Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 24. ? Évközi 30. vasárnap, Missziós Világnap

Abban az idoben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy
nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtöro,
mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenbol,
amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem
a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bunösnek. Mondom
nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt
felmagasztalják.
Lk 18,9-14
Elmélkedés:
Krisztushoz vezetni
Ma, a Missziós Világnapon Szolánói Szent Ferencrol, egy olyan szentrol
szeretnék eloször is beszélni, aki talán kevésbé ismert a magyar hívek
körében, pedig o a ferences misszionáriusok pártfogója világszerte és Peru
fovárosának, Limának a védoszentje. Szolánói Szent Ferenc 1549-ben
Spanyolországban született. Bár gyermekkorában egy jezsuita szerzetesek
által vezetett iskolába járt, o 16 éves korában a ferences rendbe kérte
felvételét, s abban bízott, hogy majd ferences szerzetesként missziósként
élheti életét a világ egy másik földrészén. Pappá szentelését követoen
elöljárói zenetanítással bízták meg, mert kiváló zenésznek bizonyult. A
csengo hangú, a szentírást kiválóan ismero és ugyanakkor igen meggyozoen
prédikáló szerzetes nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, és Andalúzia
apostolaként emlegették. Részben a személye felé irányuló túlzott rajongás
elol menekülve, de még inkább a fiatalkorától benne élo missziós lelkülettol
vezetve Dél-Amerika vidékeire kérte áthelyezését, ahol a kereszténység még
alig terjedt el az új világ felfedezését követoen. Vágya teljesült,
Dél-Amerikába utazhatott. Ettol kezdve Peruban apostolkodott. Amíg nem
tanulta meg a helyi indián lakosság nyelvét, a muzsika révén férkozött a
szívükbe. Muvészi szinten játszott hegedun, s gyönyöru játéka teljesen
elbuvölte az indiánokat. Az ilyen kapcsolatteremtést követoen már könnyebben
hirdette nekik az evangélium igazságát. Innen származik, hogy festményeken
és szobrokon ferences ruhában és hegeduvel a kezében ábrázolják. Szolánói
Szent Ferenc életrajzírói lejegyzik, hogy sokszor éjnek idején kiosont a
kolostorból, a közeli templomba sietett, letérdelt és szemét a
tabernákulumra szegezte. Örömében nem egyszer ujjongva futott vissza
hegedujéért, s gyönyöru zenéket rögtönzött az Oltáriszentség elott.
Egy példa ez a több évszázaddal ezelotti idokbol, amikor új világrészek
felfedezését követoen az oslakosságot sokszor kizsákmányoló hódítók mellett
megjelentek a keresztény hitet terjeszto misszionárius szerzetesek és papok
is. Ugyanakkor a mai idokben szintén szükség van arra, hogy missziósok
induljanak olyan területek lakosságához, akik még nem ismerték meg
Krisztust. A missziós tevékenység célja kétirányú. Egyrészt elvinni a
krisztusi tanítást azokhoz, akik azt még nem ismerik, másrészt Krisztushoz
vezetni az embereket. Minden esetben a közösség életerejét mutatja az, hogy
mennyire él benne a missziós lelkesedés. Egyaránt igaz ez a plébániai
közösségekre, a lelkiségi mozgalmakra és az egész Egyházra. Az
evangelizáció és a misszió elsodleges formája a tanúságtétel. A missziósok
nem csupán szavukkal hirdetik az evangélium tanítását, hanem elmennek az
isteni igazságra vágyakozó népekhez, az emberek között élnek, és életük
tanúságtételével erosítik meg mindazt, amit hirdetnek. Krisztus életformája
szerint él és erre az életformára tanítja az embereket is. Közösségeket
szervez, ahogyan Jézus is közösségbe gyujtötte egykor az embereket. A
missziós Krisztus szeretetével fordul a szegényekhez, az o jóságával tekint
a betegekre, és az o irgalmával szólítja meg a bunösöket.
A Missziós Világnap minden esztendoben, így az idei évben is alkalmat ad
nekünk arra, hogy figyelmünket az evangélium lelkes hirdetore irányítsuk.
Imáinkkal segítsük oket, adományainkkal pedig támogassuk munkájukat, amelyet
a világ számos pontján végeznek. Ugyanakkor meg kell újítanunk
elkötelezettségünket Krisztus iránt, akinek örömhíre életünket alakító ero.
Krisztus megmutatja nekünk az üdvösség útját, amelyen nekünk hittel kell
haladnunk, s másokat is erre az útra kell vezetnünk. Mindannyiunk hivatása,
hogy hirdessük az üdvösség evangéliumát! Mi is missziósok vagyunk abban az
értelemben, hogy Krisztushoz vezethetjük az embereket.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, te elhoztad nekünk az örök élet tanítását és megmutattad nekünk
az üdvösségre vezeto utat, amely a szeretet útja. Saját környezetemben én is
hirdetni akarom az evangéliumot, s tanúságot szeretnék tenni arról, hogy
hozzád tartozom, veled élek közösségben. Adj nekem lelkesedést és
bátorságot, hogy mindenkit hozzád vezessek!

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: