Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 12, 2010 havi archívum

2010. december 12. ? Advent 3. vasárnapja

Abban az idoben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteirol hallott,
elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tole: ?Te vagy-e az, akinek
el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?? Jézus így válaszolt nekik:
?Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a
vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!?
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: ?Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltol lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! O az, akirol ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed elott,
hogy elkészítse az utat teelotted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelo Jánosnál! De még onála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés:
Megnyílnak a szemek
Decemberben, valószínuleg éppen a közelgo karácsony miatt, sok érdekes dolog
történik az emberekkel. Gyakran megosztják velem élményeiket az emberek, s
ezeket a tanulságos eseteket szívesen megosztom sokakkal az elmélkedésekben.
A következo történet még tavaly adventben történt egy fiatal budapesti
édesanyával, Eszterrel. O mindig annak volt a híve, hogy szeretteinek maga
készítsen valamilyen személyes ajándékot, s nem is volt arra lehetosége,
hogy drága pénzen vásároljon a boltokban. Így volt ez tavaly is: két óvodás
gyermeke számára például esténként, amikor ok már aludtak, kis pulóvereket
kötött. December közepére mindenkinek elkészült a személyre szabott
karácsonyi ajándék, már csak a csomagolás maradt vissza. Virágkötoként
Eszternek volt érzéke a széphez, ezért elment kedvenc papírboltjába, hogy
minden ajándékhoz megfelelo papírt és szalagokat válasszon. Nagyon igényes
volt, még az árnyalatnyi színkülönbségekre is odafigyelt, hogy valóban szép
kis csomagocskák készüljenek. Ráment egy fél délutánja, de megérte, mert
sikerült nagyon igényes csomagolókat beszereznie, s így nyugodtan várhatta
az utolsó napokban az ünnepet.
Az egyik délután egészen jó kedve lett, amikor a fonökétol borítékban egy
kis plusz pénzt kapott, s ráadásul elobb hazamehetett. Azt nem lehet
mondani, hogy igazi boldogság vagy öröm töltötte el, mert Eszter számára a
boldogságot nem néhány ezer forintban mérték. Hazafelé indulva azon kezdett
el gondolkozni, mire költse a most kapott pénzt. A villamos egy ezernyi
égovel kivilágított bevásárlóközponthoz érkezett, s o engedett a
csábításnak. Leszállt és bement a hatalmas áruházba, hogy meglepje magát
valamilyen ajándékkal. Talán hiányzott valami a boldogságához? Lehet, de azt
úgysem tudná pénzen megvásárolni. Egyszeruen csak úgy érezte, megérdemli,
hogy a váratlanul jött pénzt önmagára költse. Több üzletet is végigjárt, de
nem talált olyan holmit, ami igazán tetszett volna neki. Végül egy
ajándékboltban találta magát, és nézegetni kezdte a csodálatos színu és
különleges formájú gyertyákat. Váratlanul egy hatalmas kutya simult a
lábához, de nem ijedt meg tole, annyira barátságosan nézett fel rá az állat.
A következo pillanatban vette észre a kutya gazdáját, aki bizonytalan, de
óvatos mozdulatokkal tapintotta végig a polcon sorakozó gyertyákat egyik
kezével, míg a másikkal a pórázt tartotta. Eszter rádöbbent, hogy a férfi
vak. ?Azok kék színuek? ? mondta, s a férfi mosolyogva köszönte meg a
segítséget. Arany színut keresek ? szólalt meg pár másodperc múlva. Eszter
nem csodálkozott el azon, hogy még egy vaknak sem mindegy, milyen színu
gyertya kerül karácsonykor az asztalra. Egy pillanat alatt elment a kedve a
vásárlástól, s rögtön megértette, hogy mennyire boldog lehet, hogy lát, s
kicsit szégyellte is magát amiatt, hogy pár napja még mennyire válogatós
volt a színes csomagolópapírokkal. Levette a polcról az arany színu gyertyát
és készséggel adta a férfi kezébe, majd gyors mozdulattal elovette
táskájából a borítékot és azt is a vak kezébe helyezte. Megsimogatta a
vakvezeto kutya fejét, majd villámgyorsan elhagyta az áruházat. A szabadba
lépve végtelenül boldognak érezte magát. Boldognak, mert a pénzzel járó gond
nem húzta már a vállát, boldognak, mert hamarosan magához ölelheti
gyermekeit, boldognak, mert lát.
Advent 3. vasárnapján, az öröm vasárnapján Izajás könyvébol olvastunk fel
egy részletet a szentmise olvasmányában. A prófétai jövendölés szerint a
messiási idokben, amikor maga az Isten jön el, hogy szabadulás hozzon,
?megnyílik a vakok szeme? (Iz 35,5). Örök boldogságot tükröz a
megszabadultak arca, a fájdalom és a siralom helyébe öröm és ujjongás lép
(vö.: Iz 35,10). Az evangéliumban szintén találkozunk azzal, hogy a vakok
visszanyerik látásukat. Jézus bizonyára Izajás próféta jövendölésére is
gondolt, amikor a messiási idok jeleirol beszélt Keresztelo János
tanítványainak: ?a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt? (Mt 11,5).
De vajon a látók szeme mikor nyílik meg? A látók szíve mikor fogja már fel,
hogy mi jelenti az igazi örömöt? A látók mikor fogják keresni az igazi
boldogságot? A látók szeme mikor nyílik meg végre?

Imádság:
Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te
születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek
messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki
vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

Reklámok