Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 20, 2010 havi archívum

2010. október 20. B év, évközi idő, 29. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Ef 3,2-12

Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem Krisztus titkát, amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által.
Lk 12,39-48

Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

2010. október 20. – Szerda

Abban az idoben Jézus így szólt tanítványaihoz: ?Gondoljátok meg: Ha tudná a
házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok.?
Péter megkérdezte: ?Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?? Az Úr így válaszolt: ?Ki a hu és okos sáfár, akit ura szolgái
fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelembol? Boldog az
a szolga, akit hazatéro ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom
nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában:
?Uram bizonyára késni fog?, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót,
eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan
napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony
kegyetlenül megbünteti, és a hutlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki
ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok
verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést
érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat
követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.?
Lk 12,39-48
Elmélkedés:
Nem csak a gazdának, de a szolgának is megvan a maga felelossége. Huségesen
kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat bíztak, attól
többet is kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy
közremuködjünk szándékainak megvalósulásában a világban és az egyházban.
Követendo példánk maga Jézus, az Atya alázatos szolgája, aki a végsokig, a
keresztig huséges marad küldetéséhez, megteszi, amit Atyja kíván tole.
Engedelmessége jutalmaként részesül a feltámadásban. A mi szolgaságunk nem
rabszolgaságot jelent, amely elvenné szabadságunkat, hanem szolgálatot,
amely kitart a huségben. Isten szolgáiként a szenvedéseken és a
próbatételeken keresztül juthatunk be Isten Országának dicsoségébe.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezom,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
Adjon nekem kegyelmed állhatatosságot,
tegyen mozdíthatatlanná
az ellenség kísértései közepette.

20. szerda (Szent Vendel)

Ef 3,2-12; Iz 12,2-6; Lk 12,39-48
Krisztusba vetett hit által járulhatunk bátran Isten elé

Ef 3,2-12

Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem Krisztus titkát, amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által.

Iz 12,2-6

Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.’ Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: ,,Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!’

Lk 12,39-48

Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.’ Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?’ Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ?,,Késik az én uram?”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.