Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 18, 2010 havi archívum

2010. november 18. B év, évközi idő, 33. hét, csütörtök (A Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelésének évfordulója) A nap liturgikus színe: zöld

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten-népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket.

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péternek a vatikáni, Szent Pálnak az ostiai úton lévő bazilikáinak felszentelési ünnepét. Már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák megünnepelték a két bazilika felszentelését. Az újjáépített Szent Péter bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel (a Szent Pál bazilikát 1854. december 10-én).
Ma tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péternek vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.
A két bazilika a kőfaragás művészetével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott, életükkel dicsőítették meg Istent.
Erről beszél a szentmise Kezdőéneke:

Fejedelemmé tetted őket az egész földön,
ezért minden nemzedék megemlékezik Rólad,
és dicsérnek Téged a népek mindörökkön-örökké.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Krisztus küldetésében csak tiszta lélekkel járhatunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy betölthessük küldetésünket.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki elküldted tanítványaidat, hogy tanúságtevők legyenek a világban:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki csodáiddal megmutattad isteni hatalmadat:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki megígérted, hogy velünk maradsz a világ végezetéig:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (ApCsel 28, 11-16; 30-31)
A nagy misszionárius apostol, Szent Pál két esztendeig látszólag tétlenségre volt kárhoztatva, míg Rómában várakozott az ítéletre. Mégsem volt elveszett idő ez, mert fogságában is, bilincsbe verve is tanúságot tudott tenni testvéreinek Izrael “reménységéről”.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 14, 22-33)
Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után következő éjszaka tanítványai hitét akarta megerősíteni. Azért az éjszaka csendjében a vizen járva közeledett feléjük. Feltétlen hitet és bizalmat kíván követőitől, mert enélkül nem lehet senki sem Jézus tanítványa.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Isten nagyságát hirdeti minden templom, különösen a két főapostol bazilikája. Mi a Szentlélek templomai lettünk a keresztségben. és felszenteltek a bérmálásban. Hogy bennünk is megdicsőüljön Isten, kérjük közös imával:

1. Add, Urunk, hogy Szent Péter és Pál apostolok tanítását és példáját kövessük.
2. Add, Urunk, hogy egész életünkkel ragaszkodjunk Szent Péter utódához, a római pápához.
3. Add, hogy mindig tudatában legyünk: mindannyian a Szentlélek templomai vagyunk.
4. Add, hogy ünnepi lélekkel tartsuk számon keresztelésünk és bérmálásunk napját.
5. Add, hogy életünkkel testünkben is megdicsőítsünk Téged.

Mennyei Atyánk! Ma ünnepi lélekkel emlékezünk a két főapostol templomának felszenteléséről, mert az is a Te dicsőségedet hirdeti. Kérünk, bennünk is dicsőítsd meg Nevedet, akik a keresztségben a Szentlélek templomai lettünk, és a bérmálás felszentelésében megerősítettél kegyelmeddel. Krisztus, a mi Urunk által.

Jel 5,1-10

A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve [Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10]. Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: ,,Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?” És senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet vagy abba beletekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt. Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen. Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: ,,Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja [Ter 49,9; Iz 11,10], hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!” Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve [Iz 53,7]. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme [Zak 4,10]. Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet [Iz 6,1]. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek, amely így hangzott [Zsolt 33,3]: ,,Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!”
Lk 19,41-44

Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: ,,Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

2010. november 18. – Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
fakadt. Azután ezt mondta: ?Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed elott.
Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és
mindenfelol ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt
laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod
idejét.?
Lk 19,41-44

Elmélkedés:
Jézus sírni kezd, amikor meglátja Jeruzsálemet. Vajon a kobol épült várost
siratja? Látszólag talán igen, hiszen megjövendöli a város ostromát és
pusztulását, ami a zsidó háborúban valóban be is következik. Jézus
megsiratja Jeruzsálemet, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és
megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
De szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Figyelmeztetése nekünk is szól:
bárcsak mi is felismernénk, ami üdvösségünkre szolgál! Mennyi hiábavaló és
haszontalan dologgal töltjük idonket! Mennyi fölösleges tevékenységet
végzünk! Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket! Világosítsa meg a
Szentlélek értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erosítse meg
akaratunkat, hogy huségesen járjunk ezen az úton.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, végtelenül gazdag Isten, aki úgy kifosztottad magad, hogy istállóban
születtél, Názáretben szegénységben nevelkedtél, s a legtökéletesebb
elhagyatottságban haltál meg a keresztfán: engedd, hogy a világ mulandó
javait mi is megvessük és úgy használjuk, mintha nem lennének a mieink. A
szegényeket boven részesítsük belolük, hogy egykor a te örök javaidban
részesülhessünk, Jézusunk, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és
uralkodol örökkön örökké! Ámen.
Páli Szent Vince

2010. november 18.

Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!

18. csütörtök (Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelése, Szent Noé)

Jel 5,1-10; Zs 149; Lk 19,41-44
Megöltek, Uram, de véreddel népet váltottál meg Istennek

Jel 5,1-10

A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve [Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10]. Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: ,,Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?’ És senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet vagy abba beletekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt. Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen. Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: ,,Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja [Ter 49,9; Iz 11,10], hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!’ Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve [Iz 53,7]. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme [Zak 4,10]. Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet [Iz 6,1]. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek, amely így hangzott [Zsolt 33,3]: ,,Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!’

Zs 149

ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat. Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön. Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!

Lk 19,41-44

Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: ,,Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.’