Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 5, 2010 havi archívum

2010. október 5. B év, évközi idő, 27. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Gal 1,13-24

Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva [Iz 49,1] kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. Csak azt hallották felőlem: ,,Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított”, és dicsőítették miattam az Istent.
Lk 10,38-42

Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

2010. október 5. – Kedd

Abban az idoben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak,
betértek az egyik faluba. Egy Márta nevu asszony befogadta ot házába.
Ennek novére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg
sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: Uram –
méltatlankodott -, nem törodöl vele, hogy novérem egyedül hagy szolgálni?
Szólj neki, hogy segítsen nekem.
Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, te sok mindennel törodöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha.
Lk 10,38-42

Elmélkedés:

A tétlenség és a lustaság, amely oly sokakat megkísért, súlyos bun. Sokan
szeretik munka könnyebb végét megfogni, s haszontalan dolgokra pazarolják
idejüket, ahelyett hogy szorgalmasan dolgoznának. Mások pedig éppen az
ellenkezo végletbe esnek, éjjel-nappal, megállás nélkül dolgoznak. Nincs
számukra egy pillanat megállás sem, s még be sem fejeztek valamit, máris
új munkába kezdenek. Az állandó tevékenykedés szintén a bun forrása lehet.
Nagyon nehéz megtalálni a ketto közti egyensúlyt az életünkben, mert
könnyen elhajlunk egyik vagy másik irányba. A két evangéliumi szereplo,
Márta és Mária, a két lelkületet jelenti. Az egyik dolgozik, a másik
látszólag tétlen, hiszen csak Jézusra figyel, s nem tesz egyebet. Keressük
és próbáljuk megtalálni az egyensúlyt!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Isteni Üdvözítonk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel
viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló
megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyozzük!
Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk,
tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget
igyekezzünk nekik szerezni.
Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá
tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és
uralkodol örökkön örökké! Ámen.
Páli Szent Vince

5. kedd (Szent Attilánusz)

Gal 1,13-24; Zs 138; Lk 10,38-42
Isten kiválasztott, hogy hirdessem Fiát a pogányoknak

Gal 1,13-24

Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva [Iz 49,1] kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. Csak azt hallották felőlem: ,,Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított’, és dicsőítették miattam az Istent.

Zs 138

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: ,,Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény’, de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.

Lk 10,38-42

Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!’ Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.