Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 26, 2010 havi archívum

2010. szeptember 26. Évközi 26. vasárnap

Abban az idoben: Jézus a következo példabeszédet mondta:
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevu koldus is, ez ott feküdt a kapuja
elott, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is
meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett,
meglátta messzirol Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám,
Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
husítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrodöm ezekben a lángokban.
Fiam ? felelte Ábrahám ?, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt
életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most o itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrodöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám ? kiáltotta újra ?, küldd el ot atyai házunkba,
ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot elottük, nehogy ok is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Ám az erosködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak
közül elmenne hozzájuk, bunbánatot tartanának.
O azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a
halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Se szegénységet, se gazdagságot
A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy
turista fényképezogépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából.
Így kezdodik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik novellája.
A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a
halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A
halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert
fantasztikusan érzi magát, sot, soha életében nem érezte ennyire jól
magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy
azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi
homárt és rákot fogott, hogy még a következo két napban sem kell kimennie
halászni. A turista ekkor eloadja neki nagyszeru ötletét. Ha a halász
naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor
sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna,
rövid ido után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is
vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját
halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a
tengeri finomságokból. És akkor majd ?, de itt elakadta turista. És akkor
mi lenne? – kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és
nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak
ennyit válaszolt a nagyszeru ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen
szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

A történet kapcsán több kérdés is eszünkbe juthat. Érdemes azért halálra
dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért dolgozzunk
éjt nappallá téve, hogy pihenhessünk majd egyszer? Pihenni e nélkül is
tudunk. Hiába leszünk egyre gazdagabbak, úgysem élvezhetjük jobban az
életet, mint a szegények, s nem leszünk náluk boldogabbak. Van valami
értelme a gazdagodásnak?

A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és
szegény élethelyzetének különbségét. A különbségek egészen nyilvánvalóak
az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában
lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja elott él. A gazdag
a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai voltak.
A gazdag az asztalra kerülo boséges ételekbol ehetett, a koldus még az
asztalról a földre hulló maradékból sem kapott. Az evilágban
megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a
nagy szakadék, csak itt megfordul az élethelyzet. A dúsgazdag, aki a
földön bovelkedett, most szenved, a koldus pedig, aki a földön szegény
volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön, a
túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként említsünk
meg még egy jelentos különbséget a két személy között. A gazdag nincs név
szerint megnevezve a történetben, a szegényrol viszont kiderül, hogy
Lázárnak hívják. A beszédes héber név jelentése: Isten segít. A szegény,
akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.

Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetbol, hogy a gazdag
önmagában a gazdagsága miatt került a gyötrelmek helyére. Valójában az
Istent és az embereket semmibe vevo életmódja okozta sorsát. A gazdagság
önmagában nem elítélendo, hiszen vagyonát bárki felhasználhatja mások
megsegítésére, a nélkülözok támogatására, tehát olyan dolgokra, amelyek
biztosíthatják számára a mennybe jutást. Illetve nem önmagában a
szegénység, a nincstelenség volt Isten elott értékes, hanem a nyomor
türelmes elviselése és a szegény Istenbe vetett bizalma. Melyikre
vágyakozzunk inkább? A szegénységre vagy a gazdagságra? A Példabeszédek
könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot
ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne
tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem
nevét!

Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani, amely rávilágít arra,
hogy sosem az számít, hogy gazdag vagy szegény életkörülmények között
élünk. Teljesen mindegy, hogy egy beteg ember egyszeru faágyban vagy
aranyágyban fekszik, hiszen betegsége mindkettoben egyaránt gyötri. Az a
fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni
Isten ellen a szenvedés miatt, ugyanakkor bármilyen ágyban el tudja
fogadni a szenvedést türelemmel. Ehhez hasonlóan nem a lényeges, hogy
szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem az, hogy milyen lelkület él
bennünk. Ami nyomasztóvá, elviselhetetlenné teszi számunkra a
szegénységet, ugyanaz a gazdagságot is nyomasztóvá és elviselhetetlenné
teszi számunkra. Ha beteg a lelkünk, akkor bármelyik élethelyzetben
boldogtalanok leszünk. Ha viszont tiszta a szívünk és nyugodt a
lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te
adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet.
Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem
egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg
szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élo nélkülözoket és szegényeket,
hogy önzetlenül, szeretettel segítsem oket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
engem attól, hogy a földi gazdagság miatt megtagadjam szereteted és
szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.