Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 16, 2010 havi archívum

2010. december 16. Ádvent, 3. hét, csütörtök A nap liturgikus színe: lila

Iz 54,1-10

Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak — mondja az Úr. — Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt — mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad — mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg — mondja a te könyörülő Urad.
Lk 7,24-30

Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ,,Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.

Reklámok

2010. december 16. – Csütörtök

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelo
Jánosról: ?Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltol lengetett nádat
lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?
Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért
mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál
is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: ?Íme, elküldöm követemet színed
elott, hogy elkészítse elotted az utat.?
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
Keresztelo János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint o.?
Az egész nép, amely hallgatta ot, még a vámosok is, felismerték Isten
akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a
törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban
Isten szándékát.
Lk 7,24-30

Elmélkedés:
Miért mentek az emberek Keresztelo Jánoshoz? ? kérdezi Jézus. Azért, mert
megértették, hogy Isten prófétája, akinek az a küldetése, hogy elokészítse a
Megváltó érkezését.
És mi miért indulunk Betlehem felé? Miért megyünk az advent során Jézus
születésének helye felé? Mit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
Talán egy híres emberrel? Egy sztárral, akit felkapott a média, és akit majd
könnyedén elvet, mint ahogy a szél felkapja és leejti a falevelet. Gazdag
vagy hatalmas embert szeretnénk talán látni? Mit várunk a karácsonytól?
Kellemes érzést? Nyugalmat a rohanás közepette? Néhány ajándékot? De ki
adhat értékesebbet, mint Isten, aki Fiát adja nekünk?
Talán félre kellene tennünk vágyainkat és elvárasainkat, s engedni hogy
Isten megajándékozzon minket. Azzal, amivel o akar. Azzal, Akivel o akar.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyébol
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

2010. december 16.

Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!

16. csütörtök (Szent Adelhaid-Etelka)

Iz 54,1-10; Zs 29; Lk 7,24-30
A hozzád való hűségem nem szűnik meg – mondja könyörülő Urad

Iz 54,1-10

Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak — mondja az Úr. — Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt — mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad — mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg — mondja a te könyörülő Urad.

Zs 29

Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’ Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

Lk 7,24-30

Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ?,,Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat?” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.’ Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.