Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. október 26. B év, évközi idő, 30. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

“Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.” Majd folytatta: “Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mér? lisztbe, és az egész megkelt tőle.”

Mustármagnyi igeszakasz, mégis nagy fává növekedhet bennünk, ha odafigyelünk rá. Mindhárom szinoptikus evangélium hozza a mustármagról szóló részt, a kovászost csak Máté és Lukács. Máténál és Márknál a mustármagos rész a magvetőről szóló példabeszéd közelében található, semmi furcsát nem találunk ebben. Lukács viszont meglep minket, mert a szakaszt a meggörnyedt asszony szombati meggyógyítása és a szűk-zárt kapuk témája közé illeszti. Elég fura összeállítás, meghökkenünk a hirtelen váltáson, mint ma is azon, hogy miért pont az Ef 5,21-33 került az evangélium elé. Na de nézzük csak meg, mi is ott a szerző meglátása? Hogy a házasság titkát Krisztusra és egyházára kell vonatkoztatni.
Nosza, lépkedjünk ezen az úton, cselekedjük ugyanezt a mi magocskánkkal!

Először is ne felejtsük el, hogy a mi hazai mustármagunk sokszor akkora, mint az, amelyet Jézus ismert. Az fekete volt, és kb. akkora, mint egy mákszem. Jaj, de pinduri! Félhetnénk a kezünkbe venni, hátha elgurul. De Jézus a kicsiben is hű, nemcsak a nagyban, Ő bizony kezébe vette icipici egyházát, és biztosan tartja azt még most is, pedig az már jócskán megnövekedett! Az Isten országa folyamatosan valósul. Főleg, ha mindenki hoz magával még egy embert…

A kovász-hasonlat arra buzdít minket, hogy ne aggódjunk, ha nem vagyunk minden téren tökéletesek (egyénileg és közösségileg). Ha van egy jó rész, ami hat a többire, akkor a többi is “megkel tőle”. Legyen gondunk arra, hogy a jót tegyük a középpontba, erősítsük azt magunkban és közösségeinkben is!

No, és a másik kapocs a szentlecke és az evangélium között az asszony. “Keresd a nőt!” – tartja a mondás is, elismerve, hogy a szebbik nemnek mindenhez köze van. A két nem csak együtt boldogul. Hiába álldogál a n? a dagasztóteknő mellett, amíg a férfi Isten ügyeiben munkálkodik a messze távolban, a kovászt az Úr az asszony kezébe adja, azaz nélküle, az ő személye és egyénisége nélkül nem épül az Isten országa.

Gondolkodjunk azon is egy kicsit, hogy mihez hasonlíthatnánk ma Isten országát? Pl. így: Isten országa hasonlít a jó szoftverhez. Hiába törik fel a hackerek a kódokat, újabb-és újabb variációk készülnek, a Gazda mindig el?bbre jár, mint az ellenfél. Vagy: Isten országa hasonlít az olimpiához, mert minden csúcs után következik még egy. Vagy: Isten országa hasonlít a választásokhoz, mert ha néha el is szúrjuk, attól még megy tovább az élet. Persze ezek csak szösszenetek, de szabad kinek-kinek tovább gondolkodni.

Ef 5,21-33

Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek” [Ter 2,24]. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Lk 13,18-21

Akkor így szólt: ,,Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek” [Dán 4,8k.18]. Aztán így folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: