Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 7. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: Tegyük fel, hogy
valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s
nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból,
eroszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége
van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap,
aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tole? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tole.
Lk 11,5-13

Elmélkedés:

Kérjetek és adnak nektek – mondja Jézus a mai evangéliumban, de elsosorban
nem az anyagi javakra gondol, hanem a lelkiekre, miként ez a késobbiekben
ki is derül. A keresztény ima egyik formája a kérés, amelyben Istenhez
fordulunk, s elismerjük, hogy segítségére várunk. Ha oszintén ki tudjuk
mondani, hogy mindig az o akarata legyen meg, és ha hiszünk abban, hogy
Isten mindig a javunkat akarja, akkor észrevehetjük, hogy jól tudja, mire
van szükségünk lelkünk épülése érdekében. Isten mindig többet ad nekünk,
mint, amit mi kérünk tole. A legértékesebbet szeretné mindannyiunknak
megadni: az üdvösséget. Kérjük imáinkban a magunk és szeretteink számára,
hogy elnyerjük az üdvösséget. Ez a legértékesebb kérés mindenki számára.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Most nyugodni térek a te áldásoddal. Egyszer eljön életem utolsó
estéje is, amikor örök nyugalomra térek. Engedd, hogy úgy éljek, hogy
minden cselekedetem elokészület legyen erre az örök nyugalomra, hogy
hitembol kivirágozzék a színrol színre való látás, reményembol a
birtoklás, s tökéletlen szeretetembol a veled való tökéletes egyesülés!
Szalézi Szent Ferenc

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: