Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 17, 2010 havi archívum

2010. október 17.

Ó, mily nagy dolog megszerezni a mennyországot! Mi kell hozzá! Szívtisztaság, a világ megvetése, Isten szeretete.

2010. október 16.

Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.

2010. október 15.

Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”

2010. október 14.

Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.

2010. október 13.

Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.

2010. október 12.

Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!

2010. október 11.

A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.

2010. október 17. C év, évközi idő, 29. vasárnap (Antióchiai Szent Ignác) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Ignác a II. század elején szenvedett vértanúságot. Tudva, hogy Isten nem feledkezik meg róla, megerősíti a küzdelemben, vállalta a püspöki szolgálatot és a vértanúságot.
Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: “A mártírok vére keresztények magva”. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték
Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Végig állhatatosság

A végső kitartás és állhatatosság ugyancsak nagy kegyelem. Mikor végignézek mindenen, látom külső bizonyságait e kegyelem nagyságának a történelem romjaiban és hajótöréseiben; s látom a belső élet nehézségét és leborulva, lekonyult fővel elmondom: “Jöjj el, Úr Jézus, jöjj el!”

Nem tudom, hogy mi lesz velem. De talán jobb is, ha nem látom előre szenvedésemet, küzdelmeimet, még azt gondolhatnám, hogy nem tartok ki. És minő óvszert ád nekem itt a kezembe a Szentírás? Mit kérdezzük? Azt mondja, hogy éljünk! Éljünk buzgón és lelkesülve! Vésődjék szívünkbe a kedves szentnek, Sziénai Szent Katalinnak szava: “építs magadnak cellát szívedben”; vonuljunk vissza oda, ahol a lélek él, el a külső világtól; oda, ahol elvonulva melegedhetik, miután künn megfázott; oda, ahol elvonulva felüdül, miután künn meggyengült; oda, ahova jön inni, inni kívánván az örök forrásból, miután künn nagy pusztában zarándokolt; oda, ahova üdülni jár, miután vérző lábbal járta az élet tereit és utcáit. Kell élnünk! Óh be jó az élet! Ó be jó, hogyha az ember szívében bírja az Úr Jézust; s be jó, hogyha az reggeltől estig szent bensőségben és összeszedettségben tudja tartani azt a nagy kincset, a buzgalmat! Óh be jó, ha az isteni kegyelemmel reggeltől estig közreműködik; mert rendkívül nagy kincs az Isten kegyelmének szüntelen tevékenysége eszünkben és szívünkben. Ne vesztegessük ezt a kincset, mely drágább minden ezüstnél és minden aranynál! Soha! Tartsuk meg szívünket mindig abban a gyengédségben, melynél fogva szüntelen vágyódjék az isteni kegyelem teljesebb kihasználása után. Tartsuk meg a mi lelkünket mindig abban a szent buzgalomban, hogy mindig minél többet akarjunk tenni az Úr Jézus dicsőségére. Óh, ha ez az életnek a titka, akkor jól fogjuk magunkat érezni és a gazdagságnak s gyengédségnek ezt az érzetét nem fogjuk odaadni semmiért. És úgy fogjuk magunkat érezni, hogy teljes vigaszban és teljes épségben és készségben fogjuk szolgálni az Úr Jézust. Kell-e ennél több? Mikor minden szív ez után sír és ez után vágyik? Ugye nem? No hát az évnek utolsó vasárnapján, az egyház oda fordítja szemünket és figyelmeztet, hogy minden elmúlik és kihűl és kipusztul, de mi nem akarunk elpusztulni, hanem élni; élni akarunk bensőségesen: élni akarunk buzgón és gyengéden. Jöjj el, Úr Jézus! (Prohászka: ÖM, 17:338)

Imádság mibenléte és hatása

Az Imádság, ha mibenvoltát kérded: hogy lélek Istenhez tapad, hogy Urával beszélget! — Hatás szerint: világ mentése, Istennel megkötött béke. A könnyek anyja és leánya: bűnök kiengesztelése. — A kísértések fölött híd, szent bástya, min bú megtörik. Harcokat elszüntető, angyalművekben részvevő! — Minden léleknek tápláléka, eljövendő boldogság előárnyéka. Örökhű dologra készülő, erényt árasztó dús forrás. — Kegyelmet vonzó szent erő, a haladásra serkentő! A lelkünk napi étke, szellemünk oktató fénye. — Biztosban-megszilárdítás, reménybe mély alapvetés. A búsat felvidító, a koldust gazdagító. — A remeték egy-kincse, a harag jó bilincse. A haladásnak tüköre, a lelki nagyság hű lemérője. — Mivoltunknak kitárult megvallása, jövő dicsőség villanása. Ima az igazán esdőnek törvényszéke: lép Ura elé. — Bírónál csöndes pihenés: Végnap haragján enyhülés! Úgy kezdd imád, hogy elvonó sok kuszaság zaját “belépve” elszántan kizárd! — Az ima közepe, ha lélek nézi fölfelé a Titkot, amit kutatott s Istenben látni óhajtott. — S a vége — belesuhanni Istenségbe… — Más öröm az olyan imába érzik, amit közösségben végzel. Más azé, ismét, ki magában lelkében talál Urára! — Előbbit tán zavarva elkószált képzelgések is kínozzák. Utóbbi szívét eltölti alázat! — Keres, talán hiába dadog imája, s orcái végül könnyben áznak. (Lajtorjás Szent János: Paradicsom lajtorjája)

Imádkozzál, hálálkodjál!

Asztalhoz mégy, imádkozzál! Kenyeret törsz: hálát adj! A mindenek-táplálónak, Annak, akitől kaptad! — Borral edzed gyöngült tested: a Küldőjét ne feledd! Ki bort szívet földeríteni s kórt elűzni ád neked! — Elmúlt éhség? El ne múljék a Jótevő emléke! Ruhát öltesz? Ki öltöztet? Kap-e hálát cserébe?! — Köntöst veszel: forróbb szívvel Arra gondolj, ki gondol, hogy a nyárba’, télbe’ járva védve légy a bajoktól, — óv épséget, föd be szégyent, tested, lelked ápolja. (Úr föld-égbe’, s évrül-évre mégis van terád gondja!) — Nap lehunytán, Hozzá bújván, hálád újra kifejezd! Napot fénylet nagy művének, éjbe tüzet gyújt-keleszt. — Egész éjben ám ne légyen gondod csak az aluvás! Éj közepén, kábán fekvén haszontalan a nyugvás; — idő felén ha fölkelél: szent az éj, angyal zenél! Pásztoroknak, vándoroknak boldog jóhírt üzen éj! (Nagy Szent Vazul: 5. homília utáni imádság)

Kiv 17,8-13

Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.” Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.
2Tim 3,14 – 4,2

Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.
Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.”” Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

2010. október 17. ? Évközi 29. vasárnap

Abban az idoben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell
imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Így szólt: ?Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentol nem félt és
embertol nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment
hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró
egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentol nem
félek, embertol nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy
igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.
Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon
Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá
folyamodnak? Talán megvárakoztatja oket? Mondom nektek, hamarosan igazságot
szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön??
Lk 18,1-8
Elmélkedés:
A legfontosabb kérdés
Két héttel ezelott az evangélium kapcsán már beszéltem arról, hogy korunkban
sokan élik át a hit válságát, s e szomorú tényt látva az Egyháznak az a
küldetése, hogy a hit parányi magjának felfedezésére biztassa az embereket.
A mai vasárnap evangéliumában újra elokerül a hit kérdése. Jézus ezt mondja:
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? (Lk
18,8). Van egy pap barátom, akinek ez a szentírási mondat a kedvence. Már
kispap korában is állandóan ezt idézte minden élethelyzetben. Egy alkalommal
például a vizsgaidoszak megbeszélésekor valaki így szólt: Most az a kérdés,
hogy mikor legyen az egyháztörténelem vizsga? Erre o kijelentette, hogy
ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e
hitet a földön? Máskor az volt az eldöntendo kérdés hogy hová menjünk
kirándulni? O ekkor is fontosabbnak tartotta, hogy amikor az Emberfia eljön,
talál-e hitet a földön? Ismét máskor valaki az egyik tanárunk irodája felol
kérdezte. O készséggel útbaigazította, de azonnal hozzátette, hogy a tanári
szoba holléténél fontosabb kérdés az, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e
hitet a földön? Néhány helyzetben egészen megmosolyogta volt számunkra ennek
a szentírási mondatnak az idézése, de sokszor bizony nagyon találó,
helyénvaló volt. Újmisés papi jelmondata is ez lett: Csak az a kérdés, hogy
amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? O papként hivatásának érzi
azon fáradozni, hogy amikor az Emberfia eljön, találjon hitet a földön.
Az érdekes kérdést Jézus azt követoen tette fel, hogy elmondott egy
példabeszédet az özvegyasszonyról, aki kitartóan fordult
igazságszolgáltatásért egy bíróhoz. A példázat tanulságát Szent Lukács
evangélista mindjárt az elején megfogalmazza. A történet azért hangzik el
Jézustól, hogy a szüntelen imádságra buzdítson. A hasonlat az imádság erejét
állítja elénk, miként a mustármagról szóló beszéd a hit erejét. A keresztény
ember életére a hit és az imádság egyaránt jellemzo. A hit és az ima
viszonyát az egyik oldalról megközelítve állíthatjuk, hogy a hívo ember
imádkozik, a másik oldalról nézve pedig az imádkozó ember erosödik hitében,
ezért a ketto szorosan összetartozik.
Fel kell fedeznünk újra az imádságban rejlo csodálatos erot! Buzdítom a
családokat arra, hogy az egyéni imádság mellett minden nap szenteljenek idot
a közösen végzett imára, vasárnaponként pedig az egész család vegyen részt a
plébánia közösségi imádságban a szentmisén. A családi imádságok alkalmával
olvassák a szentírást, azaz hallgassák Isten üzenetét, majd pedig
kéréseikkel és hálaadásukkal forduljanak Istenhez. Ezen alkalmak ritmust
adnak a családi életnek, és elosegítik a családtagok egymás iránti kölcsönös
tiszteletét és szeretetét. Az imádkozó család hívo család. Ha lanyhul a
családtagok imaélete, meggyengül a család hite is.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
Jézus szavai újra és újra megérintik szívünket. Egyházunk számára nagy
kihívást jelent ez a kérdés. Talál-e a hitet a világ bármely részén? Talál-e
hitet a keresztény hagyományokkal rendelkezo Európában? Talál-e hitet Mária
országában, Magyarországon? Talál-e hitet családjainkban?
Szent Ágoston mondta: Hitünk jutalma az lesz, hogy megláthatjuk majd, akiben
hittünk. És ehhez hozzátehetjük: az örök életben megláthatjuk majd, akihez
imádkoztunk. Imádkozzunk szüntelenül, hogy ezáltal is erosödjön hitünk, s az
Emberfia az o eljövetelekor találjon hívo és imádkozó embereket a földön!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Istenem, alázatosan kérem toled a hit ajándékát, amely szükséges az
üdvösséghez, ahhoz, hogy téged az örök életben meglássalak. Adj nekem biztos
hitet, amelynek alapja a te szavad, a te tanításod, a te üzeneted, a toled
származó igazság. Adj nekem tevékeny hitet, a mely a szeretet gyakorlásában
nap mint nap megmutatkozik embertársaim felé. Segíts engem helyesen
imádkozni, hogy az ima által növekedjen hitem!

17. vasárnap: ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP (ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC)

Kiv 17,8-13; Zs 120; 2Tim 3,14 – 4,2; Lk 18,1-8
Valahányszor Mózes felemelte kezét, Izrael volt az erősebb

Kiv 17,8-13

Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.’ Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.

Zs 120

Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta. Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz! Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi. Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold. Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet, Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.

2Tim 3,14 – 4,2

Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ?,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!?” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ?,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.?”’ Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?’