Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 7, 2010 havi archívum

2010. november 7. C év, évközi idő, 32. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Az örökkévalóság, amint Boethius (Theodoriknak, a barbár gót királynak előbb minisztere, aztán kivégzettje, börtönében az igazi bölcsességgel vigasztalódó nagyszerű ember és tudós) — csattanósan mondja: a mérhetetlen életnek teljes és egyszerre való átfogása, “interminabilis vitae tota simul et perfecta possessio.”

Az örökkévalóságnak lényeges mozzanata ez az egyszerrevalóság. Az időt jellemzi az egymásután, múlt, jelen, jövő libasora. Már Szent Ágoston észrevette, hogy annak a jelennek nincs fogható valósága. Amikor meg akarjuk fogni, már múlttá lett, már nincs; és amikor lessük-várjuk, még jövő, vagyis még nincs. De Szent Ágoston meg is találja a kivezető utat az idő paradoxonjából: Én az én emlékezetemmel mégis valamiképp tartom és jelenítem a múltat, reményemben és szándékomban valamiképpen elővételezem a jövőt. Ez más szóval annyit jelent: múltat és jövőt jelenbe oldani, az idő alkotó jellegét, az egymásutánt megszüntetni csak a szellem képes. A múltat mint emlékezetet, a jövőt mit föladatot még a véges szellem is képes valamiképpen a jelenben összpontosítani, és így a tűnő jelent valamiképpen tudja folytonosítani. Amit én csak valamiképpen tudok, azt az örök Szellem hiány nélkül képes megtenni. S ez az ő “más”-ságának egyik legfeltűnőbb vonása. Benne nincs múlt és nincs jövő; ő örök jelen. S az sem olyan, mint a mi jelenünk, melynek nincs maradása, mely csak határ: rajta keresztül siklik föltartóztathatatlanul a múltba a jövő. Isten jelene a létnek és életnek teljessége, hiány és félség nélkül fölosztatlanul és tudatosságban: “tota simul et perfecta possessio.” (Schütz: Az örökkévalóság, 83)

2Mak 7,1-2.9-14

Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket. Ekkor közülük az első így szólt: ,,Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket.” Azután halálraváltan így szólt: ,,Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.” Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét, és bizalommal eltelve így szólt: ,,Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle.” A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibevette a kínzásokat. Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon. Ez, amikor már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre.”
2Tessz 2,15 – 3,5

Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!
Lk 20,27-38

Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ,,Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének” [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

Reklámok

2010. november 7. – Évközi 32. vasárnap

Abban az idoben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják,
hogy nincs feltámadás: ?A világ fiai nosülnek és férjhez mennek. Akik pedig
méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra,
nem nosülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé,
mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról
szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob
Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az éloké, hiszen
mindenki érte él.?
Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés:
Örök életre teremtve
Ki ne emlékezne közülünk gyermekkorából olyan a mesére, amelyben vagy a
halhatatlanság szerét kereso szegénylegény tunik fel, vagy a
halhatatlanságra vágyó királyfiról szól. Az ilyen történetekben számos
próbatételt kell kiállnia a fohosnek, meg kell ismernie és a maga
szolgálatába kel állítania a természet titokzatos eroit, s útja során soha
nem feledkezhet meg nagy céljáról, a halhatatlanság titkának megfejtésérol
és megszerzésérol. A nem hívok nem tudják, nem találnak magyarázatot arra,
hogy honnét van az emberben a halhatatlanság utáni vágy, a hívok viszont úgy
gondolják, hogy az örökkévaló Isten ültette belénk az örök élet utáni
vágyat. A hívo ember nem azt akarja, hogy földi élete tartson örökké, hanem
bízik abban, hogy halálát és feltámadását követoen örökké élhet majd Isten
közelében. A feltámadásban való hit természetesen jóval több mint megoldás,
magyarázat arra, hogy milyen értelemben lehetünk halhatatlanok. Krisztus
feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is feltámadunk.
A feltámadásban való hit sok ember számára próbatétel. A halál könyörtelen
tényével szembesülve könnyen azt gondoljuk, hogy az életnek ezzel vége, s
utána nem következik semmi. Valóban nem is tud semmit tenni a magunk
erejébol, hogy ez ne így legyen. Isten viszont igen! O, aki életet ad minden
embernek, képes arra is, hogy új életet adjon az embernek a halál után. Új
életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott,
és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A
feltámadást követoen találkozhatunk az örök szeretettel.
A mai evangéliumban azokról olvastunk, akik nem hittek a feltámadásban. A
szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai arra hivatkozva nem fogadták
el a feltámadás tanát, mert arról nincs szó a mózesi törvénykönyvekben.
Saját álláspontjuk igazolása érdekében szállnak vitába Jézussal. Jézus felel
a vitát kezdeményezoknek, s válaszában Istent az élok Istenének nevezi. A
szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, így az
embernek is. De a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök
életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk
után is vele fogunk élni.
?Isten azonban nem a holtaké, hanem az éloké, hiszen mindenki érte él? (Lk
20,38). ? zárja le a feltámadással kapcsolatos kérdéskört Jézus. A
kijelentést azt a gondolatot indítja el bennem, hogy Isten azoké, akik nem
idoznek sokáig a lelki halál állapotában, azaz a bunben. Isten azoké, akik
nem érzik jól magukat akkor, ha buneik révén eltávolodnak Istentol. Mert
vagy az Isten él énbennem vagy a gonosz lélek. Vagy Istennel élek vagy
bunben élek. Földi életünkben Istennek köszönhetjük a lelki feltámadást,
azaz a bunbocsánatot, miként egykor majd Istennek köszönhetjük a testi
feltámadást is. És miként feltámasztásunk is Isten ajándéka lesz, ugyanígy a
bunbol való új életre támadásunkat is Istennek köszönhetjük. A
feltámadásában halhatatlannak mutatkozó Jézus megosztja velünk életét, s
nekünk adja az örök életet. Ne érjük be kevesebbel, mint az örök élettel! A
feltámadásban való hit különleges erot, segítséget ad nekünk törekvésünkhöz
az örök élet felé!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus! Hiszek feltámadásodban, s hiszem, hogy te vagy a halhatatlan
Úr. Te vállaltad emberi sorsunkat, s életedet megosztottad velünk. Hozzád
kötöm magam, hogy veled éljek, s részesüljek a feltámadásban. Segíts engem
szüntelenül törekedni a menny felé!

2010. november 07.

Jézus apostolaiban a lelkek iránti saját buzgalmát és szeretetét szemléli; a vértanúkban türelmét, szenvedését és kínos halálát. A remetékben rejtett életét; a szüzekben feddhetetlen tisztaságát. Így tehát amikor a szentek erényeit csodáljuk, nem teszünk egyebet, minthogy Jézus erényeiben gyönyörködjünk.

7. vasárnap: ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP (Szent Willibrord, Szent Engelbert)

2Mak 7,1-2.9-14; Zs 16; 2Tessz 2,15 – 3,5; Lk 20,27-38
A mindenség királya föltámaszt minket az örök életre

2Mak 7,1-2.9-14

Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket. Ekkor közülük az első így szólt: ,,Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket.’ Azután halálraváltan így szólt: ,,Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.’ Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét, és bizalommal eltelve így szólt: ,,Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle.’ A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibevette a kínzásokat. Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon. Ez, amikor már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre.’

Zs 16

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad. Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat. Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot. Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat. Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam. Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat! Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak! Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!Ellenségeim dühöngve körülkerítettek, bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet. Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek, Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké. Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől, karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad. Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.

2Tessz 2,15 – 3,5

Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!

Lk 20,27-38

Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.’ Jézus ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ?,,Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének?” [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.’