Leó pápa törekedett a hit egységének megőrzésére. A lelkek igazi pásztora és atyja volt. Kérjük mi is bátran Istentől, hogy növelje bennük a hitet, erősítsen meg a mindennapok küzdelmeiben, és vezessen el országába.
A hagyomány annyit őrzött meg róla, hogy Tusculanumban született. Az első történelmi adat I. Caelestin pápa (422-432) idejéből van. Leo akkor, mint diakonus, Galliában járt. III. Sixtus (432-440) ismét Galliába küldte és ott érte a pápa halálhíre. Őt választották meg utódjául. Pápasága alatt történt, hogy Attila 452-ben, Genzerich, a vandálok királya pedig 455-ben Rómát fenyegették. A szent pápa mindkettőt visszafordulásra bírta. Sokat küzdött az eretnek tanítások ellen. 451-ben az ő apostoli levele nyomán döntött a chalcedoni zsinat. Írásai és beszédei miatt az egyháztanítók között tiszteljük.
461. november 10-én halt meg. A Vatikánban temették el.
A Szentírás szavaival magasztaljuk a a szentmise Kezdőénekében:
Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
A bölcsesség és az értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.
B év, évközi idő, 32. hét, szerda
Tit 3,1-7
Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
Lk 17,11-19
Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
Gondolkodtató melankólia 
Vélemény, hozzászólás?