Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 17. C év, évközi idő, 29. vasárnap (Antióchiai Szent Ignác) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Ignác a II. század elején szenvedett vértanúságot. Tudva, hogy Isten nem feledkezik meg róla, megerősíti a küzdelemben, vállalta a püspöki szolgálatot és a vértanúságot.
Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: “A mártírok vére keresztények magva”. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték
Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Végig állhatatosság

A végső kitartás és állhatatosság ugyancsak nagy kegyelem. Mikor végignézek mindenen, látom külső bizonyságait e kegyelem nagyságának a történelem romjaiban és hajótöréseiben; s látom a belső élet nehézségét és leborulva, lekonyult fővel elmondom: “Jöjj el, Úr Jézus, jöjj el!”

Nem tudom, hogy mi lesz velem. De talán jobb is, ha nem látom előre szenvedésemet, küzdelmeimet, még azt gondolhatnám, hogy nem tartok ki. És minő óvszert ád nekem itt a kezembe a Szentírás? Mit kérdezzük? Azt mondja, hogy éljünk! Éljünk buzgón és lelkesülve! Vésődjék szívünkbe a kedves szentnek, Sziénai Szent Katalinnak szava: “építs magadnak cellát szívedben”; vonuljunk vissza oda, ahol a lélek él, el a külső világtól; oda, ahol elvonulva melegedhetik, miután künn megfázott; oda, ahol elvonulva felüdül, miután künn meggyengült; oda, ahova jön inni, inni kívánván az örök forrásból, miután künn nagy pusztában zarándokolt; oda, ahova üdülni jár, miután vérző lábbal járta az élet tereit és utcáit. Kell élnünk! Óh be jó az élet! Ó be jó, hogyha az ember szívében bírja az Úr Jézust; s be jó, hogyha az reggeltől estig szent bensőségben és összeszedettségben tudja tartani azt a nagy kincset, a buzgalmat! Óh be jó, ha az isteni kegyelemmel reggeltől estig közreműködik; mert rendkívül nagy kincs az Isten kegyelmének szüntelen tevékenysége eszünkben és szívünkben. Ne vesztegessük ezt a kincset, mely drágább minden ezüstnél és minden aranynál! Soha! Tartsuk meg szívünket mindig abban a gyengédségben, melynél fogva szüntelen vágyódjék az isteni kegyelem teljesebb kihasználása után. Tartsuk meg a mi lelkünket mindig abban a szent buzgalomban, hogy mindig minél többet akarjunk tenni az Úr Jézus dicsőségére. Óh, ha ez az életnek a titka, akkor jól fogjuk magunkat érezni és a gazdagságnak s gyengédségnek ezt az érzetét nem fogjuk odaadni semmiért. És úgy fogjuk magunkat érezni, hogy teljes vigaszban és teljes épségben és készségben fogjuk szolgálni az Úr Jézust. Kell-e ennél több? Mikor minden szív ez után sír és ez után vágyik? Ugye nem? No hát az évnek utolsó vasárnapján, az egyház oda fordítja szemünket és figyelmeztet, hogy minden elmúlik és kihűl és kipusztul, de mi nem akarunk elpusztulni, hanem élni; élni akarunk bensőségesen: élni akarunk buzgón és gyengéden. Jöjj el, Úr Jézus! (Prohászka: ÖM, 17:338)

Imádság mibenléte és hatása

Az Imádság, ha mibenvoltát kérded: hogy lélek Istenhez tapad, hogy Urával beszélget! — Hatás szerint: világ mentése, Istennel megkötött béke. A könnyek anyja és leánya: bűnök kiengesztelése. — A kísértések fölött híd, szent bástya, min bú megtörik. Harcokat elszüntető, angyalművekben részvevő! — Minden léleknek tápláléka, eljövendő boldogság előárnyéka. Örökhű dologra készülő, erényt árasztó dús forrás. — Kegyelmet vonzó szent erő, a haladásra serkentő! A lelkünk napi étke, szellemünk oktató fénye. — Biztosban-megszilárdítás, reménybe mély alapvetés. A búsat felvidító, a koldust gazdagító. — A remeték egy-kincse, a harag jó bilincse. A haladásnak tüköre, a lelki nagyság hű lemérője. — Mivoltunknak kitárult megvallása, jövő dicsőség villanása. Ima az igazán esdőnek törvényszéke: lép Ura elé. — Bírónál csöndes pihenés: Végnap haragján enyhülés! Úgy kezdd imád, hogy elvonó sok kuszaság zaját “belépve” elszántan kizárd! — Az ima közepe, ha lélek nézi fölfelé a Titkot, amit kutatott s Istenben látni óhajtott. — S a vége — belesuhanni Istenségbe… — Más öröm az olyan imába érzik, amit közösségben végzel. Más azé, ismét, ki magában lelkében talál Urára! — Előbbit tán zavarva elkószált képzelgések is kínozzák. Utóbbi szívét eltölti alázat! — Keres, talán hiába dadog imája, s orcái végül könnyben áznak. (Lajtorjás Szent János: Paradicsom lajtorjája)

Imádkozzál, hálálkodjál!

Asztalhoz mégy, imádkozzál! Kenyeret törsz: hálát adj! A mindenek-táplálónak, Annak, akitől kaptad! — Borral edzed gyöngült tested: a Küldőjét ne feledd! Ki bort szívet földeríteni s kórt elűzni ád neked! — Elmúlt éhség? El ne múljék a Jótevő emléke! Ruhát öltesz? Ki öltöztet? Kap-e hálát cserébe?! — Köntöst veszel: forróbb szívvel Arra gondolj, ki gondol, hogy a nyárba’, télbe’ járva védve légy a bajoktól, — óv épséget, föd be szégyent, tested, lelked ápolja. (Úr föld-égbe’, s évrül-évre mégis van terád gondja!) — Nap lehunytán, Hozzá bújván, hálád újra kifejezd! Napot fénylet nagy művének, éjbe tüzet gyújt-keleszt. — Egész éjben ám ne légyen gondod csak az aluvás! Éj közepén, kábán fekvén haszontalan a nyugvás; — idő felén ha fölkelél: szent az éj, angyal zenél! Pásztoroknak, vándoroknak boldog jóhírt üzen éj! (Nagy Szent Vazul: 5. homília utáni imádság)

Kiv 17,8-13

Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.” Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.
2Tim 3,14 – 4,2

Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.
Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.”” Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: