Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 6. B év, évközi idő, 27. hét, szerda (Szent Brúnó) A nap liturgikus színe: zöld

Megtenni a törvényt, amelynek alapja az Isten és az embertárs szeretete. Mindegyikünknek a magunk módján kell ezt megtennünk. Brúnó a magányban, majd a pápa szolgálatában, mi a családunk körében, a munkahelyünkön, a mindennapi életünkben.

SZENT BRÚNÓ Kölnben, 1035 körül született, nemesi családban. Kölnben, Reimsben tanult, majd Párizsban nevelkedett. Hazatérve pappá szentelték, és hittudományt, klasszikus nyelveket, zenét és filozófiát tanított a reimsi székesegyházi iskolában. Érseke halála után az újabb érsek visszaéléseivel nem tudott megbékélni, menekülnie is kellett. 1081-ben végleg lemondott és a molemei bencés kolostorba lépett.
Magányos élet után vágyódott, ezért 1084-ben hat kanonok társával elvonult a Chartreuse melletti rengetegbe. Ott társaival megalapította a karthauziak rendjét. Néhány héten belül kápolnát és lakókunyhókat építettek.
1090-ben II. Orbán pápának (aki még Reimsben tanítványa volt) is segítségére volt fontos egyházi problémák megoldásában. Nem bírta megszokni Róma zaját. Amikor Orbán pápa kénytelen volt Dél-Olaszországba menekülni, Brúnó is vele ment. A squillacei egyházmegyében megkapta a La Torre nevű vadont, ahol létrehozta a második karthausi kolostort.
Calábriában, a Sqillace melletti Szent István kolostorban halt meg 1101. október 6-án. Társai azonnal szentként kezdték tisztelni, 1623-ban aztán XV. Gergely pápa tiszteletét az egész világra kiterjesztette.
Példája:
Mindég maradéktalanul teljesítsd az állapotbeli kötelességedet!

Gal 2,1 -2.7-14

Haladunk a tökéletesség felé, de nem úgy válunk Istennek kedvessé, ahogy
azt sokszor elképzeltük magunkról. Gyakran kell csalódnunk elképzeléseinkben, melyeket lelki előrehaladásunk érdekében álmodtunk meg jó előre.
Pál apostol szemrehányással fordul Péter felé, mert együtt eszik a
pogányokkal, ami egyáltalán nem volna baj, de amikor odaérnek a többiek, úgy tesz, mintha ott se lett volna. Nem meri vállalni tetteiért a következményeket. Pedig Péter, már akkor köztiszteletnek örvendett, tekintély volt, és félreérthetetlen lelki hatalom. Mindezek ellenére Pál apostol elmondja véleményét és igaza volt. Isten sokszor megmutatja gyengeségünket, és ez bármikor bekövetkezhet. Hálásnak kell lennünk érte, mert e nélkül nem ismernénk meg önmagukat. Nem is tudjuk, hogy milyennek kéne lennünk, egyedül Isten az, aki ismer bennünket. Ő az,
aki szentté tesz minket.Tegyük meg, ami a feladatunk, és ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el. Istennél mindig újra kezdhetjük, és ha bizalommal fordulunk felé, akkor egyszer csak szentté teszt, észrevétlenül.
Azt hiszem, hogy az apostolok sem tudatosították, hogy szentek, fogalmuk
sem volt róla. Egyszerűen tették a kötelességüket – fáradtságot nem ismerve – egyre inkább törekedtek a szeretetre és nap mint nap megtapasztalták Isten vezetését életükben.
Uram! Adj erőt, hogy mindennap újult erővel tudjam tenni a jót, amit kívánsz tőlem, s higgyem, hogy jobbá tudsz tenni nap mint nap, még akkor is, ha gyakran kell csalódnom önmagamban.

Botond testvér pálos szerzetes

Gal 2,1-2.7-14

Tizennégy esztendő múlva azután ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is. Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, azokkal külön is, akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam. Sőt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké — mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között –, és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni. Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre. Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogányokkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tőlük, mert félt azoktól, akik a körülmetélésből valók voltak. Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a színlelésbe. De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: ,,Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?”
Lk 11,1-4

Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: