Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 22, 2010 havi archívum

2010. szeptember 22. – Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erot és hatalmat adott neki az
ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte oket, hogy
hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik:
Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se
pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok
ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a
várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük! Azok útra
keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és
meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés:

Az apostolok teljesen eszköztelenül indulnak útnak, tehát nem bízhatnak
sem a maguk képességeiben, sem más emberek segítségében, hanem csak
egyedül Jézusban, aki átadja nekik hatalmát, hogy munkájukat hatékonyan és
eredményesen tudják végezni. A feladat mindaddig valóban gyümölcsözo is,
amíg a Mester nevében történik. Ha más evangéliumot hirdetnének vagy más
tanítást mondanának, biztosan elveszítenék Isten Szentlelkének
támogatását.
Jézus tanítványaiként mi is szert tehetünk arra az erore és hatalomra,
amely Jézustól származik, s amely bennünket is képessé tud tenni arra,
hogy az O nevében hirdessük az igazság tanítását. Legyünk Jézus apostolai,
azaz küldöttei!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésbol a reménységre, a félelembol a bizalomra.
Vezess engem a gyulöletbol a szeretetre, a háborúból a békére.
Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész
világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz

2010. szeptember 22. B év, évközi idő, 25. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Bizalom és bátorság kell, hogy útnak induljunk hirdetni az evangéliumot. Ha bátran nekivágunk, megtapasztaljuk Isten segítő erejét, és Isten ereje nyilvánvalóvá lesz általunk.

Péld 30,5-9

Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: ,,Ki az az Úr?” vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!
Lk 9,1-6

Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: ,,Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

2010. szeptember 22.

Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!… Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?… Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!…

22. szerda (Szent Mauritiusz és vértanútársai, Szent Emmerám)

Péld 30,5-9; Zs 118,29-104.163; Lk 9,1-6
Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem

Péld 30,5-9

Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: ,,Ki az az Úr?’ vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

Zs 118,29-104.163

Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet! Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra! Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon! Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged! Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid! Íme, én kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet! Szálljon rám, Uram, kegyelmed, szabadításod, amint megmondtad, hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen bízom igéidben. Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem, hisz nagyon bízom ítéleteidben, és szüntelen megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben. Tágas úton járok, mert rendeleteidet kutatom. Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem szégyenülök meg. Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden. Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál, amellyel reménységet nyújtottál nekem. Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem. A kevélyek nagyon gúnyolnak engem, de én nem térek el törvényedtől. Örök ítéleteidre gondolok, Uram, és megvigasztalódom. Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet. De énekek nekem a te parancsolataid zarándokságom helyén. Éjjel is nevedre gondolok, Uram, és megőrzöm törvényedet. Az az én osztályrészem, hogy rendeleteidet megtartom. Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet. Teljes szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted. Megfontolom útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom. Kész vagyok és nem vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam. Gonoszok kötelékei vesznek körül engem, de törvényeidről nem feledkezem meg. Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért. Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják rendeleteidet. Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem. Jót tettél, Uram, szolgádnak, amint megmondtad. Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden. Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik. Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek. Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben. Szemem epedve várja igédet, kérdem: ,,Mikor vigasztalsz meg engem?’ Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről. Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett? Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem! Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet. Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet. Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom. Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek. Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van. Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem. Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam. Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem. Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz. Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját. Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot, de szeretem a te törvényedet.

Lk 9,1-6

Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: ,,Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!’ Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.