Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. szeptember 28. – Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsoülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga elott. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égbol a villámot, hadd pusztítsa el oket? De o
hozzájuk fordult és megfeddte oket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56

Elmélkedés:

Vajon komolyan gondolta Jakab és János, hogy ha lehívják az égbol a
villámot, akkor az lejön és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán Jézus
segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában? Vajon
tudták, hogy mit akarnak tenni? Kitol tanulták ezt? Mesterüktol? Ismét egy
példa arra, hogy az apostolok gondolkodása, annak ellenére, hogy már
hosszabb ideje vannak Jézussal, egészen más, mint mesterüké. Talán
védhetnénk Jakabot és Jánost azzal, hogy hirtelen felindulásból kívánják a
szamaritánusok pusztulását, de ez sem szolgálna mentségükre.
Életünk erkölcsi minosítésekor nem is az a mérvadó, hogy a többitol
elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen, hanem, hogy milyen lelkület van
bennünk. Mi az alapveto szándékunk, irányultságunk, amely a cselekedeteink
sorozatát meghatározza. Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is,
azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévo
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük oket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják
el.
Boldog Charles de Foucauld

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: