Magyarázat nélkül a mai példabeszéd teljesen félreérthető lenne. Ez a példabeszéd azon helyek egyike, melynek értelme első olvasásra aligha tárulkozik fel, csak a türelmes elmélkedő szemnek. Jézus kora embereinek nyelvén és gondolkodásában van megfogalmazva az az örök érvényű üzenet, melyet minden idők, minden krisztus hívőjének szánt az Isten.
A példabeszéd egy intézőről szól, akit hűtlen kezeléssel vádolnak meg. Az intéző nem a védekezésen töri a fejét, ezért minden valószínűség szerint az ellene felhozott vádak helytállóak. Inkább azon töri a fejét, hogy mit tegyen, ha rábizonyítják vétkességét az intézésben és ezzel együtt elbocsátják. Mert azt röviden tisztázza, hogy sem a munkához, sem a kolduláshoz nem fűlik a foga. Némi fejtörés után elhatározza, hogy célja az, hogy barátokat szerezzen, akik szükség esetén befogadják őt. Ezután rafinált módon urának adósait akarja megtenni barátainak újabb csalás, hűtlenség árán. Tulajdonképpen meghamisítja az adósleveleket, ezzel hálára indítva az adósokat.
Maga ez a példabeszéd is elég furcsa Jézus ajkáról, de az ezt követő mondatot aztán végkép nem tudjuk hova tenni első pillantásra: “Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el.”
Kit kell érteni az úr megjelölésen? Legkézenfekvőbb megoldásnak tűnik, hogy a hűtlen intéző urát. De ha utána gondolunk ennek, eléggé ellentmondásossá válik, mert akkor ezek szerint az az úr dicséri meg intézőjét, aki már megkárosította őt? Sőt, ezzel az újabb lépésével még jobban megkárosította. Ha az úr megjelölést az intéző urára értelmezzük, akkor legfeljebb ironikus értelemben vehetjük tőle dicséretét.
Minden valószínűség szerint az úr megjelölést magára Jézus Krisztusra kell érteni, aki a példabeszéd elmondása után megdicséri a hűtlen intézőt. Ebben a megoldásban meg azt nem értjük, hogy Jézus hogyan dicsérhet meg egy ilyen nyilvánvaló csalást? Mert az igaz, hogy Jézus más tanításában világosan kifejezte, hogy veszélyforrásnak tekinti a gazdagságot és bűnnek az elnyomást, de sohasem szentesített semmiféle eszközt a gazdagság, vagy a társadalmi különbség megszüntetésére. Jézus nem volt forradalmár.
Jézus dicsérete a jelen példabeszéd hűtlen intézőjének nem az erkölcstelen cselekedetére, csalására vonatkozik. A dicséretet azért kapja a hűtlen intéző, mert határozottan tudott dönteni és cselekedni a végórában. Ezt világítja meg a következő mondata: “Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” a keresztényeknek hasonló határozottsággal kell cselekedniük, mint a hűtlen intézőnek, mert nekik nem állásuk forog kockán, hanem üdvösségük.
Érdemes megszemlélni azt, hogy az emberek profán, pusztán evilági célokért hogyan tudnak küzdeni és hajtani, micsoda kitartással és határozottsággal, mindent föltéve egy lapra.
Például a sportolók. Aki egy kicsit is versenyszerűen űz, vagy űzött egy sportot az tudja, hogy meg kell dolgozni az eredményért, a győzelemért. Gondoljátok el, hogy egy-egy olimpiai aranyérem mögött mennyi kemény munka, edzés, nélkülözés van. Vagy például egy sikeres üzletember mekkora kitartással, hány meg hány átmeneti kudarc után jut fel a csúcsra. És még sorolhatnám tovább az életből vett példákat, de biztos ti is ismertek környezetetekben olyan embereket, akik hallatlan kitartással küzdenek valami evilági célért.
Az állhatatos cselekvésben és nem a tettekben kell követnünk a “világ fiait”. Tehát nem abban amit tesznek, hanem ahogy teszik. Mert ők hervadó koszorúért küzdenek, mi ellenben a hervadhatatlanért, az örök üdvösségért küzdjünk hasonló kitartással.
“Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Ez a jézusi mondás nem azt jelenti, hogy a pénzt kell gyűjteni, hanem azt, hogy azzal – a pénzzel, a vagyonnal – segíteni kell másokat, hogy amikor meghalunk, amikor végleg le kell mondani a hamis mammonról, akkor befogadjanak azok az örök hajlékba, akikkel jót tettünk. Mert végső soron Jézus fogad be minket, mert ő azonosította magát minden rászoruló emberrel: “Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”
“Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, akkor ki bízza rátok az igazi értékeket?” Ha a hamis mammonban, a kicsiben, a rászoruló embertársaink megsegítésében nem voltatok hűek, akkor ki bízza rátok az igazi értékeket, az örök üdvösséget?
S végül a két úrról szóló mondattal zárul a mai evangélium: “Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Talán unalomig hangoztatott szentírási rész ez, de azt hiszem, hogy az elmondottak alapján nyilvánvaló: aki a pénznek él, annak életében nem marad hely Isten számára. Aki pedig Istennek él, az nem állhat szóba a másik úrral, a mammonnal, mert akkor már nem is Istennek él.
Ámen.
Az Egyház vértanúi azt tették, amit Jézus: hirdették az Isten országát. Mindannyiunknak ezt adja feladatul Üdvözítőnk.
SZENT JANUÁRIUSZ beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.
Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.
Példája:
A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét,
de bízunk abban, hogy Isten ezáltal is jelet alkot életünkből.
Ám 8,4-7
Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: ,,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?”” Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: ,,Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
1Tim 2,1-8
Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá — igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.
Lk 16,1-13
A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!” Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Gondolkodtató melankólia 
Vélemény, hozzászólás?