Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 21, 2010 havi archívum

2010. november 21. – Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az idoben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
fotanács tagjai pedig gúnyolódtak: ?Másokat megszabadított ? mondták ?, most
szabadítsa meg önmagát, ha o a Messiás, az Isten választottja.?
Gúnyt uztek belole a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: ?Ha te vagy
a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!? ? mondták. Felirat is volt a feje
fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevo káromolta: ?Nem te vagy a Messiás?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is.? A másik rászólt: ?Nem félsz az
Istentol? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.? Aztán hozzá fordult:
?Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.?
O ezt válaszolta neki: ?Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.?
Lk 23,35-43

Elmélkedés:
Halhatatlan király
Néhány évvel ezelott a fiatalok hívták fel figyelmemet a Mennyei királyság
címu amerikai mozifilmre. A nagyszabású hollywoodi alkotás a keresztes
háborúk korát és világát tárja a nézok elé látványos jelenetekkel, de
tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóval. A közhelyek és közmondások
között egyetlen, vallási tartalmát tekintve említésre méltó kijelentést
tudtam megjegyezni: ?Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját.
De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te
felelsz. Isten elott állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél,
és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra?.
Krisztus király mai ünnepe kapcsán ez a jelenet jutott eszembe. Nem csak
evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is
királyunknak, életünk urának tekinthetjük. Az o szavára is mozdulnunk kell,
s érdemes engedelmeskednünk parancsának. A földi királyok a történelem
folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Krisztus azonban ilyet nem
kér tolünk. Emberi eroinket, fizikai és szellemei képességeinket nem
hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tolünk, hogy az o Országa, Isten
Országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk.
Egyrészt amiatt nevezhetjük Krisztust királynak, mert méltóságában fölé
emelkedik a teremtett világnak és benne minden teremtménynek, így az
embernek is, másrészt pedig azért, mert o minden emberi szív királya, aki a
szívünket megnyero szelídségével és jóságával tanít bennünket Isten
akaratának megismerésére és teljesítésére. Mindannyiunknak személyes
felelossége, hogy keressük-e és megtesszük-e mindazt, amit Isten kér tolünk,
s azt az utat járjuk-e, azt az élethivatást választjuk-e, amit számunkra
kijelöl.
Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét
múlva, adventben elkezdjük megváltói méltóságát szemlélni. A mai ünnep
evangéliuma ebben az esztendoben a mi Urunk keresztre feszítésérol szól. A
katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi
palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból
nevezik ok királynak. A Pilátus által készíttetett tábla ?a zsidók
királya? felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen
uralkodó, milyen király o valójában? Jézus egyértelmuen kinyilvánítja
Pilátus elott, hogy az o országa nem ebbol a világból való. Országa tehát
nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmu. Országába
?állampolgárságot? a bunbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet
szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként
mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A
kereszten azt mondta a vele megfeszített és buneit beismero embernek, hogy
vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak,
akik bunbánattal közelednek hozzá. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg,
hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri
mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk
keresztjét hordozva kövessük ot királyi útján a menny felé.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem
harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon
elotted. Toled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és
könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos
eroddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki
megadod nekünk a lelki újjászületés lehetoségét. Te vagy a halhatatlan
király, aki feltámadásoddal legyozted a halált és örök életet adsz nekünk.