Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 17, 2010 havi archívum

2010. november 17. B év, évközi idő, 33. hét, szerda (Nagy szent Gertrúd) A nap liturgikus színe: zöld

Istennel való egészen mély, közvetlen kapcsolat jellemezte Gertrúdot. Ez az Isten-kapcsolat megerősít bennünket az állhatatos kérésben, a kitartásban Isten parancsainak útján.

A középkor egyik legkedvesebb alakja, és írásai miatt mindenkor a lelkiélet tanítómesterei közé fog számítani. Valószínűleg Thüringiában született, 1256-ban. Ötéves korában kolostorba került, és ott Szent Mechtild volt a tanítója. Kitűnően megtanult latinul, és nagy tudományos műveltségre tett szert. 26 éves korában lelki eljegyzésben volt része az Üdvözítővel, és ettől kezdve misztikus életet élt. Csodálatos kinyilatkoztatásokban volt része, elragadtatásokban, melyeknek valódisága mellett gyermekded egyszerűsége, józan bölcsessége és feddhetetlen életszentsége tanúskodott. Kinyilatkoztatásait az Üdvözítő parancsára latin nyelven leírta. Sok írása elveszett. A megmaradottakat tökéletes latin nyelvezet, nemes egyszerűség, világosság, teológiai mélység, és forró istenszeretet jellemzi. A nép kezdettől fogva szentként tiszteli.
Méltán mondja róla a szentmise Kezdőéneke:

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,
aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

Jel 4,1-11

Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az első hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: ,,Jöjj fel ide [Kiv 19,16], és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!” [Dán 2,29] Azonnal elragadtatásba estem, és íme, királyi szék volt elhelyezve az égben, és a királyi széken ült valaki. Az ott ülőnek tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a királyi szék körül, hasonló a smaragd színéhez [Iz 6,1; Ez 1,26-28]. A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A királyi székből villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő [Kiv 19,16G]. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A királyi szék előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi szék közepén, és a királyi szék körül négy élőlény [Ez 1,5.18], elöl és hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított [Ez 1,10]. A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel [Iz 6,2; Ez 1,18G]. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: ,,Szent, szent, szent az Úr [Iz 6,3], a mindenható Isten, aki volt és aki van [Kiv 3,14G] és aki eljövendő!” Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt [Iz 6,1; Dán 6,27], letette koronáját a trón előtt, és így szólt: ,,Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!”
Lk 19,11-28

Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: ,,Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ,,Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!” Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ,,Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!” Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: ,,Uram, a mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: ,,Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.” Jött a második is, és így szólt: ,,Uram, a mínád öt mínát nyert.” Ennek is azt mondta: ,,Uralkodj öt város felett.” Aztán jött a következő, és így szólt: ,,Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.” Azt mondta neki: ,,A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?” Majd így szólt az ott állókhoz: ,,Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.” Azok így szóltak: ,,Uram, annak már tíz mínája van.” Mondom nektek: ,,Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.”” Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

2010. november 17. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul
az Isten országa, ezért a következo példabeszédet mondta nekik: ?Egy
elokelo ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és
úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és
így szólt: ?Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!? Polgártársai azonban
gyulölték ot, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: ?Nem akarjuk,
hogy ez legyen a királyunk!? Az elokelo ember mégis elnyerte a királyi
méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy
megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Elolépett az elso, és így szólt: ?Uram, mínád tíz mínát hozott.? Erre azt
mondta neki: ?Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben huséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád.? Jött a másik szolga, és így szólt: ?Uram,
mínád öt mínát hozott. ? Ennek azt mondta: ?Te öt város kormányzója
leszel.? Jött a harmadik, és így szólt: ?Uram, itt a mínád. Kendobe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis toled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit
le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.? Ezt így büntette meg: ?A
magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember
vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért
nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna
vissza?? Aztán a körülállókhoz fordult: ?Vegyétek el tole a mínát, és
adjátok annak, akinek tíz mínája van!? Azok megjegyezték: ?Uram, hiszen már
van tíz mínája.? De o így válaszolt: ?Mondom nektek: Mindenkinek, akinek
van, még adnak, hogy bovelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is
elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk
legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!?? E szavak után Jézus
folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés:
Krisztus Király ünnepéhez közeledvén az evangéliumban egy királyról
hallottunk, aki szolgáinak pénzt ad, hogy kereskedjenek vele. Egyesek
vállalják a befektetés kockázatát, s az elszámoláskor fel tudják mutatni
annak eredményét. De van, akit a félelem megbénít, nem mer kockáztatni, azt
gondolja, hogy elegendo lesz az, ha visszaadja majd a királynak, amit
kapott. Az evangélium emellett megemlíti azokat az embereket, akik a király
ellen fordulnak távollétében. Nekik és a haszontalan szolgának a király
ítélete szerint szigorú büntetés jár. A példabeszéd szerint a királyhoz
való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a huséges szolgák
jutalomban részesülnek, de a hutlenekre és a tétlenekre büntetés vár.
Az én életem sorsában is dönto szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban
állok a királlyal, Jézus Krisztussal. Huséges maradok-e hozzá, s
kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Vagy inkább ellene fordulok,
esetleg a félelem miatt semmit sem teszek? Jézusnak szolgálni szabadságot és
üdvösséget jelent, ha megengedem, hogy O legyen életem királya.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Minden örömöm, Uram, amelyben nem Te vagy, legyen félelmemre és utasítsam
azt el! Csak Téged keresselek! Érted dolgozni legyen igazi örömöm, és a
Nélküled kapott megnyugvás legyen terhemre! Add, hogy sokszor emelhessem
Hozzád a szívemet, és ha vétettem ellened, megbánással és új jófeltétellel
ki tudjalak engesztelni!
Aquinói Szent Tamás

2010. november 17.

Gyermekeim, mi félünk a haláltól… el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.

17. szerda (Nagy Szent Gertrúd, Tours-i Szent Gergely, Szent Ányos, Szent Hilda)

Jel 4,1-11; Zs 150; Lk 19,11-28
Szent az Úr, aki volt és aki van és aki eljövendő!

Jel 4,1-11

Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az első hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: ,,Jöjj fel ide [Kiv 19,16], és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!’ [Dán 2,29] Azonnal elragadtatásba estem, és íme, királyi szék volt elhelyezve az égben, és a királyi széken ült valaki. Az ott ülőnek tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a királyi szék körül, hasonló a smaragd színéhez [Iz 6,1; Ez 1,26-28]. A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A királyi székből villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő [Kiv 19,16G]. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A királyi szék előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi szék közepén, és a királyi szék körül négy élőlény [Ez 1,5.18], elöl és hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított [Ez 1,10]. A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel [Iz 6,2; Ez 1,18G]. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: ,,Szent, szent, szent az Úr [Iz 6,3], a mindenható Isten, aki volt és aki van [Kiv 3,14G] és aki eljövendő!’ Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt [Iz 6,1; Dán 6,27], letette koronáját a trón előtt, és így szólt: ,,Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!’

Zs 150

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek őt az ég erős boltozatában! Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának teljességéért! Dicsérjétek őt harsonaszóval, dicsérjétek őt hárfával és lanttal! Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal, dicsérjétek őt citerával és fuvolával! Dicsérjétek őt zengő cintányérral, dicsérjétek őt csengő muzsikával! Minden lélek dicsérje az Urat! ALLELUJA!

Lk 19,11-28

Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: ,,Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ?,,Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!?” Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ?,,Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!?” Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: ?,,Uram, a mínád tíz mínát hozott.?” Erre azt mondta neki: ?,,Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.?” Jött a második is, és így szólt: ?,,Uram, a mínád öt mínát nyert.?” Ennek is azt mondta: ?,,Uralkodj öt város felett.?” Aztán jött a következő, és így szólt: ?,,Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.?” Azt mondta neki: ?,,A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza??” Majd így szólt az ott állókhoz: ?,,Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.?” Azok így szóltak: ?,,Uram, annak már tíz mínája van.?” Mondom nektek: ?,,Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.?”’ Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.