Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 28, 2010 havi archívum

2010. október 28. Szent Simon és Júdás Tádé apostol A nap liturgikus színe: piros

Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben akarjuk őket követni.

SZENT SIMON kutatói közül sokan úgy tartják, hogy Kánában született, vannak, akik azonosítják a kánai mennyegző vőlegényével is. Ez azonban tévedés, mert a kánáni elnevezés a zelóta szónak arám fordítása.
Neve az evangéliumban: Buzgó = zelóta (Mt 10, 4; Mk 3, 18; Lk 6, 15) (Az Ószövetségi törvény buzgó követőit nevezték így.)
Talán Egyiptomban, Észak Afrikában működött, egyesek szerint Britanniában. Valószínűbb azonban, hogy Perzsiában, Suanir városában tevékenykedett Júdás apostollal. Itt lett vértanú.
Halála időpontja ismeretlen. Ereklyéi Rómában, Kölnben, és sok más helyen is találhatók.
Példája:
Legyél buzgó, ne rejtsd el vallásosságod!
SZENT JÚDÁS TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. (Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak (Taddeusnak, egyes kéziratokban Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: “nem az áruló” (Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz “nőtestvére”, vagyis közeli rokona. Ismert két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22)
Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.
Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott, Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett vértanúságot.
Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg.

Tanuld meg:
Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!

Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.

Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti ‘áramkörbe’, vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk (megszentelő kegyelem).

Ez az imádság pedig nem feltétlenül kérő ima, hanem imádás. Mondogatjuk kéréseinket, mintha anélkül nem jutna célba. Azáltal, hogy megadjuk az Úrnak, ami neki jár, remélhetjük, hogy megértjük döntését. Csak így hangzik hitelesen a ‘Fiat voluntas tua!’

Azzal a gondolattal is ‘eljátszhatunk’, hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell a világ dolgairól vélekednünk.

Ef 2,19-22

Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Lk 6,12-16

Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.

2010. október 28. ? Csütörtök, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettot, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is
hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát,
továbbá karióti Júdást, aki késobb elárulta ot. Azután lement velük, és egy
sík mezon megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas
tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálembol, Tirusz és Szidon tengerparti
vidékérol. Ezek azért gyultek össze, hogy hallgassák ot, és gyógyulást
nyerjenek betegségükbol. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek
gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta ot, mert ero áradt ki belole, és
mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:
Miután Jézus egész éjszaka imádkozott, tanítványai közül kiválaszt
tizenkettot, akiket apostoloknak nevez el. E cselekedetével létrehozza az
apostolok testületét, amelynek az lesz a feladata, hogy tanúságot tegyen
Jézusról és hirdesse az evangéliumot. A Jézus által választottak semmiképpen
sem tökéletesek. Mindannyiukban találhatunk valamilyen hiányosságot. Jézus
mégis oket választja, s döntése biztosan helyes, hiszen elotte egész éjszaka
imádkozott az Atyához. Jézus olyanokat választott, aki Pünkösdkor engedik
majd, hogy átalakítsa oket a Szentlélek. Jézus nem az emberi hibákra
alapozza Egyházát, hanem a jóra kész emberekre, akik átadják neki életüket.
Jézus engem is kiválaszt. Engedem-e, hogy az általa nekem ajándékozott Lélek
átalakítson?
? Horváth István Sándor

Imádság:
Két szent apostol ünnepén
zengjen dicséro énekünk,
közös kegy hívta oket el,
közös most dicsoségük is.
Simon, felgyújtott égi láng,
Krisztust követni késztetett,
s késobb mint választott követ
ot buzgó névvel hirdeted.
Júdás, Simonhoz fuz a vér,
S Krisztushoz kapcsol hu szíved,
Írásban oktatsz másokat,
szóban megvallod Mestered.
E két hu szív nem reszketett,
hogy vérét adja buntelen,
tanúságuk hogy szent, igaz,
haláluk áldozat legyen.
Ó, fent tündöklo Csillagok,
hitünkben úgy segítsetek,
hogy gyozve földi gátakon
törjünk az égi honba fel!
Örökkön áldjuk Istenünk:
Atyánk, Szülöttét, s Lelküket,
mert menny üdvében minket is
örökre részesítenek. Ámen.

28. csütörtök: SZENT SIMON ÉS JÚDÁS(TÁDÉ) APOSTOLOK (ünnep)

Ef 2,19-22; Zs 18A; Lk 6,12-16
Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok

Ef 2,19-22

Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Zs 18A

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Lk 6,12-16

Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.