Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 13, 2010 havi archívum

2010. november 13. B év, évközi idő, 32. hét, szombat (Magyar szentek és boldogok) A nap liturgikus színe: zöld

A mai nap a Mindenszentek ünnepéhez kötődik., Magyar népünk szentjeit, boldogjait köszöntjük. Keressük a köztünk élő szenteket, korunk példaképeit, hogy megerősödve Isten szeretetében, mi is példaképekké válhassunk környezetünkben.

A hit és a keresztség Krisztus Titokzatos Testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután pedig a magyarság talált itt hazát, Árpád háza szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpádházi királyi család. Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis-Bakony és Mecsek erdő-rengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szentéletű szerzetesekkel. Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy Országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld.
Az Anyaszentegyház bennünket is ösztönözni akar, hogy példájukat kövessük, a nyomukba lépjünk, és a megszentelő kegyelmet hűségesen őrizve a szentek sorába lépjünk.
Nemzetünk szentjeire emlékezve ujjongva mondjuk a szentmise Kezdőénekében:

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,
üljük meg hazánk és népünk szentjeinek ünnepét:
ezt ünneplik örvendezve az angyalok,
és dicsőítik az Isten Fiát.

3Jn 1,5-8

Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.”” Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Reklámok

2010. november 13. – Szombat

Abban az idoben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell
imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: ?Az egyik városban élt
egy bíró, aki Istentol nem félt és embertol nem tartott. Élt abban a
városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: ?Szolgáltass nekem
igazságot ellenfelemmel szemben.? A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis
így szólt magában: ?Noha Istentol nem félek, embertol nem tartok, de ez az
özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén
még nekem jön és megver.?
Az Úr így szólt: ?Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon
Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá
folyamodnak? Talán megvárakoztatja oket? Mondom nektek, hamarosan igazságot
szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e
hitet a földön??
Lk 18,1-8

Elmélkedés:
Nem csupán akkor, amikor nagy bajban vagyunk vagy szerencsétlenség ér
minket, hanem szüntelenül kell imádkoznunk. Az Istennel való élet egyik
nyilvánvaló jele, hogy naponta imádkozunk. Az ima minden esetben találkozás.
Az ember felé szeretetét állandóan megmutató Isten és ezt a szeretetet
elfogadó ember találkozása. Az üdvösség útját megmutató Isten és az ezen az
úton haladó ember találkozása. A lelki békességet nyújtó és a békességre
vágyakozó ember találkozása. Az irgalomban gazdag Isten és a bunbánó ember
találkozása. Az akaratát kinyilvánító Isten és az istentol kapott hivatását
elfogadó és teljesíto ember találkozása. Fedezzük fel az imában az Istennel
való találkozás mélységét!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Én Istenem! Felajánlom magamat égo áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy
életem a tökéletes szeretet egyetlen hosi tette legyen. Könyörgök Hozzád,
hogy a Benned rejlo végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az
engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává tegyen.
Igen, így akarok elkészülni rá, hogy Elotted megjelenhessek: a szeretet
mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a Te irgalmas szereteted
karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz

13. szombat (Magyar szentek és boldogok, Kosztka Szent Szaniszló)

3Jn 5-8; Zs 111; Lk 18,1-8
Fogadjuk be a testvéreket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak

3Jn 5-8

Zs 111

Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban! Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke. Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad. Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait, mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz, rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban, rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit. Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.

Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ?,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!?” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ?,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.?”’ Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?’