Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 17, 2010 havi archívum

2010. december 17. Ádvent, December 17. A nap liturgikus színe: lila

Az utolsó napok kezdődnek karácsonyi készületünkben. Jézus születésének történetét halljuk az evangéliumban ezekben a napokban. Karácsonyra készülve, átélve a régen történt eseményeket, szeretnénk megerősödni Isten szeretetében.

Ter 49, 2.9-10
Nem tűnik el a jel Júdától
Mt 1, 1-17
Jézus Krisztus nemzetségtáblája.

A gondviselő Isten, a választott nép pásztor-királyának, Dávidnak sarját jelölte az emberiség Megváltójául. Az idők teljességében, Jézus Krisztusban valósult meg az Úr szava, melyet a próféták által mondott. Valóban Ő az az áldozati Bárány, aki önmagát áldozta a bűnös emberért.

A Ter 49, 2. 8-10 Izrael szülötteit sorakoztatja fel, míg a Mt 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. A két szöveg lényegileg kötődik egymáshoz. Az evangélium sorai visszamutatnak az Ószövetségben leírt nemzetségtáblára. Mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott neveknek és generációknak? Miért fontos az Ábrahámra való visszavezetés?
Az ember egy olyan társas lény, mely mélyen beleágyazódik történelmébe.
Manapság is sokan kutatnak nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon elhagyatott, egy porszem a leveg?ben. Ha az ember identitása
megkérdőjeleződik, akkor krízisbe kerül.Az evangélista Krisztus identitását bizonyítja. Dávidra és Ábrahámra, vagyis az Izrael legfontosabb vezetőire vezeti vissza és egyben előkészíti jövőbeli feladatára. A megtestesült Isten nem a történelem felett “lebeg”, hanem konkrétan beleágyazódik
az emberi időbe. Talán mondhatjuk úgy is: Isten eggyé válik az emberi
történelemmel. Az ember megváltására siet? Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután következ? generációk sorába.
Ebben az evangéliumi részben nem az a fontos, hogy a generációk ténylegesen így következtek-e egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy generáció. A sorok leginkább arra akarják felhívni az olvasó figyelmét, hogy Isten hűséges az emberi történelemhez. A megváltás az immanens világban, az emberi történelem hasábjain zajlik le. Az Ószövetség és az Újszövetség összefonódik, és egy szövetséget képez.
A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Üzenete az, hogy az ember élő gyökerekkel fonódik össze saját történelmével. A jelenhez való hűség a múltba ágyazódik be és a jövőbe mutat. A múlt ismerete megteremti az ember identitás tudatát, és a jelen realitásán keresztül a jövőt építi. Az ember a jövőbe tekint, és így nem érzi magát elveszve a jelen kaotikus rendszereiben. Erős identitástudattal rendelkező egyének könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára.
Az ember feladata az, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez; ismerje a múltat és a jelent és legyen elképzelése a jövőre nézve. Amíg önmagát keresi, addig képtelen higgadtan érvelni és alkotni. Így legtöbbször olyan rendszerek rabjává válik, melyek arra törekszenek, hogy megtartsák az ismerethiány “boldogító” állapotában.

Ter 49,2.8-10

Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán — ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Mt 1,1-17

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

2010. december 17. – Péntek

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt
a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára
Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak
Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd
Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétol, Salamonnak Roboám, Roboámnak
Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás,
Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz,
Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei
a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak
Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán,
Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. O volt a férje Máriának, akitol a
Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy
nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:
Nemzedékek váltják egymást az évszázadokon keresztül. Emberek születnek a
világra, s távoznak onnét évek múlva. De van egy születés, amely örök. Egy
születés, amely nem egyetlen alkalom, hanem folyamatos újraszületés és
újjászületés. Jézus világrajötte kiemelkedik az emberek milliói születésének
sorából. Idobeli létezést vállal magára, aki minden idot megelozve létezik.
Jézus által belép Isten az emberi történelembe. Krisztus által a bunös
emberiség története üdvtörténetté változik. Nem csak új idoszámítás, hanem
egy egészen új ido is elkezdodik Jézus születésével.
Az emberi történelem minden eseménye Isten elott zajlik. Benne van múltunk,
az o jelenlétében élünk most és o a jövonk is. Karácsony azt jelzi
számunkra, hogy Isten jelen van köztünk. Lelked betlehemében megtalálhatod
ot.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és osero:
amit tudnunk kell, tárd elo!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2010. december 17.

Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.

17. péntek

Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17
Nem távozott el Júdából a jogar

Ter 49,2.8-10

Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán — ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.

Zs 71

Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Mt 1,1-17

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.