Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 24. C év, évközi idő, 30. vasárnap missziós vasárnap (Claret Szent Antal Mária püspök) A nap liturgikus színe: zöld

Farizeus és a vámos

“Szükség mindenkor imádkozni”. — Ha csökken a hitünk, az imánk is eltűnt! Imádkozik-e, aki nem hisz, vagy alig hisz? Hogy tehát imádkozni tudjunk, higgyünk, s hogy a hitünk ne fogyjon, imádkozzunk! — De hit is, ima is nem a kevélyé, csak az alázatosnak kegyelme! “Hálát adok Istenem, hogy nem vagyok oly gonosz, mint a többi!” — szól a kevély imája! Én “igaz”, a többi “bűnöző”! És még az ott talált szegény vámos is csak nagyobb gőgre alkalom! “Nem bűnös, mint ez a vámos!” “Böjtölök… tizedet adok…” Kutasd a szavaiból, mit is kér Istentől, nem találsz semmit! Fölméne “imádkozni”, s nem is Istent kéri, csak magát dicséri… Sőt aljasabbul: aki ott igazán imádkozik, azt ócsárolja! A vámos pedig távol áll vala alázatában… de közel jut Istenhez. Szíve tudata távol tartja, áhítata odavonzza. “Távol áll” — de Isten közel lép és odafigyel. Magasztos az Úr, és az alacsonyt mégis meglátja! A magasakat pedig, mint ezt a farizeust is: “messziről lenézi”. Nézi, de nem néz át rajta, észreveszi! De halld még tovább a vámos alázatát: nem elég, hogy hátra húzódik, “még szemeit sem meri égre emelni”. Hogy az Úr letekintsen rá, ő nem mer föltekinteni! Nem mer, nyomja lelkiösmerete, szívetudata, csak reménye, ami emeli. Halld még: verdesi mellét! Büntetésképp magát üti, az Úr azért a bűnvallót kíméli. “Uram, légy irgalmas hozzám, nyomorult bűnöshöz!” Lám így szól imája! Ne csodáld, hogy az Úr ott bűnét megbocsátotta, hol a bűnös magát vádolta [ignoscit… agnoscit].

Lássák most, hallják ama gonosz hangoskodók, azok az erényeikben pöffeszkedők! Akik mondják: “Isten emberré alkotott, én meg igazzá magamat alkotom.” [Pelagiánusok, az eredeti bűnnek és kegyelem szükségének tagadói.] Óh te elvetemült, te farizeusnál rosszabb! Mert az gőgösködött, de mégis hálát adott Istennek! Hálát, hogy különb a többinél, és hálája dacára, mint gőgöst, fölfuvalkodottat feddi őt az Úr! Hálát ad, de mintha már többre nem szorulna. Tehát igaz vagy, tehát mitse kérsz, már “elteltél” jósággal, neked már nem “bűnre kísértő az evilági élet” (Jób 7,1). Teli vagy, bővelkedel, nem kell mondanod: “Bocsásd meg a mi vétkeinket…” De mit mondjunk arról, aki istentelenül a kegyelmet támadja, ha még az is feddést kap, ki gőggel ugyan, a kegyelemért hálás? (Sz Ágoston: 115. beszéd)

+

Bűnös imája

Szemed elé tárjuk, Uram, bűneinket, és összehasonlítjuk ránk mért csapásaiddal. Ha nézzük a rosszat, amit elkövettünk: keveset bűnhődtünk, többet érdemeltünk. Súlyos volt bukásunk: enyhe lakolásunk. Vétkünk büntetését érezzük: és mégis szüntelen konokul vétkezünk. Görnyedünk, megtörünk ostorod alatt: gonoszságunk azért csak a régi marad. Lelkünk sír, gyötrődik: nyakunk meg nem hajlik. Életünk csupa fájdalom, sóhajtozás: de tetteinkben nincs semmi javulás. Nem jobbulunk, ha vársz; nem fog rajtunk, ha bosszút állsz. Mikor fenyítesz, megvalljuk bűneinket: látogatásod után feledjük könnyeinket. Ha ránk emeled karod, szavunknak nem állunk. Ha sújtasz: kolduljuk irgalmadat; ha irgalmaztál: ingereljük haragodat. Íme, előtted állunk, bűnbánó bűnösök; ha meg nem bocsátasz, jogosan vetsz kárhozatra.

Mindenható Atya! érdemünk nélkül is add meg, amit tőled kérünk, ki semmiből teremtettél, hogy tégedet kérjünk. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus által. Amen. (VIII. Orbán pápa imádsága, Sík: DB, 506)

Az alázatosság litániája (magán imádságul)

A vágytól, hogy megbecsüljenek, — a vágytól, hogy népszerű legyek, — a vágytól, fölemeljenek: — Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy tiszteljenek, — a vágytól, hogy dicsérjenek, — a vágytól, mások fölébe helyezzenek: — Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy kikérjék jó tanácsaim, — a vágytól, helyeseljék eljárásaim, — a vágytól, vezethessem társaim: — Szabadíts meg Jézus!

A félelemtől, hogy tán megaláznak, — a félelemtől, hogy lenéznek vagy leráznak, — a félelemtől, hogy kitesznek korholásnak, — Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy árthatnak jó nevemnek, — a félelemtől, hogy mellőznek, elfelejtnek, — a félelemtől, hogy majd kinevetnek, — a félelemtől, velem rosszul bánnak, — Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy bűnt szememre hánynak, — a félelemtől, hogy gyanúval fogadnának, — Szabadíts meg, Jézus!

Hogy másokat énnálam jobban szeressenek, — hogy másokat többre becsüljenek, — világ szemében nőjön más, én hadd csökkenjek, — Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve, — hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve, — mindenben más előzzön meg fölénybe, — Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Legyenek mások mind szentebbek, jobbak nálam, — föltéve olyan szent leszek, mint Te kívántad! Amen. (Merry del Val)

+

Ha nincs mit tenned, nos miért nem imádkozol vagy olvasol? Miért nem mégy meglátogatni a mi Urunk Jézust, beszélve Hozzá, hallgatva Őrá? Mert ha imádkozunk, Istenhez szólunk, ha Írást olvasunk, Istenre hallgatunk. (Szent Ambrus)

Claret Szent Antal Mária püspök

Kitűnő szónok volt, aszketikus könyveket írt. A saját rendje mellett nagy gondot fordított azokra a mozgalmakra, ahol a világiak apostolkodtak. 1950-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.
Spanyolországban (Katalóniában), a Barcelona közelében található Sallentben született, 1807. december 23-án. Gyermekkorától pap szeretett volna lenni, ezért sokat imádkozott.

Apja szövő üzemében kellett dolgoznia, tehetséges volt, egy szövöde igazgatója lehetett volna. Nem fogadta el a lehetőséget, 1835-ben pappá szentelték. Mivel hazájában pap-többlet volt, Rómába ment, szolgálatait felajánlani. Egy jezsuita lelkigyakorlat hatására jelentkezett a rendbe, azonban reumatikus lábfájdalmai miatt noviciátusa megszakadt.
Visszaküldték Spanyolországba. Itt polgárháború dúlt, nagyhatású beszédei miatt üldözték a politikai pártok, de a nép csodálattal hallgatta beszédeit. 1843-tól Katalóniában sok éven keresztül prédikált a népnek. Sokat gyóntatott, mondják róla, hogy megérezte, ki él körülötte súlyos bűnben. Az emberek szentnek tartották. Sok könyvet írt, sikere óriási volt.
Nem volt biztonságban hazájában, ezért püspöke a Kanári szigetekre küldte 1848-ban. Ott is folytatta eredményes munkáját. Egy év múlva hazatért és a vichi papi szemináriumban 1849-ben megalapította a claretinus missziós társaságot, Mária szeplőtlen Szívének missziós társaságát. 1850 és 1857 közt Kuba szigetének érseke lett akarata ellenére. Kubában is sok ellenfele volt, még merényletet is el kellett szenvednie. Az orvosok tehetetlenül álltak a súlyosan sérült főpap körül. Ő felgyógyult.
Váratlanul Madridba hívták, a spanyol királynő és lánya gyóntatója és tanácsadója lett. Az udvar élete is megváltozott tevékenysége nyomán, de a királyi család házassága is rendeződött. 1868-ban a spanyolországi forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, visszavonultan a fontfroide-i ciszter apátságban halt meg 1870. október 24-én.

Sir 35,12-14.16-18

Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!
2Tim 4,6-8.16-18

Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, — ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 18,9-14

Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: