljaink elérésében mindig az igazságosság, a becsületesség és a
tisztesség legyen a vezérelvünk!

A példázat után Jézus különféle mondásai következnek, amelyek egyrészt az
evilági javak helyes használatát ajánlják, másrészt az üdvösség
elnyerését, mint célt állítják a tanítványok elé. E mondások fényében a
példabeszéd lelki mondanivalója a következo lehet: Ismerjük fel
tennivalóinkat üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk azok megtételével!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve,
az embereket szolgálva és Hozzád huségesen haladjak elore az örök élet
felé. Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erot mindannak
megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Céljaim és végso célom
elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek!

2010. szeptember 19.

A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.

19. vasárnap: ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP (Szent Januáriusz)

Ám 8,4-7; Zs 112; 1Tim 2,1-8; Lk 16,1-13
Megesküdött az Úr: sohasem felejtem el tetteiket

Ám 8,4-7

Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: ?,,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát??”’ Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: ,,Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!

Zs 112

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket. Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik, de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre? Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból, hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között. Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.

1Tim 2,1-8

Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá — igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.

Lk 16,1-13

A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ?,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!?” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ?,,Mennyivel tartozol uramnak??” Az így felelt: ?,,Száz korsó olajjal.?” Erre azt mondta neki: ?,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!?” Azután megkérdezte a másikat: ?,,Hát te mennyivel tartozol??” Az így válaszolt: ?,,Száz véka búzával.?” Erre azt mondta neki: ?,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!?” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.’