Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 4, 2010 havi archívum

2010. október 03.

Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!… Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!

2010. október 02.

A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.

2010. október 01.

Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek őrangyalotok mögé s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek!

2010. szeptember 30.

Azt gondolom, gyermekeim, hogy aki nem úgy figyel Isten szavára, amint kell, nem fog üdvözülni, mert nem fogja tudni, hogy mit kell tennie az üdvösségért. Ellenben a hitben jártas embernél mindig kéznél van a mentőeszköz. Bármennyire eltévelyeg is a gonoszság útján, mindig van remény, hogy előbb-utóbb visszatér a jó Istenhez.

2010. szeptember 29.

Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!

2010. szeptember 28.

Isten kegyelme segít és támogat minket a járásban. Szükségünk van rá, mint rosszlábúaknak a mankóra.

2010. szeptember 27.

Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.

2010. október 4. Assisi Szent Ferenc A nap liturgikus színe: fehér

Szent Ferenc, Isten szegénye. Egészen Istennek akart élni, egészen a szegény Jézust akarta követni. Megtalálta azt a sajátos hivatást, amelyet az Isten szánt neki. Kövessük Ferencet az egyszerűségben, az Isten iránti szeretetben, hűségben.

Ferenc Assisi olasz városkában született 1182-ben, eredeti neve Bernardone János volt. Apja gazdag posztókereskedő volt. Nevét azután apja megváltoztatta, abbeli örömében, hogy fia éppen Franciaországi (Provance-i) távolléte alatt született. Örökösének, vagyona megsokszorozójának álmodta fiát. Maga mellé vette az üzletbe.
Ferenc azonban inkább tervezte fényes lovagi jövőjét. A bolt zárása után lakomázott, nótaszó, lantpengetés, tréfák töltötték ki életét. Csínyeket szeretett elkövetni a társaival, de közönséges, vagy frivol sohasem volt. A szegényeken mindég segített.
Háborúság tört ki egyszer Perugiával szemben, 1202-ben vereséget szenvedtek Ponte San Giovanninál, Ferenc is fogságba került. Társaiban a fogság ideje alatt is ő tartotta a lelket. Két év múlva szabadult, de akkor halálos beteg lett, rádöbbent az emberi mulandóságra, kedve nagyon leromlott. Felgyógyulva még egyszer megpróbálkozott lovagi terveinek megvalósításával, ám hamarosan Spolettóban látomása volt, az Úr jelent meg neki. Ezután egy ideig szülővárosában imádkozott, elmélkedett, betegeket ápolt, segített. Újabb látomásban, Krisztus kérte: “Ferenc, menj, építsd fel hajlékomat; hisz látod, csaknem romokban hever”.
Nekilátott a roskadozó Szent Damján-templom rendbehozásának, néhány vég posztót eladott ennek érdekében apja készletéből. Apja megharagudott. Bezárta Ferencet egy szűk lépcső alatti odúba, majd megverte, végül a püspök elé hurcolta, visszakövetelve a posztó árát. Ferenc ekkor elhagyta a szülői házat, és templomok javításán dolgozott. “Ne legyen… se két öltönyötök, se sarutok…” (Mt 10, 7-10) vallotta, szegényen, egyszerűen hirdette a bűnbánat és megtérés evangéliumát.
Követői gyorsan szaporodtak. Ők a ferencesek. Amikor tizenketten voltak, pápai megerősítést kértek III. Ince pápától rendjük számára. Nehezen kapták meg az egyházi engedélyt a rendalapításra, de a pápa álma segítette őket, mert a pápa a roskadozó pápai bazilika helyreállítójának Ferencet látta.
Ferenc szeretett volna vértanúvá válni, téríteni indult hát a mohamedán világba. Az egyiptomi szultánnal is találkozott, de tiszteletteljes fogadtatásban és gazdag ajándékokban volt része. Nagyon vágyott a szenvedésre is. Csaknem teljesen megvakult, igen súlyosan megbetegedett. Betegsége hosszú időre igénybevette türelmét, ám ő bajait csak “nővérkéinek” nevezte. Mindég türelmes, figyelmes, gyengéd maradt testvéreihez, barátaihoz.
A rendtagok számának növekedése az eredeti szigorú rendi szabályokat is problémássá tette. Ekkor inkább a rend vezetéséről is lemondott, de a kezdettől önként vállalt szigorú szabályokat következetesen megtartotta. Inkább remeteségbe vonult. Greccióban létesített kolostort és 1223-ban itt hozta létre az első betlehemi jászol jelenetet. Megkapta Krisztus Szent Sebeit (stigmatizáció), és gondolatban egyre inkább eltávolodott a földtől.
Hosszú és nagy szenvedései 1226. október 3-án értek véget. A halált “Halál testvér, Isten hozott” felkiáltással fogadta. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, maradványai fölé pedig hatalmas bazilikát építettek. Követői a ferencesek.
Példája:
élj vidám, szerény életet!

B év, évközi idő, 27. hét, hétfő
Gal 1,6-12

Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Lk 10,25-37

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

2010. október 4. – Hétfo, Assisi Szent Ferenc

Abban az idoben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye ot.
Mester, szólította meg, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus
így felelt: Mit mond errol a törvény? Mit olvasol benne? A törvénytudó így
válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbol, teljes lelkedbol,
teljes erodbol és teljes elmédbol, felebarátodat pedig, mint saját
magadat. Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni
fogsz. A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De
hát ki az én felebarátom?
Válaszul Jézus ezt mondta neki: Történt, hogy egy ember Jeruzsálembol
lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték,
és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, o is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elovett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? A törvénytudó így
válaszolt: Aki irgalmasságot cselekedett vele. Jézus így folytatta: Menj,
és te is hasonlóképpen cselekedjél!
Lk 10,25-37

Elmélkedés:

Az irgalmas szamaritánus történetével Jézus azt tanítja, hogy senkit se
zárjunk ki a felebaráti szeretetbol, hanem mindenkivel tegyünk jót. Mi
persze sok esetben próbálunk kifogásokat keresni, hogy miért nem
segítettünk valakinek. Más esetekben az eloítéletek akadályoznak minket a
jó megtételében, vagy saját kicsinyességünk. Isten viszont nagylelku.
Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit
kap cserébe. Mindenkinek felkínálja irgalmát. Ezt a mindenki felé
odaforduló, irgalmas szívu Istent kellene utánoznunk nap mint nap, amikor
segítségre, könyörületre, irgalomra szoruló emberekkel találkozunk. Ha
irgalmasan és segítokészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé, akkor
mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten! Áldalak Téged, mert erre a napra és órára méltattál,
hogy részt kapjak tanúid sorában, Krisztusod kelyhében, a testnek és
léleknek romolhatatlanságában és örök életre való feltámasztásában.

4. hétfő: ASSISI SZENT FERENC

Gal 1,6-12; Zs 110; Lk 10,25-37
Az általam hirdetett evangélium nem embertől ered

Gal 1,6-12

Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

Zs 110

Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk. Fönséges és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké. Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr. Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik. Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét; Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései; Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek. Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké. ALLELUJA!

Lk 10,25-37

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?’ Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?’ Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat’ [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.’ De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?’ Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ?,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.?” ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?’ Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!’