Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 4, 2010 havi archívum

2010. december 5. A év, Ádvent, 2. vasárnap A nap liturgikus színe: lila

Ádvent második vasárnapjának üzenete így hangzik: Jön az Isten országa! Isten országa megérkezett, amikor közöttünk járt az emberré lett Fiú Isten. Megvalósul Isten országa az Egyházban, ahol Isten szavát hirdetik és kiosztják szentségeit. Isten országát készítjük elő lelkünkben a bűnbánat által.

Adventi ima
Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ősatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb vagyon a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplőtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Ah mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el.

Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendő valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erődet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétől; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged előtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Őrizz meg a könnyelműségtől, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint előköveted, Keresztelő Szent János, önmegtagadással, keresztjeink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe.

Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus! hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítőjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítőnk, s maradj nálunk mindörökké.

Iz 11,1-10

Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.
Róm 15,4-9

Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: ,,Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek” [Zsolt 18,50].
Mt 3,1-12

Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ő az, akiről Izajás próféta beszél: ,,A pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”” [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: ,,Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ,,Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.”

2010. december 05.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.

5. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA (Szent Szabbas)

Iz 11,1-10; Zs 71; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12
Tele lesz a föld az Úr ismeretével

Iz 11,1-10

Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.

Zs 71

Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Róm 15,4-9

Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: ,,Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek’ [Zsolt 18,50].

Mt 3,1-12

Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.’ Ő az, akiről Izajás próféta beszél: ,,A pusztában kiáltónak szava: ?,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit?”’ [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: ,,Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ?,,Ábrahám a mi atyánk?”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.’

2010. december 4. Ádvent, 1. hét, szombat (Damaszkuszi Szent János áldozópap, egyháztanító) A nap liturgikus színe: lila

Iz 30, 18-21.23-26 Füled meghallja Isten szavát: ezen az úton járjatok.
Mt 9, 35-10,1.6-8 Menjetek Izrael háza elveszett juhaihoz.
Advent az Istenre figyelés ideje. Egyrészt meg akarom hallani Isten szavát, másrészt magam is hirdetni akarom, amit Isten rám bíz. Újra felfedezem Isten kegyelmét életemben, és meg akarom látni Őt a másik emberben.

Adventi utunkon szilárd alapot keresve akarunk haladni, Ez a szikla alap Jézus, vele akarunk találkozni, amikor születésének ünnepére készülünk. Damaszkuszi szent János a himnusz költészetben, amikor a korábbi nagy teológusok írásait rendszerezte, irodalmi tevékenységében ezt a szikla alapot mutatta fel kortársainak, és rajtuk keresztül nekünk.

JÁNOS keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban 650 körül. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínüleg apja hivatalát foglalta el.
726-ban a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét. Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról, a jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy egyházdoktora. Sok könyve elsősörban a képrombolók elleni vitairat volt.
Alázatossága példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja, hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk semmit, valószínüleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók 754-ben “kiközösítéssel” itélték el, és csak 787-ben a Niceai egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette.
Példája:
dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!

Iz 30,18-21.23-26

Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek! Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ,,Ez az út, ezen járjatok!”, amikor jobbra vagy balra letérnétek. Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.
Mt 9,35 – 10,1.6-8

Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: ,,Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

2010. december 4. – Szombat

Nyilvános muködése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a
zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden
betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve
rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és
kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: ?Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!? Akkor
összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiuzzék a
tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
Majd elküldte oket, és megparancsolta nekik: ?Menjetek Izrael házának
elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa.
Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg
leprásokat, uzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!?
Mt 9,35-10,1. 6-8

Elmélkedés:
Jézus tanításának középpontjában a mennyek országának, vagy ahogyan az
evangéliumokban másutt szerepel, az Isten országának a hirdetése áll. Az
Isten országa eljövetelérol szóló örömhírnek a továbbadására kapnak az
apostolok és a tanítványok megbízást Jézustól, s ok örömmel indulnak, hogy
eleget tegyenek a Mester kérésének.
Az evangélium hirdetése napjainkban is minden kereszténynek kötelessége,
nekünk is. Most, az adventi idoben Jézus születésére készülünk, és azt
várjuk, hogy újra belépjen a világba. Nem hallgathatunk az Úr érkezésérol.
El kell mondanunk a megszürkült világban éloknek, hogy már közeledik az Úr
jövetelének napja. Jézus születése valóban azt jelzi, hogy egészen közel van
hozzánk, velünk van az Isten. Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítonk!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében huséggel álljak melletted; a
boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem
hajolva. Csak az legyen örömöm, ami Hozzád vezet, csak az szomorítson el,
ami Toled elválaszt!
Aquinói Szent Tamás

2010. december 04.

Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.

4. szombat (Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála)

Iz 30,18-21.23-26; Zs 146; Mt 9,35 – 10,1.6-8
Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz

Iz 30,18-21.23-26

Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek! Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ,,Ez az út, ezen járjatok!’, amikor jobbra vagy balra letérnétek. Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.

Zs 146

ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét. Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi. A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit. Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének. Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek. Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára. Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak. Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme. Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.

Mt 9,35 – 10,1.6-8

Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.’ Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: ?,,Elközelgett a mennyek országa!?” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!