Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október, 2010 havi archívum

2010. október 31. ? Évközi 31. vasárnap

Abban az idoben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevu
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetu volt. Így hát
elorefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: ?Zakeus, gyere le gyorsan,
mert ma a te házadban kell megszállnom.? Erre o sietve lejött, és örömmel
fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bunös embernél
száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: ?Nézd, Uram,
vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam,
négyannyit adok helyette.?
Jézus ezt felelte neki: ?Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen o is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett.?
Lk 19,1-10

Elmélkedés:
Semmi sem lehet akadály
Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten
és a bunös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket
üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró
embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék
találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor
újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy milyen
csodálatos dolog történt Zakeussal és együtt örülünk vele. De bármennyire is
szépnek találjuk, hogy a bunös ember számára egy új élet kezdodik, még ennél
is csodálatosabb, amikor mindez nem mással, hanem velünk történik. Az
irgalmas Isten ugyanis engem is és mindent embert keres.
Zakeusnak, a jerikói vámosnak a történetét, talán könnyebben megértjük, ha
összehasonlítjuk a jerikói vaknak az esetével, amely elbeszélés közvetlenül
elotte található Szent Lukács evangéliumában. A jerikói vak hangos
kiáltással kérte Jézus segítségét, hogy lásson, s kifejezte hitét, hogy hisz
Jézusban és abban, hogy o képes isteni erejével csodát tenni. A vak koldus
és a vámos egyaránt rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt
tudta, addig Zakeus nem érzi ennek szükségét. O egyszeruen csak kíváncsi,
aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetoje nem is gondolja, hogy neki
bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. A vak hisz Jézusban, s
bízik abban, hogy életét gyökeresen megváltoztatja, ha Jézus megáll, és
találkozik vele. Az evangélium nem számol be Zakeus hitérol, s nem szól
arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy Zakeus azzal a szándékkal
keresi Jézus közelségét, hogy ettol majd megváltozik az élete, de valamit
mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak
rá, o csak ül csendben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra
érkezo Jézus keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az
eddig érzéketlen és a mások elott bezárt szívét nyitja meg, gyógyítja meg.
Az emberek lenézik ot, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett
bárányt, akit meg kell mentenie. Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni a
magunk számára?
Elsoként is azt, hogy velünk is elofordulhat, hogy nem érezzük azt, hogy
rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tole, vagy
nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy
Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetoségét, hogy
megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy
lássuk ot! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk!
A második tanulság az lehet számunkra, hogy ismerjük fel, aztán pedig
hárítsuk el azokat az akadályokat, amelyek miatt meghiúsulhat a Jézussal
való találkozás. A koldust vak szeme akadályozta, azért a hangját használta.
Addig kiáltozott, amíg fel nem figyelt rá Jézus. Zakeust alacsony termete
akadályozta, valamint a nála magasabbak. Ahogyan a jerikói vak nem engedte,
hogy Jézus egyszeruen csak továbbmenjen mellette anélkül, hogy csodát tenne,
ugyanúgy Zakeus sem szeretné elszalasztani a lehetoséget, és nem nyugszik
bele hátrányos helyzetébe. Gyorsan feltalálja magát és felmászik egy fára.
Nem az a célja, hogy magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette,
hanem csak látni akarja Jézust, aki viszont éppen ot veszi észre a tömegben.
Jézus betér Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez. Nekünk
is van gyengeségünk, hibánk, ?vak szemünk? vagy ?alacsony termetünk?, ami
megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk fel magunkat,
hogy az Úr észrevegyen minket! Talán hangosan kellene kérnünk a segítségét,
vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy meghalljuk szavát. Lehet,
hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan jobban láthatunk, de lehet,
hogy csak le kellene térdelnünk. Ha feltaláljuk magunkat, amikor Jézus
közeledik felénk, üdvösség köszönthet ránk.
A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Jézustól nagy ajándékot kapunk. Zakeus
is és a jerikói vak is megkapta a hit látásmódját Jézustól. Többet kaptak,
mint amit vártak, hiszen Jézus megnyitotta lelki szemüket. Mi szintén
megkapjuk a hit ajándékát.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és
nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
Szükségem vak arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy
lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy
minden akadályt legyozve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Térj be az én
életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!

Reklámok

2010. október 31. C év, évközi idő, 31. vasárnap (Boldog Romzsa Teodor püspök, vértanú) A nap liturgikus színe: zöld

Temetőlátogatáskor, a sírok között sokszor elhangzik: “de jó ember volt, egy Földön járó szent, milyen nemes lélek” Pedig minden bizonnyal az elköltözött is gyarlóságokkal küzdő, sokszor csak az emlékezés éveinek távlatán át megszépülő, ideálissá növekedő testvérünk volt. Ennek ellenére valóban sokuk szentté lett földi életében.

1. A mai evangélium egy szentté változott embert állít elénk, a gazdag ifjú ellentétét, aki ugyan el akarta nyerni az örök életet, de amikor megtudta, hogy ehhez le kell mondania a gazdagságról, szomorúan otthagyta a Mesterét (vö. Lk 18,23). Zakeus, akinek epizódját csak a Lukács evangéliumban olvassuk, két jelzővel rendelkezik: ő a vámosok feje, a jerikói vámhivatal igazgatója, nem egyszerű köztisztviselő, hanem főnök és gazdag. Nem pusztán megél valahogy a munkájából, hanem mások kizsákmányolásából gazdagodik meg. A két állítás bűnössége súlyát akarja hangoztatni. A tömör leírás arról nem tudósít, vajon miért akarta Zakeus látni Jézust. Hallott felőle, talán tudott a farizeusról és a vámosról mondott példázatáról? Egy bizonyos: nem az értelme vezette abba a pózba, amelyet kénytelen volt kis termete miatt elfoglalni, hanem a szíve. Az a tény, hogy egy fügefa lombjai között húzza meg magát, méltósága ellenére fára mászik, nem is gondolva arra, hogy kinevetik, valami belső, legyőzhetetlen vágyra utal, ami fellobbant benne, s amelyet Jézus tud, észrevesz és értékel. Amint odaér, rögtön föltekint a fára és megszólítja. Mindkét ige jelentős, másokkal is így tesz: rájuk néz és nevükön szólítja őket. E két ige kifejezi, hogy fontos neki az illető, valami készül vele kapcsolatban.

2. Itt is ez történik: amit Jézus mond, abban minden szó nyomatékos, két aprócska szó azonban különösképpen: MA a te házadban KELL megszállnom! A “ma” és a “kell”, ez az, amire Zakeus egyáltalán nem számított. Ez olyan fordulat, amely egyszeriben összeszorítja, majd kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és restitúciós vallomást tesz: “vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette” Döbbenetes ez az elhatározás, fölülmúlja a törvényben meghatározottat, messze több annál, ami megkívánható lenne. A különös eseményt Jézus történetzáró mondata látja el csattanóval: “Ma üdvösség költözött ebbe a házba, mert ő is Ábrahám fia” Ez a mondat hasonló ahhoz, amit Jézus a kereszten függve a jobb latornak mond: “Ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43) Kis túlzással mondható: maga Jézus nyilvánította szentté. Azzal, hogy Ábrahám fiának nevezi, a hit atyja örökösének mondja: “ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is” Szent Pál szavaival (Gal 3,29). Így: a vámosok és az utcanők sokakat megelőznek Isten országában mert ők tudnak hinni (vö. Mt 21,31). Azt már csak a jámbor keresztény legenda tartja, hogy Zakeus Péter apostol kísérője lett és később Cezárea püspöke. A történet lényege szempontjából mindegy.

3. Van megtérés, lehet megtérni, vannak megtérők, én is megtérhetek, talán többször is az életemben! Képzeljük el korunk magyar Zakeusát, aki történetesen egy vidéki kisváros vezető párttitkára volt a kommunizmusban, vallását sohasem gyakorolta. Vámos volt, a szó eredeti sémita értelmében: szolgált, kiszolgált másokat, de nem a saját népét. Egyszer egyházi rendezvény volt a városban, megtudta, hogy a bíboros fogja tartani. Ő is elment, aztán, amikor a templomba ért az ünnepi menet, majd elállt a lélegzete, a püspök gyűrűs kezével éppen az ő kétéves kisfiának rajzolt keresztet a homlokára. Ez megváltoztatja az életét: az egyik telkét fölajánlja, épüljön rajta szeretetotthon, és rendezi lelkét az Istennel A megtérés köznapi formáit senkitől sem szabad megtagadnunk, elvitatnunk, sajnálnunk. Előítéleteink nem vonhatják meg egyetlen Zakeustól sem a megtérés lehetőségét: a bűnösökből lesznek az igazi szentek. A kegyelem itt is, ott is dolgozik, ha van, aki hallgat rá, és kész arra, amire Zakeus, hogy tettekben is megnyilvánuljon a megtérése.

Hiszek-e abban, hogy mások megtérhetnek? Bízom-e abban, hogy Isten ma is meg akarja fordítani a bűnösök útját, az embereket, akik eltávolodtak tőle, szívére akarja ölelni?

Hiszek-e a saját megtérésemben, megtéréseimben? Tudom-e komolyan venni és megtartani azt, amit az Istennel való boldog találkozáskor ígértem?

Hiszek-e abban, hogy elérkezhet az üdvösség egy ember otthonába, lelkébe s az enyémbe is?

Lukács evangélista úgy látja Jézust, mint aki útban van, vendég, aki Jeruzsálem felé tart, s akin keresztül Isten tér be hozzánk, emberekhez. Látogatása helyreállít valamit, ami eddig hiányzott, látogatása teljessé, boldoggá tesz, szenteket formál, benne a bűnös, romlott világ éled újra. Bárcsak minél többen észrevennék és meg tudnák tenni a kívánt lépést feléje!

Munkács görög katolikus püspökeként szenvedett vértanúságot 1947 november 1-én.

Romzsa Teodor 1911. IV. 14-én született Nagybocskón (Velikij Bicskov), Kárpátalja Máramaros vármegye rahói járásának községében. A huszti reálgimnázium után hat éven át Rómában, a pápai Gergely Egyetemen tanult.
1936-ban pappá szentelték, 1937 júliusában tér haza Kárpátaljára. Hegyi falvak lelkipásztora és az ungvári papi szeminárium professzora. 1944. IX. 24-én püspökké szentelték. Egy hónap múlva a vörös hadsereg megszállta Kárpátalját és a Szovjetunióhoz csatolták.
Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: Rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek.
A szovjethatalom a görög katolikus egyházmegyét meg akarja semmisíteni, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenáll. Szovjetukrajna kommunista vezetője N. Sz. Hruscsov kezdeményezi Romzsa püspök meggyilkolását. 1947. X. 27-én, a brutális merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállítják, ahol november 1-jén a szovjet NKVD ügynökei méreggel megölik.
“Szomorúan temettük püspökünket, de ma örömmel látjuk egyházunk feltámadását”.
2001. júniusában Romzsa Teodort, Kárpátalja vértanú püspökét II. János Pál pápa boldoggá avatja.

Bölcs 11,23 – 12,2

Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet! De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben! Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
2Tessz 1,11 – 2,2

Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna.
Lk 19,1-10

Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

31. vasárnap: ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP (Szent Wolfgang)

Bölcs 11,23 – 12,2; Zs 144; 2Tessz 1,11 – 2,2; Lk 19,1-10
Te mindenkin megkönyörülsz, mert szeretsz mindent

Bölcs 11,23 – 12,2

Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet! De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben! Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!

Zs 144

Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

2Tessz 1,11 – 2,2

Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna.

Lk 19,1-10

Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.’ Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll meg!’ Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.’

2010. október 30. – Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezeto farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az elso helyeket,
egy példabeszédet mondott nekik. ?Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az elso
helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad elokelobb is. Ha ez
megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet
neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát
hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy
amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen
kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég elott! Mert mindazt, aki magát
felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.?
Lk 14,1. 7-11

Elmélkedés:
?Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják? ? szól Jézus figyelmeztetése mindannyiunknak a mai
evangéliumban. Sok esetben különbözik az, hogy mit gondolunk önmagunkról és
hogyan vélekednek róluk mások. Sokszor egyik sem egyezik meg azzal,
amilyenek valójában vagyunk. A legtöbb ember ugyanis próbálja hibáit
elrejteni mások elol, s inkább a jó tulajdonságait, a jobbik énjét igyekszik
mutatni. Ettol viszont nem leszünk jobbak és a hibáink sem szunnek meg.
Önmagunk felértékelésével könnyen becsaphatunk másokat, sot magunkat is, de
Isten nem. Hibáink kijavításában a buneinktol való szabadulás segít a
szentgyónás alkalmával. Nem felmagasztalni kell tehát magunkat, hanem az
alázat és a bunbánat útját kell választanunk, amelyek által olyannak
ismerjük meg magunkat, amilyennek Isten lát. Az O értékelése többet ér az
emberi ítéleteknél. Egyedül O képes felemelni bennünket megbocsátó irgalma
által.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt, és mindenhol el vagy rejtve. Jelen
vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben, és az
nem fogja körül lényedet. Közel vagy és mégis távol. Ki ér el hozzád? A
kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít meg téged,
csak a szeretet, csak az imádság.
Szent Efrém

2010. október 30. B év, évközi idő, 30. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

Fil 1,18b-26

De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok, mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik [Jób 13,16 G] imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által. Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak. A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. Mivel meg vagyok erről győződve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből fakadó örömötökre, hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.
Lk 14,1.7-11

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.”

30. szombat

Fil 1,18b-26; Zs 41; Lk 14,1.7-11
Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség

Fil 1,18b-26

De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok, mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik [Jób 13,16 G] imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által. Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak. A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. Mivel meg vagyok erről győződve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből fakadó örömötökre, hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.

Zs 41

A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek? Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: ,,Hol van a te Istened?’ Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről. Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid. Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez. Ezt mondom Istennek: ,,Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?’ Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: ,,Hol van a te Istened?’ Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

Lk 14,1.7-11

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ?,,Add át a helyedet!?” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ?,,Barátom! Menj följebb!?” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.’

2010. október 29. B év, évközi idő, 30. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Fil 1,1-11

Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek. Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.
Lk 14,1-6

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: ,,Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.