Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 26, 2010 havi archívum

2010. október 26. B év, évközi idő, 30. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

“Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.” Majd folytatta: “Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mér? lisztbe, és az egész megkelt tőle.”

Mustármagnyi igeszakasz, mégis nagy fává növekedhet bennünk, ha odafigyelünk rá. Mindhárom szinoptikus evangélium hozza a mustármagról szóló részt, a kovászost csak Máté és Lukács. Máténál és Márknál a mustármagos rész a magvetőről szóló példabeszéd közelében található, semmi furcsát nem találunk ebben. Lukács viszont meglep minket, mert a szakaszt a meggörnyedt asszony szombati meggyógyítása és a szűk-zárt kapuk témája közé illeszti. Elég fura összeállítás, meghökkenünk a hirtelen váltáson, mint ma is azon, hogy miért pont az Ef 5,21-33 került az evangélium elé. Na de nézzük csak meg, mi is ott a szerző meglátása? Hogy a házasság titkát Krisztusra és egyházára kell vonatkoztatni.
Nosza, lépkedjünk ezen az úton, cselekedjük ugyanezt a mi magocskánkkal!

Először is ne felejtsük el, hogy a mi hazai mustármagunk sokszor akkora, mint az, amelyet Jézus ismert. Az fekete volt, és kb. akkora, mint egy mákszem. Jaj, de pinduri! Félhetnénk a kezünkbe venni, hátha elgurul. De Jézus a kicsiben is hű, nemcsak a nagyban, Ő bizony kezébe vette icipici egyházát, és biztosan tartja azt még most is, pedig az már jócskán megnövekedett! Az Isten országa folyamatosan valósul. Főleg, ha mindenki hoz magával még egy embert…

A kovász-hasonlat arra buzdít minket, hogy ne aggódjunk, ha nem vagyunk minden téren tökéletesek (egyénileg és közösségileg). Ha van egy jó rész, ami hat a többire, akkor a többi is “megkel tőle”. Legyen gondunk arra, hogy a jót tegyük a középpontba, erősítsük azt magunkban és közösségeinkben is!

No, és a másik kapocs a szentlecke és az evangélium között az asszony. “Keresd a nőt!” – tartja a mondás is, elismerve, hogy a szebbik nemnek mindenhez köze van. A két nem csak együtt boldogul. Hiába álldogál a n? a dagasztóteknő mellett, amíg a férfi Isten ügyeiben munkálkodik a messze távolban, a kovászt az Úr az asszony kezébe adja, azaz nélküle, az ő személye és egyénisége nélkül nem épül az Isten országa.

Gondolkodjunk azon is egy kicsit, hogy mihez hasonlíthatnánk ma Isten országát? Pl. így: Isten országa hasonlít a jó szoftverhez. Hiába törik fel a hackerek a kódokat, újabb-és újabb variációk készülnek, a Gazda mindig el?bbre jár, mint az ellenfél. Vagy: Isten országa hasonlít az olimpiához, mert minden csúcs után következik még egy. Vagy: Isten országa hasonlít a választásokhoz, mert ha néha el is szúrjuk, attól még megy tovább az élet. Persze ezek csak szösszenetek, de szabad kinek-kinek tovább gondolkodni.

Ef 5,21-33

Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek” [Ter 2,24]. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Lk 13,18-21

Akkor így szólt: ,,Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek” [Dán 4,8k.18]. Aztán így folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.”

2010. október 26. – Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: ?Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az
ember fogja, és elveti kertjében. Ott felno, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között.? Majd így folytatta: ?Mihez hasonlítsam az
Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít
három véka lisztben. Az egész megkel tole.?
Lk 13,18-21
Elmélkedés:
Jézus az Isten országáról mond két hasonlatot a mai evangéliumban. Az elozo
részekben a Jézussal szembeni ellenállás több esetérol számolt be az
evangélista, amelyek ezután is folytatódnak majd. Mégis mindennek ellenére
az Isten országa növekszik és fejlodik. Kicsiny módon és rejtve kezdodik
megvalósulása, mégis láthatóvá válik egy ido után mindenki számára. A
szembenállást nem csak Jézus, hanem tanítványai is meg fogják tapasztalni,
de ha teljesítik küldetésüket, akkor meg fogják látni az Ország növekedését.
Az Ország elválaszthatatlan Krisztus személyétol, akiben növekszik és az
Egyháztól, amelyben megvalósul. Ha közösségben vagyunk Krisztussal és az
Egyházzal, amelyeknek legszebb kifejezése a szentáldozás, az Eucharisztia
vétele, azaz ha megtartjuk az eucharisztikus közösséget, akkor valóban
megtapasztalhatjuk, hogy az Isten köztünk van, bennünk és általunk növekszik
a világban.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Istenem, orizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idovel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
idotöltéssel.
Adj nekem oly eros szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher
legyen, hanem öröm.

26. kedd

Ef 5,21-33; Zs 127; Lk 13,18-21
Nagy ez a titok: Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom

Ef 5,21-33

Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek’ [Ter 2,24]. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Zs 127

Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

Lk 13,18-21

Akkor így szólt: ,,Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek’ [Dán 4,8k.18]. Aztán így folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.’