Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 10. C év, évközi idő, 28. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Megkérdeztem azt a kilenc férfit, akik azelőtt bélpoklosok voltak: miért nem mentek vissza Jézushoz megköszönni, hogy meggyógyított benneteket. Íme a válaszuk: 1. Nem vagyok hálátlan természetű, de először a családomnak és ismerőseimnek akartam megmutatni, hogy egészséges vagyok. Azután meg akartam köszönni Jézusnak – Ő azonban már tovább ment. 2. Természetesen hálát akartam adni Jézusnak, azonban nem egyszerre azzal a szamaritánussal. Mielőtt azonban egy követet találtam volna, Jézus tovább vándorolt. 3. Nem csupán üres szavakkal, hanem valami ajándékkal akartam hálát adni, de szegény vagyok, és nem találtam semmi megfelelőt. 4. Szándékom volt megköszönni Jézusnak. Amikor megmutattam magamat a papoknak, gyógyult voltam, de nem tudtam, hogy tartós lesz-e. Most már tudom, Jézus nincs itt többé. 5. Majdnem visszamentem a szamaritánussal, hogy hálát adjak, azonban sokan voltak körülötte, és akkor azok előtt kellett volna mondanom: bélpoklos voltam, te meggyógyítottál. Ezt szégyelltem és nem mentem vissza. 6. Tulajdonképpen meg akartam köszönni Jézusnak, azonban eszembe jutott, hogy Jézus olyan sok jót tett, és nem várt érte köszönetet, így én is elhagytam. 7. Különben nem vagyok hálátlan, de a viszontlátás örömében egyszerűen megfeledkeztem róla. Amikor eszembe jutott, Jézus már tovább vonult. 8. Sok bélpoklos van a világon. Bizonyára becsületes, erkölcsös életem indította Jézust arra, hogy éppen engem tisztítson meg. 9. Igazán meg akartam köszönni, azonban a többség nem ment vissza, és én mindig a többséggel tartok. Megkérdeztem a szamaritánust is: te miért adtál hálát? Így válaszolt: Lélegzés nélkül nem tudok élni. Nem tudtam addig hazamenni, amíg hálát nem adtam Jézusnak.

A hálaadás nem más, mint felelet a kegyelemnek a folytonos fejlődő munkájára. Egyszerre van meg benne Isten adományainak felismerése, a csodálattól megragadott lélek lendülete, és az örvendező hála az isteni nagyság iránt. A hálaadás a vallásosság alapvető megnyilvánulása.
A hálaadás elválaszthatatlan a megvallástól, a dicsérettől és a dicsőítéstől. A keresztény hálaadás felelet arra a kegyelemre, amelyet Isten Jézus Krisztusban adott.
(Biblikus Teológiai Szótár 437-440)

2Kir 5,14-17

Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: ,,Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.” Ám ő azt felelte: ,,Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.” Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta. Végre Námán azt mondta: ,,Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.
2Tim 2,8-13

Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Lk 17,11-19

Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: