Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 6, 2010 havi archívum

2010. december 6. Ádvent, 2. hét, hétfő (Szent Miklós püspök) A nap liturgikus színe: lila

Egy testi és egy lelki csoda történetét olvashatjuk a mai evangéliumban. A testi gyógyítás azt mutatja, hogy Jézusnak hatalma van a betegségek felett. A megbocsátás cselekedete pedig azt bizonyítja, hogy hatalma van a bűnök felett. Az
egészség visszanyerésének látható eseménye a bűnök elengedésének szemmel láthatatlan cselekedetét jelzi. Mindkettő Jézus istenségére utal.

Amikor Jézus megbocsátja a bűnöket, olyat tesz, amit
csak egyedül Isten tehet. Boldogok, akik hisznek abban, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Boldogok, akik a jászolban fekvő gyermekben nem csak az embert, hanem az Isten Fiát is meglátják Karácsony estéjén!

Szent Miklós püspök az ajándékozó szeretet szentje. Életével megmutatta az Isten országa felé vezető utat. Ezen az úton szeretnénk mi is járni, és hirdetni Isten Országának jelenvalóságát.

MIKLÓS gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Bébi koráról tartja a hagyomány, hogy böjti napokon csak egyszer szopott. Nagyobb korában nem követte társait azok szilaj szórakozásaiban, inkább templomokat látogatott. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni.
Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni.
Törökország területén a lyciai Myrában éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek sugallatára ekkor őt választották püspökké.
Ekkoriban történt, hogy egy viharba került hajó legénysége a végveszélyben kétségbeesetten fohászkodott Miklós püspök segítségéért. Feltűnt a zürzavarban ekkor egy ismeretlen (mondja a legenda), aki a hajó órában megjavította és beállította a vitorlázatot és kötélzetet. Segítségével a hajó hamarosan partot ért, megmenekültek. Ekkor azonban az idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba mentek menekülésüket Istennek megköszönni, és ott döbbentek rá, hogy az ismeretlen segítő Miklós püspök volt, akit segítségül hívtak.
Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Miklós futva hagyta magukra a császár éppen nála levő küldötteit, erőszakkal akadályozta meg a kivégzést. Amikor a küldöttek dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan megjutalmazta. Az udvari intrika azonban nem nézte jószemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitűzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök hősies segítőkészségére, reménytelenségükben szentünkhöz fohászkodtak. A segítség ekkor sem maradt el. Szent Miklós megjelent álmában Konstantin császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. Konstantin személyesen nem ismerte Miklós püspököt, nem is akart az álomnak engedelmeskedni. Mivel nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment a császár az ítéletet hozó bíróhoz. Meglepetésükre a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan. Hálás szívvel mentek Miklós püspökhöz köszönetet mondani.
Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete.
Példája:
segíts másokon!

Iz 35,1-10

Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: ,,Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.” Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta. Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
Lk 5,17-26

És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: ,,Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: ,,Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: ,,Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: ,,Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: ,,Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani — így szólt a bénához: — Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: ,,Ma csodálatos dolgokat láttunk.”

Reklámok

2010. december 6. – Hétfo

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
körülötte, akik Galilea és Júdea különbözo falvaiból és Jeruzsálembol
jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek
a tetore, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük
láttára Jézus így szólt: ?Ember, bocsánatot nyertek buneid.?
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: ?Ki ez, hogy így
mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bunöket? Nemde egyedül Isten?? Jézus
pedig gondolataikba látva megszólalt: ?Miért gondolkodtok így magatokban? Mi
könnyebb, ha azt mondom: ?Bocsánatot nyertek buneid!? ? vagy azt: ?Kelj föl
és járj!?? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a
bunök megbocsátására.? Ezzel a bénához fordult: ?Mondom neked, kelj föl,
fogd ágyadat, és menj haza!? Erre o a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta
ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel
eltelve mondogatták: ?Csodadolgokat láttunk ma.?
Lk 5,17-26

Elmélkedés:
A béna ember gyógyulásához szükség volt barátai leleményességére, akik
ügyesen megkerülték a tömeget, amely akadályozta oket abban, hogy Jézus
közelébe kerüljenek. Amikor a beteg Jézus elott van, két csoda történik: egy
testi és egy lelki. Jézus megszunteti a testi bajt, hogy az ember
megszabaduljon az ot fogva tartó bénaságtól, és megbocsátja buneit, hogy
megszabaduljon a lelkét rabságban tartó bunöktol. A tömeg talán csak a testi
gyógyulást látta és nem hallotta a bunbocsátó szavakat, de ebbol is azt
állapították meg, hogy csodálatos dolgot láttak. Ha Jézus közelébe jutunk,
velünk is csoda történik. Érdemes feltalálnunk magunkat és észrevenni a
lelki gyógyulás lehetoségét a szentgyónásban.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: oszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban
fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal uzd el az ellenséget
tetteimtol és cselekedeteimtol, erosíts engem a hitben, kormányozd értelmem,
adj nekem bensoséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod
birtoklására!
Szent Ágoston

6. hétfő (Szent Miklós)

Iz 35,1-10; Zs 84; Lk 5,17-26
Maga az Isten jön, és megszabadít minket

Iz 35,1-10

Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: ,,Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.’ Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta. Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.

Zs 84

A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Lk 5,17-26

És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: ,,Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.’ Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: ,,Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?’ Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: ,,Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: ?,,Bocsánatot nyertek bűneid?”, vagy azt mondani: ?,,Kelj fel, és járj?”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani — így szólt a bénához: — Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.’ Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: ,,Ma csodálatos dolgokat láttunk.’