Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

16. csütörtök (Szent Adelhaid-Etelka)

Iz 54,1-10; Zs 29; Lk 7,24-30
A hozzád való hűségem nem szűnik meg – mondja könyörülő Urad

Iz 54,1-10

Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak — mondja az Úr. — Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt — mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad — mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg — mondja a te könyörülő Urad.

Zs 29

Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’ Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

Lk 7,24-30

Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ?,,Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat?” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.’ Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.

2010. december 15. Ádvent, 3. hét, szerda A nap liturgikus színe: lila

Iz 45,6b-8.18.21b-25

Tudják meg napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: ,,Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.” Azt mondják: ,,Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Lk 7,18b-23

Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: ,,Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”” Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

2010. december 15. – Szerda

Abban az idoben Keresztelo János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a
kérdéssel küldte oket az Úrhoz: ?Te vagy-e az Eljövendo, vagy mást
várjunk??
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: ?Keresztelo János küldött minket, és
kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendo, vagy mást várjunk??
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
betegségekbol, megszabadított a gonosz lelkektol, sok vaknak pedig
visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: ?Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit
láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.?
Lk 7,19-23

Elmélkedés:
Keresztelo János tanítványai kérdezik ezt Jézustól mesterük kérésére. Az
adventi idoben most mi is megkérdezzük: Jézus-e a megígért Megváltó vagy
mást várjunk? Jézus-e az Üdvözíto vagy mást kell várnunk? Jézus személyében
teljesednek-e be az ígéretek vagy tovább kell várnunk?
A választ az Evangélium pontosan megadja. Az Egyház története folyamán
számos tanúságtevo keresztény is válaszolta a kérdésre. Isten most a mi
személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké,
mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához
érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. De vajon hiszem-e
teljes szívembol, hogy Jézus az én megváltóm és Üdvözítom? Milyen nagy
boldogság a szentestén kimondani: Jézusom, terád vártam!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos Tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri
összefogást! Ámen.
Boldog XXIII. János pápa

2010. december 15.

A jó és alázatos szívűek, akik örömmel vagy békén fogadják a megpróbáltatást és bántalmakat, megkezdik a mennyországot már itt a földön; a haragtartók viszont boldogtalanok, gondterhes a homlokuk, a szemük mindenkit elnyeléssel fenyeget.

15. szerda

Iz 45,6b-8.18.21b-25; Zs 84; Lk 7,18b-23
Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekből

Iz 45,6b-8.18.21b-25

hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.’ Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: ,,Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.’ Azt mondják: ,,Csak az Úrban van igazság és erő!’ Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.

Zs 84

A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Lk 7,18b-23

Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’ Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: ,,Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ?,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk??”’ Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.’

2010. december 14. Keresztes Szent János, áldozópap és egyháztanító A nap liturgikus színe: fehér

János 1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került. Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni.
Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték – megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.
Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…
A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát.
Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta.
Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon
Példája:
a felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani!

Ádvent, 3. hét, kedd
Szof 3,1-2.9-13

Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez. Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem. Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned”, mely majd az Úr nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.
Mt 21,28-32

,,Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ,,Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!” Az így válaszolt: ,,Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ,,Igenis, Uram!” De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: ,,Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: ,,Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján — és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

2010. december 14. – Kedd

Abban az idoben Jézus ezt mondta a fopapoknak és a nép véneinek: ?Errol mi a
véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt
hozzá: ?Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szoloben!? A fiú azt válaszolta:
?Nincs kedvem!?, de késobb megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és
annak is szólt. Az így válaszolt: ?Szívesen, uram!?, menni azonban nem ment.
Kettojük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?? Azt felelték: ?Az
elso.?
Erre Jézus így szólt hozzájuk: ?Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanok
megeloznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanok
viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!?
Mt 21,28-32

Elmélkedés:
Máté evangéliumában Jézus egy példabeszédet mond az apáról, aki fiaitól
segítséget kér. Az egyik szóban igent mond, de mégsem megy, a másiknak ugyan
pillanatnyilag nincs kedve dolgozni, de késobb mégis megteszi, amit kérnek
tole. Egyértelmu, hogy a kimondott szó kevésnek bizonyul, és a tettek
mutatják meg, hogy ki tesz eleget az apa kívánságának.
Vallási életünkben állandóan arra kell törekednünk, hogy teljesítsük az Atya
akaratát. Hitvallásunkat ne csupán szavakkal fejezzük ki, hanem tetteink is
tükrözzék hitünket. Jézus egész élete errol szólt. Az Atya akaratából öltött
emberi testet, vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Szavai és tettei
egységet alkottak. Azt tette, amit hirdetett. A karácsonykor megszületo
Jézus legyen az Atya iránti engedelmességünk példája!
? Horváth István Sándor

Imádság:
Fölséges és dicsoséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc