Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 6. – Szerda

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János
is tanította imádkozni tanítványait. Jézus erre így szólt hozzájuk: Amikor
imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétonek.
És ne vígy minket kísértésbe.
Lk 11,1-4

Elmélkedés:

Az imádkozással az a célunk, hogy legyozzük az Isten és az ember közti
végtelen távolságot. Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a
szent Isten között fennáll. Néhány egyszeru szó, néhány apró kérés,
amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk
Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensoséges viszony, amely az
édesapa és gyermeke között fennáll. A Miatyánkot csak akkor tudjuk
oszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk
arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. De vajon meglátszik-e
életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Igen, Uram, úgy legyen! Igen, Atyám, mindig igent mondok! Milyen jó vagy
te, legfobb jóság! Örökké áldott légy, Istenem, aki mindenekfölött jó
vagy!
Élek vagy halok, mindig boldog vagyok abban a tudatban, hogy olyan
megmérhetetlenül jó az Isten.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: