Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 1, 2010 havi archívum

2010. december 1. Ádvent, 1. hét, szerda A nap liturgikus színe: lila

Krisztus második eljövetelére várva, előkészületünket az Élet Kenyere erősíti. A bűn, pusztasággá tette az emberi lelkeket, de akik kitartanak Jézus tanítása mellett, azoknak bőséges asztalt terít a mi Urunk, mert az Ő szent Testével az örök életet kapja az ember. Az igazság és az élet ajándékát hozza Krisztus.

Ettek mindannyian és jóllaktak
Uram milyen bőségesen táplálod a rád bízottakat.
Te tudod ki mennyit tud elviselni és, hogy a testet táplálni
kell, mert különben legyengül és elfárad a terhek alatt.
Vigyázok-e testi erőmre, egészségemre?
Táplálkozom-e rendszeresen?
Mértékletes vagyok-e?
Ez is tanúságtétel Isten mellett, hiszen testem a
Szentlélek temploma.

Iz 25,6-10a

Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: ,,Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.” Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;
Mt 15,29-37

Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.” A tanítványok ezt felelték neki: ,,Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?” Jézus megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van?” Azt felelték: ,,Hét, és néhány apró halunk.” Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

Reklámok

2010. december 1. – Szerda

Abban az idoben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és
leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat,
némákat meg sok más beteget, és lába elé tették oket. Valamennyiüket
meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák
meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta
Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
?Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit
enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni oket, hogy ki ne doljenek az úton.? A
tanítványok erre megjegyezték: ?De honnan szerzünk itt a pusztában annyi
kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?? Jézus megkérdezte tolük: ?Hány
kenyeretek van?? ?Hét, és néhány apró halunk? ? felelték. Erre meghagyta a
népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a
halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok
pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár
kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37

Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus nem a semmibol varázsol rengeteg
kenyeret, hanem a tanítványoknál lévo hetet használja fel, pedig majd nem
közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a
tanítványoknak nyújtja, hogy ok osszák ki a népnek. Mindebbol két lelki
gondolat következik. Egyrészt az Úr felhasználja mindazt, amink van, s amit
átadunk neki, másrészt a segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítoi,
szeretetének továbbadói legyünk. Csodáihoz nem nélkülözhetetlen szereploi
vagyunk, mégis kéri közremuködésünket kegyelmeinek közvetítéséhez.
Adventben és karácsonykor Jézus önmagát adja nekünk. Ot szeretnénk tovább
adni az embereknek, hogy találkozzanak vele és átéljék az Isten-látás
örömét.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: oszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban
fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal uzd el az ellenséget
tetteimtol és cselekedeteimtol, erosíts engem a hitben, kormányozd értelmem,
adj nekem bensoséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod
birtoklására!
Szent Ágoston

2010. december 01.

Ebben a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók, hiszen minden áldott nap így imádkozunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Jutalomra tehát csak akkor számíthatunk, miután hazaérkeztünk az atyai házba.

1. szerda (Szent Blanka)

Iz 25,6-10a; Zs 22; Mt 15,29-37
Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!

Iz 25,6-10a

Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: ,,Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.’ Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;

Zs 22

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Mt 15,29-37

Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.’ A tanítványok ezt felelték neki: ,,Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?’ Jézus megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van?’ Azt felelték: ,,Hét, és néhány apró halunk.’ Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

2010. november 30.

Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe a keresztnek, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!… Zárj engem karjaidba, ragadj ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek, aki általad váltott meg engem!”

2010. november 29.

Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.