Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 23, 2010 havi archívum

2010. szeptember 23. Pietrelcinai Szent Pio szerzetes A nap liturgikus színe: fehér

Pió atya a nagyhírű gyóntató, aki Istenhez vonzotta sebeivel és életáldoztával az embereket. Isten akaratát kereste és teljesítette élete minden napján. Erősödjön meg hitünk, hogy a bűnbánat nem megaláz, hanem sokkal inkább felemel bennünket.
1887-ben született. Kapucinus szerzetes lett, 1910-ben szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató. 1968-ban halt meg S. Giovanni Rotondoban. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté Rómában a világ minden tájáról összegyűlt hívek jelenlétében.

Isten az örök bölcsesség. Ő tanít bennünket a jóra, erősít meg, adja fényét, hogy világítsunk. Nyitott szívvel állunk Isten elé, hogy hallgassuk szavát, és tanúságot tehessünk szeretetéről.

B év, évközi idő, 25. hét, csütörtök
Préd 1,2-11

,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság! Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?” Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad. A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel, dél felé kerül, majd északra fordul. Mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában. A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak. A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással. Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: ,,Íme, ez új!” Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak. Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
Lk 9,7-9

Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták: ,,János támadt fel halottaiból”, némelyek pedig, hogy ,,Illés jelent meg”, mások meg: ,,a régi próféták közül támadt fel valamelyik”. Ekkor Heródes azt mondta: ,,Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

Reklámok

2010. szeptember 23. – Csütörtök

Heródes, a negyedes fejedelem mindenrol értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: János támadt
fel a halálból. Mások szerint: Illés jelent meg újra. Voltak, akik azt
állították: A régi próféták közül kelt életre valamelyik. Heródes így
töprengett: Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akirol ilyeneket
hallok? És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés:

Jézus tanításának és tetteinek híre Heródeshez is eljutott. Még o is, aki
nem sokkal korábban lefejeztette Keresztelo Jánost, arra ösztönzik a
Jézusról hallottak, hogy keresse a vele való személyes megismerkedés
lehetoségét. De csak kíváncsiságból és félelembol akar Jézussal
találkozni. Kíváncsi arra, hogy ki lehet az az ember, aki csodatévo erovel
rendelkezik, s attól fél, hogy egy népszeru és hatalommal rendelkezo
személy elveheti uralmát. Az emberek sok minden gondolnak Jézusról, s
látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a mennyei Atya küldte ot a
világba. Mi azért akarjuk Jézust és tanítását megismerni, hogy aszerint
éljünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, nagy öröm él szívemben, mert beszálltál életem hajójába és ezzel
részt vállaltál emberi életembol. Azért teszed ezt, hogy velem együtt
indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul.
Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta
újra erot érzek magamban, és lelkesedést, hogy ismét érted fáradozzak.
Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász
legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te
Evangéliumodat.

2010. szeptember 23.

Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!…

23. csütörtök: PIETRELCINAI SZENT PIO (Szent Linusz, Szent Thekla)

Préd 1,2-11; Zs 89; Lk 9,7-9
Ami volt, ugyanaz lesz majd, mert nincs semmi új a nap alatt

Préd 1,2-11

,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság! Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?’ Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad. A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel, dél felé kerül, majd északra fordul. Mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában. A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak. A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással. Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: ,,Íme, ez új!’ Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak. Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.

Zs 89

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.’ Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Lk 9,7-9

Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták: ,,János támadt fel halottaiból’, némelyek pedig, hogy ,,Illés jelent meg’, mások meg: ,,a régi próféták közül támadt fel valamelyik’. Ekkor Heródes azt mondta: ,,Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?’ És látni akarta őt.