Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 23, 2010 havi archívum

2010. október 24. C év, évközi idő, 30. vasárnap missziós vasárnap (Claret Szent Antal Mária püspök) A nap liturgikus színe: zöld

Farizeus és a vámos

“Szükség mindenkor imádkozni”. — Ha csökken a hitünk, az imánk is eltűnt! Imádkozik-e, aki nem hisz, vagy alig hisz? Hogy tehát imádkozni tudjunk, higgyünk, s hogy a hitünk ne fogyjon, imádkozzunk! — De hit is, ima is nem a kevélyé, csak az alázatosnak kegyelme! “Hálát adok Istenem, hogy nem vagyok oly gonosz, mint a többi!” — szól a kevély imája! Én “igaz”, a többi “bűnöző”! És még az ott talált szegény vámos is csak nagyobb gőgre alkalom! “Nem bűnös, mint ez a vámos!” “Böjtölök… tizedet adok…” Kutasd a szavaiból, mit is kér Istentől, nem találsz semmit! Fölméne “imádkozni”, s nem is Istent kéri, csak magát dicséri… Sőt aljasabbul: aki ott igazán imádkozik, azt ócsárolja! A vámos pedig távol áll vala alázatában… de közel jut Istenhez. Szíve tudata távol tartja, áhítata odavonzza. “Távol áll” — de Isten közel lép és odafigyel. Magasztos az Úr, és az alacsonyt mégis meglátja! A magasakat pedig, mint ezt a farizeust is: “messziről lenézi”. Nézi, de nem néz át rajta, észreveszi! De halld még tovább a vámos alázatát: nem elég, hogy hátra húzódik, “még szemeit sem meri égre emelni”. Hogy az Úr letekintsen rá, ő nem mer föltekinteni! Nem mer, nyomja lelkiösmerete, szívetudata, csak reménye, ami emeli. Halld még: verdesi mellét! Büntetésképp magát üti, az Úr azért a bűnvallót kíméli. “Uram, légy irgalmas hozzám, nyomorult bűnöshöz!” Lám így szól imája! Ne csodáld, hogy az Úr ott bűnét megbocsátotta, hol a bűnös magát vádolta [ignoscit… agnoscit].

Lássák most, hallják ama gonosz hangoskodók, azok az erényeikben pöffeszkedők! Akik mondják: “Isten emberré alkotott, én meg igazzá magamat alkotom.” [Pelagiánusok, az eredeti bűnnek és kegyelem szükségének tagadói.] Óh te elvetemült, te farizeusnál rosszabb! Mert az gőgösködött, de mégis hálát adott Istennek! Hálát, hogy különb a többinél, és hálája dacára, mint gőgöst, fölfuvalkodottat feddi őt az Úr! Hálát ad, de mintha már többre nem szorulna. Tehát igaz vagy, tehát mitse kérsz, már “elteltél” jósággal, neked már nem “bűnre kísértő az evilági élet” (Jób 7,1). Teli vagy, bővelkedel, nem kell mondanod: “Bocsásd meg a mi vétkeinket…” De mit mondjunk arról, aki istentelenül a kegyelmet támadja, ha még az is feddést kap, ki gőggel ugyan, a kegyelemért hálás? (Sz Ágoston: 115. beszéd)

+

Bűnös imája

Szemed elé tárjuk, Uram, bűneinket, és összehasonlítjuk ránk mért csapásaiddal. Ha nézzük a rosszat, amit elkövettünk: keveset bűnhődtünk, többet érdemeltünk. Súlyos volt bukásunk: enyhe lakolásunk. Vétkünk büntetését érezzük: és mégis szüntelen konokul vétkezünk. Görnyedünk, megtörünk ostorod alatt: gonoszságunk azért csak a régi marad. Lelkünk sír, gyötrődik: nyakunk meg nem hajlik. Életünk csupa fájdalom, sóhajtozás: de tetteinkben nincs semmi javulás. Nem jobbulunk, ha vársz; nem fog rajtunk, ha bosszút állsz. Mikor fenyítesz, megvalljuk bűneinket: látogatásod után feledjük könnyeinket. Ha ránk emeled karod, szavunknak nem állunk. Ha sújtasz: kolduljuk irgalmadat; ha irgalmaztál: ingereljük haragodat. Íme, előtted állunk, bűnbánó bűnösök; ha meg nem bocsátasz, jogosan vetsz kárhozatra.

Mindenható Atya! érdemünk nélkül is add meg, amit tőled kérünk, ki semmiből teremtettél, hogy tégedet kérjünk. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus által. Amen. (VIII. Orbán pápa imádsága, Sík: DB, 506)

Az alázatosság litániája (magán imádságul)

A vágytól, hogy megbecsüljenek, — a vágytól, hogy népszerű legyek, — a vágytól, fölemeljenek: — Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy tiszteljenek, — a vágytól, hogy dicsérjenek, — a vágytól, mások fölébe helyezzenek: — Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy kikérjék jó tanácsaim, — a vágytól, helyeseljék eljárásaim, — a vágytól, vezethessem társaim: — Szabadíts meg Jézus!

A félelemtől, hogy tán megaláznak, — a félelemtől, hogy lenéznek vagy leráznak, — a félelemtől, hogy kitesznek korholásnak, — Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy árthatnak jó nevemnek, — a félelemtől, hogy mellőznek, elfelejtnek, — a félelemtől, hogy majd kinevetnek, — a félelemtől, velem rosszul bánnak, — Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy bűnt szememre hánynak, — a félelemtől, hogy gyanúval fogadnának, — Szabadíts meg, Jézus!

Hogy másokat énnálam jobban szeressenek, — hogy másokat többre becsüljenek, — világ szemében nőjön más, én hadd csökkenjek, — Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve, — hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve, — mindenben más előzzön meg fölénybe, — Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Legyenek mások mind szentebbek, jobbak nálam, — föltéve olyan szent leszek, mint Te kívántad! Amen. (Merry del Val)

+

Ha nincs mit tenned, nos miért nem imádkozol vagy olvasol? Miért nem mégy meglátogatni a mi Urunk Jézust, beszélve Hozzá, hallgatva Őrá? Mert ha imádkozunk, Istenhez szólunk, ha Írást olvasunk, Istenre hallgatunk. (Szent Ambrus)

Claret Szent Antal Mária püspök

Kitűnő szónok volt, aszketikus könyveket írt. A saját rendje mellett nagy gondot fordított azokra a mozgalmakra, ahol a világiak apostolkodtak. 1950-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.
Spanyolországban (Katalóniában), a Barcelona közelében található Sallentben született, 1807. december 23-án. Gyermekkorától pap szeretett volna lenni, ezért sokat imádkozott.

Apja szövő üzemében kellett dolgoznia, tehetséges volt, egy szövöde igazgatója lehetett volna. Nem fogadta el a lehetőséget, 1835-ben pappá szentelték. Mivel hazájában pap-többlet volt, Rómába ment, szolgálatait felajánlani. Egy jezsuita lelkigyakorlat hatására jelentkezett a rendbe, azonban reumatikus lábfájdalmai miatt noviciátusa megszakadt.
Visszaküldték Spanyolországba. Itt polgárháború dúlt, nagyhatású beszédei miatt üldözték a politikai pártok, de a nép csodálattal hallgatta beszédeit. 1843-tól Katalóniában sok éven keresztül prédikált a népnek. Sokat gyóntatott, mondják róla, hogy megérezte, ki él körülötte súlyos bűnben. Az emberek szentnek tartották. Sok könyvet írt, sikere óriási volt.
Nem volt biztonságban hazájában, ezért püspöke a Kanári szigetekre küldte 1848-ban. Ott is folytatta eredményes munkáját. Egy év múlva hazatért és a vichi papi szemináriumban 1849-ben megalapította a claretinus missziós társaságot, Mária szeplőtlen Szívének missziós társaságát. 1850 és 1857 közt Kuba szigetének érseke lett akarata ellenére. Kubában is sok ellenfele volt, még merényletet is el kellett szenvednie. Az orvosok tehetetlenül álltak a súlyosan sérült főpap körül. Ő felgyógyult.
Váratlanul Madridba hívták, a spanyol királynő és lánya gyóntatója és tanácsadója lett. Az udvar élete is megváltozott tevékenysége nyomán, de a királyi család házassága is rendeződött. 1868-ban a spanyolországi forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, visszavonultan a fontfroide-i ciszter apátságban halt meg 1870. október 24-én.

Sir 35,12-14.16-18

Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!
2Tim 4,6-8.16-18

Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, — ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 18,9-14

Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”

2010. október 24.

Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.

24. vasárnap: ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP (Claret Szent Antal Mária, Szent Gilbert)

Sir 35,12-14.16-18; Zs 33; 2Tim 4,6-8.16-18; Lk 18,9-14
Aki szívből szolgál, annak imádsága a felhőkig hatol fel

Sir 35,12-14.16-18

Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

2Tim 4,6-8.16-18

Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, — ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Lk 18,9-14

Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ?,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.?” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ?,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!?” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.’

2010. október 23. Kapisztán Szent János A nap liturgikus színe: fehér

A közép-olaszországi Capistrano község szülötte (1386), ügyvéd és Perugia kormányzója, 30 éves korában megözvegyülve belép a ferences rendbe. Sziénai Sz Bernardinnak (ki a Jézus név tiszteletének apostola) élethosszig jó barátja. Kapisztrán is lelkes terjesztője a Szent Név tiszteletének. (Talán ő tanítja meg népünket a szép, csak magyar köszöntésre: Dicsértessék a Jézus Krisztus! [Laudetur Jesus Christus].) Utóbb pápai követ Európa-szerte, így eőször a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János törökverő hőstől kapott. A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21-22.). Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.). II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Sz János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védőszentje 1945-ig.

B év, évközi idő, 29. hét, szombat
Ef 4,7-16

A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás: ,,Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.” [Zsolt 68,19] Az pedig, hogy ,,felment”, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.
Lk 13,1-9

Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: ,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?” De az így felelt neki: ,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.””

2010. október 23. – Szombat

Abban az idoben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: ?Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bunösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bunbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádolt Siloámban a torony és
megölte oket, bunösebbek voltak a Jeruzsálemben élo többi embernél? Mondom
nektek: nem! De ha nem tartotok bunbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan.?
Aztán egy példabeszédet mondott. ?Egy embernek fügefa volt a szolojében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövore. Ha mégsem, akkor kivághatod.?
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bunbánat vagy a
jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie ? miként a fák is gyümölcsöt
érlelnek ? akkor az Istennel való együttmuködésünkre gondol. Isten nélkül
ugyanis elszakadnánk az élteto eroforrástól, a teremto erotol, a növekedést
és fejlodést biztosító hatalomtól, s erotlenné, élettelenné és
terméketlenné válnánk. Isten teremto együttmuködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfoképpen magát az embert. Aktív együttmuködés ez
a Teremtovel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A növekedés
nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönheto.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Mária, az Egyház Anyja és az evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton,
ahogy Pünkösd napján is ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal
fordulunk hozzád, hogy közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás
ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye,
mindannyiunk ügye.

2010. október 23.

Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?… – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!

23. szombat: KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS (Szent Szeverin)

Ef 4,7-16; Zs 121; Lk 13,1-9
Krisztus a fő, aki az egész testet egybekapcsolja

Ef 4,7-16

A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás: ,,Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.’ [Zsolt 68,19] Az pedig, hogy ,,felment’, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.

Zs 121

Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: ,,Az Úr házába megyünk.’ És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek. Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: ,,Bőségben éljenek, akik szeretnek téged! Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!’ Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: ,,Béke legyen veled!’ Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.

Lk 13,1-9

Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.’ Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: ?,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet??” De az így felelt neki: ?,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.?”’