Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 3, 2010 havi archívum

2010. október 3. C év, évközi idő, 27. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

A hit ereje Istentől Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellent állsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged.
A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk míg csak el nem pihen benned. — Szívem észrevett önmaga fölött, értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. — Nem úgy borult értelmem fölé, mint olaj a vízre, vagy ég a földre, — hanem sokkal magasabbról, — hisz ő az én teremtőm; — s én sokkal mélyebben álltam, hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték, ismerik ezt; s akik ezt ismerik, megismerték az örökkévalóságot. A szeretet is ismerős vele.
Óh örök Igazság! Óh igaz Szeretet! Óh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy; — hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. Mikor először megláttalak, felkaroltál, hogy megértsem, mennyire valóság az, amit megláttam, s mennyire méltatlan vagyok én arra, hogy rádtekintsek. De azért, mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnőttek eledele vagyok! Növekedjél s részed lesz bennem. Nem te változtatsz át engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá! — Azt is megértettem, hogy “a gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted lelkét, mint a pókot.” S mikor tépelődtem, hogy talán nem is létezik az Igazság, mert sem a véges, sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése, — messziről kiáltottad felém: “Én vagyok, aki vagyok!”
Meghallottam, de úgy, hogy a szívemmel hallottam meg, s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek; sőt könnyebben kétségbevontam volna saját eleven létezésemet, mint az Igazságét, aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik. [Későbbi tanítása jelentkezik Ágostonnak: “Ha valami egyáltalán létezik, elsősorban és gyökeresen Isten létezik.”] (Szent Ágoston: Vallomások, 1:1)

+

Krisztus nem szeretett különbséget tenni kötelező minimum és önként vállalt külön teljesítmény között. Inkább azt hirdette, hogy aki többet kapott, az többel tartozik. Ebben a példabeszédben (Lk 17,7-10) sem különleges teljesítményekre sarkallta övéit, hanem egyszerűen alázatosságra tanította őket. Akármit tettem, nem érdemlek különös elismerést; csak azt tettem, amivel tartozom. A szolga, a mégoly jó munkás szolga is, tartsa szeme előtt szolga voltát, s ne igényeljen magának valami megkülönböztetett megbecsülést.
Szerencsére Jézus nemcsak beszélt erről, hanem meg is mutatta, mit jelent vállalni a szolga szerepét egészen “a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-8). Ezért, mert semmit sem igényelt, mert “nem kereste a maga dicsőségét” (Jn 8,50), “magasztalta föl” végül is az Isten, s a föltámadásban Úrnak bizonyította (Fil 2, 9-10). (Jelenits: Betű és lélek, 90)

+

Kolduló könyörgés bocsánatért (Deus-Homo, Rex coelorum)
Isten-Ember, Ég Királya,
Szánandókat tekintsd szánva!
Hajlók vagyunk, jaj, a bűnre;
s majdan por a porba tűn le.
Romba hulltunk, jöjj, emelj fel!
édes-hűséges kegyeddel…
Ember mi is? Ádám sarja,
Halál magva, veszni: sora.
Mi más ember? Féreg, tiport,
rozoga szer, szemétre szórt…
Haragra se méltass hitványt!
Mit tud? Végtig bűntől megszállt.
Nagy Isten, el ne kárhoztasd!
mást se képes: bűnt halmozgat…
Ítélnél ilyent, Igazság?

Műved ő… Ez nem vallna Rád!
Nem ér ennyit silány ember,
Égdörgőnek hogy feleljen!
Mint az árnyék, füst kavargó,
vagyunk aszott fű: — halandó…
Isten-Ember, Ég Királya,
szánandókat tekintsd szánva!
(Marbod)

Hab 1,2-3; 2,2-4

Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: ,,Erőszak!”, és te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás. És felelt nekem az Úr és mondta: ,,Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.”
2Tim 1,6-8.13-14

Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
Lk 17,5-10

Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!”, engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ,,Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: ,,Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ,,Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

2010. október 3. – Évközi 27. vasárnap

Abban az idoben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az
Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestol és verj gyökeret a
tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy
bojtárjának, amikor a mezorol hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és
szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S
talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is,
amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan
szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
Lk 17,5-10

Elmélkedés:

Hegyeket mozgatni
A szentírás egyik legérdekesebb mondását olvastuk Szent Lukács
evangéliumából: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestol és verj gyökeret a
tengerben, engedelmeskedik nektek (Lk 17,6). Ezt a mondást Máté
evangélista a következoképpen jegyzi le: Ha csak akkora hitetek lesz is,
mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, menj innen oda,
elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek (Mt 17,20). Jézus szavai azt
tanítják, hogy egy parányi hit hatalmas dolgokra képes az emberben. Tehát
nem hiedelem, nem babona, nem tévhit és nem téveszme, hanem valódi hit. Az
apostolok egykori buzgóságával fordulunk ma mi is Jézushoz: Urunk, növeld
bennünk a hitet!

Természetesen nem csak önmagunkért imádkozunk, hanem a kicsinyhituek, a
kételkedok, a hitetlenek számára is kérjük a hit növekedését. Egy olyan
világban, amikor válságba került a hit, s amikor az emberek nem ismerik a
hit tartalmát és nem tudják értelmezni a hit jeleit, mi mást volna
sürgetobb kérni Jézustól, mint hogy növelje a hitet minden emberben? S
vajon a hit válságának hatását magukon érzo emberek számára van
mondanivalója az Egyháznak? És van-e mondanivalónk azoknak, akik nem
érzik, nem veszik észre, hogy életük éppen amiatt futott zsákutcába, hogy
elveszítették hitüket?

Kétségtelen tény, hogy napjainkban igen nagy a kísértés, hogy az ember
Isten nélkül, Istenbe vetett hit nélkül éljen. A technikai fejlodés és az
anyagi gyarapodás sokakban azt az érzést keltik, hogy mindenre képesek a
maguk erejébol. De valóban így van ez? Tényleg korlátlan lehetoségek
állnak elottünk? Aligha. Hiába érünk el emberi tudományunk segítségével
nagyszeru dolgokat, attól még az életünk nem lesz boldog, és azt sem
állíthatjuk, hogy mindent megvalósíthatunk.

Jézus azt mondja, hogy a hit segítségével többre vagyunk képesek, mint
nélküle. A hegyeket mozgatni kifejezés jelképes értelmu, hiszen hegyek
alatt érthetjük mindazokat az akadályokat, amelyek elénk tornyosulnak
életünk útján. A hegyek jelentik ugyanakkor mindazt, ami a felebaráti
szeretet megvalósításának és az Istenhez való közeledésünk útjába áll.
Minden, ami elénk magasodik, s ami miatt nem látjuk életünk végso célját.
A hit, és itt az igazi, élo istenhitre gondoljunk, szükséges ahhoz, hogy
ezeket a jelképes hegyeket elmozdítsuk utunkból, s akadálytalanul
haladjunk elore a szeretet útján. Ezek a hegyek sokszor magasabbak, mint a
földrajzi magaslatok. Néha leküzdhetetlennek tunnek. És itt jön elo, hogy
a hit Isten ajándéka az ember számára, és nem emberi gondolkodásunk
eredménye. Hinni nem azt jelenti, hogy elhitetünk magunkkal valamit, hanem
azt, hogy elfogadjuk mindazt, amit Isten kinyilatkoztat számunkra, s
rábízzuk egész életünket.

A hit csodálatos ajándékát minden ember megkapja. Legalább egy
mustármagnyit, de ez éppen elegendo. És ez a mondanivalója az Egyháznak az
olyan emberek számára, akik átélik a hit válságát. Minden kételkedés,
minden hitetlenség, minden kicsinyhituség ellenére, fedezzék fel magukban
a mustármagnyi hitet! És ha megtalálták, akkor imádkozzanak bátran és nagy
bizalommal Istenhez azért, hogy növelje bennük a hitet! A hit nem
élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Azt bárki
állíthatja magáról, hogy vallásos, vagy legalább annyit, hogy vallásos a
maga módján, de ettol mg nem hívo ember. Akkor vagyok igazi hívo, ha a hit
eleven magként él bennem, s abból valami kino, kifejlodik. Imádkozzunk
azért, hogy Jézus növelje bennünk a hitet, hogy az abból kifejlodo
jócselekedetek megváltoztassák életem és világom.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, nagy bizalommal fordulok hozzád, hogy növeld hitemet, amely
még a mustármagnál is kisebb. A te szemeddel akarom nézni a világot, a te
szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat.

3. vasárnap: ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP (Boldog Columba Marmion)

Hab 1,2-3; 2,2-4; Zs 94; 2Tim 1,6-8.13-14; Lk 17,5-10
Az igaz ember a hite által él

Hab 1,2-3

Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: ,,Erőszak!’, és te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás.

2,2-4

És felelt nekem az Úr és mondta: ,,Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.’

Zs 94

Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!’

2Tim 1,6-8.13-14

Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.

Lk 17,5-10

Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!’ Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ?,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!?”, engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ?,,Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz??” Nem azt mondja-e neki inkább: ?,,Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is?”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ?,,Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!?”’