Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 15, 2010 havi archívum

2010. november 15. B év, évközi idő, 33. hét, hétfő (Nagy Szent Albert püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?

Az Anyaszentegyház “Nagy” melléknévvel és mint egyháztanítót “Doctor universalis” címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából. Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe. 1263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg. A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.

Jel 1,1-4; 2,1-5a

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie [Dán 2,28-29]. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott. Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van! János a hét egyháznak, amely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt [Kiv 3,14G] és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak; Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdítom gyertyatartódat helyéről, ha nem tartasz bűnbánatot.
Lk 18,35-43

Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: ,,Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: ,,Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: ,,Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: ,,Uram! Hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: ,,Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

2010. november 15. – Hétfo

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus
ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra,
megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé.
Erre kiáltozni kezdett: ?Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!? Akik elöl
mentek, csitították, hogy hallgasson. De o annál jobban kiáltotta: ?Dávid
fia, könyörülj rajtam!? Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá.
Amikor odaért, megkérdezte: ?Mit akarsz, mit tegyek veled?? A vak
könyörgött: ?Uram, hogy lássak!? Jézus így szólt hozzá: ?Láss! Hited
meggyógyított téged.? Azonnal visszanyerte látását. Dicsoítette Istent, és
követte ot. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lk 18,35-43

Elmélkedés:
Az evangéliumban szereplo embert a vaksága kényszerítette a koldulásra. Ez a
szerencsétlen ember pontosan tudja, hogy nem a koldussors, hanem a vakság az
o igazi problémája. Ez a bölcsessége indítja ot arra, hogy a legnagyobb
bajára, a vakságára kérjen gyógyírt Jézustól.
Néha azt érezhetjük, hogy ?vak koldusként? élünk, bezárva a magunk világába,
csukott szemekkel, fülekkel, szívvel. De mi az igazi problémánk ? tesszük
fel a kérdést. A bölcs tudja, hogy életében a legnagyobb kényszeríto ero a
bun, amely önmaga felé fordítja az embert, s amely lelki szemei elol
eltakarja a megbocsátó Istent. Jézus, aki meg tud szabadítani minket a
buntol, idonként betér a mi utcánkba is. Ismerjük fel, halljuk meg
közeledését, és kérjük tole buneink eltörlését és a lelki újjászületést!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, taníts meg arra, hogy akaratodat cselekedjem. Taníts meg arra, hogy
illendon és alázatosan járjak elotted, mert te vagy az én bölcsességem. Te
valóságosan ismersz engem, ismertél, mielott a világ lett, s mielott én a
világra születtem.

2010. november 15.

Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.

15. hétfő (Nagy Szent Albert, Szent Lipót)

Jel 1,1-4; 2,1-5a; Zs 1; Lk 18,35-43
Az a kifogásom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet

Jel 1,1-4

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie [Dán 2,28-29]. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott. Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van! János a hét egyháznak, amely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt [Kiv 3,14G] és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak;

2,1-5a

Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdítom gyertyatartódat helyéről, ha nem tartasz bűnbánatot.

Zs 1

Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Lk 18,35-43

Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: ,,Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!’ Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: ,,Dávid fia! Könyörülj rajtam!’ Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: ,,Mit akarsz, mit cselekedjem veled?’ Az így szólt: ,,Uram! Hogy lássak!’ Jézus azt mondta neki: ,,Láss! A hited megmentett téged.’ Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

2010. november 14.

Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.

2010. november 13.

A mennyországnak, pokolnak, tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.

2010. november 12.

A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…

2010. november 11.

Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.

2010. november 10.

Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…

2010. november 09.

Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.