Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.2010. december 17. Ádvent, December 17. A nap liturgikus színe: lila
Az utolsó napok kezdődnek karácsonyi készületünkben. Jézus születésének történetét halljuk az evangéliumban ezekben a napokban. Karácsonyra készülve, átélve a régen történt eseményeket, szeretnénk megerősödni Isten szeretetében.
Ter 49, 2.9-10
Nem tűnik el a jel Júdától
Mt 1, 1-17
Jézus Krisztus nemzetségtáblája.
A gondviselő Isten, a választott nép pásztor-királyának, Dávidnak sarját jelölte az emberiség Megváltójául. Az idők teljességében, Jézus Krisztusban valósult meg az Úr szava, melyet a próféták által mondott. Valóban Ő az az áldozati Bárány, aki önmagát áldozta a bűnös emberért.
A Ter 49, 2. 8-10 Izrael szülötteit sorakoztatja fel, míg a Mt 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. A két szöveg lényegileg kötődik egymáshoz. Az evangélium sorai visszamutatnak az Ószövetségben leírt nemzetségtáblára. Mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott neveknek és generációknak? Miért fontos az Ábrahámra való visszavezetés?
Az ember egy olyan társas lény, mely mélyen beleágyazódik történelmébe.
Manapság is sokan kutatnak nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon elhagyatott, egy porszem a leveg?ben. Ha az ember identitása
megkérdőjeleződik, akkor krízisbe kerül.Az evangélista Krisztus identitását bizonyítja. Dávidra és Ábrahámra, vagyis az Izrael legfontosabb vezetőire vezeti vissza és egyben előkészíti jövőbeli feladatára. A megtestesült Isten nem a történelem felett “lebeg”, hanem konkrétan beleágyazódik
az emberi időbe. Talán mondhatjuk úgy is: Isten eggyé válik az emberi
történelemmel. Az ember megváltására siet? Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután következ? generációk sorába.
Ebben az evangéliumi részben nem az a fontos, hogy a generációk ténylegesen így következtek-e egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy generáció. A sorok leginkább arra akarják felhívni az olvasó figyelmét, hogy Isten hűséges az emberi történelemhez. A megváltás az immanens világban, az emberi történelem hasábjain zajlik le. Az Ószövetség és az Újszövetség összefonódik, és egy szövetséget képez.
A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Üzenete az, hogy az ember élő gyökerekkel fonódik össze saját történelmével. A jelenhez való hűség a múltba ágyazódik be és a jövőbe mutat. A múlt ismerete megteremti az ember identitás tudatát, és a jelen realitásán keresztül a jövőt építi. Az ember a jövőbe tekint, és így nem érzi magát elveszve a jelen kaotikus rendszereiben. Erős identitástudattal rendelkező egyének könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára.
Az ember feladata az, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez; ismerje a múltat és a jelent és legyen elképzelése a jövőre nézve. Amíg önmagát keresi, addig képtelen higgadtan érvelni és alkotni. Így legtöbbször olyan rendszerek rabjává válik, melyek arra törekszenek, hogy megtartsák az ismerethiány “boldogító” állapotában.
Ter 49,2.8-10
Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán — ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Mt 1,1-17
Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
2010. december 17. – Péntek
Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt
a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára
Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak
Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd
Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétol, Salamonnak Roboám, Roboámnak
Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás,
Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz,
Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei
a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak
Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán,
Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. O volt a férje Máriának, akitol a
Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy
nemzedék.
Mt 1,1-17
Elmélkedés:
Nemzedékek váltják egymást az évszázadokon keresztül. Emberek születnek a
világra, s távoznak onnét évek múlva. De van egy születés, amely örök. Egy
születés, amely nem egyetlen alkalom, hanem folyamatos újraszületés és
újjászületés. Jézus világrajötte kiemelkedik az emberek milliói születésének
sorából. Idobeli létezést vállal magára, aki minden idot megelozve létezik.
Jézus által belép Isten az emberi történelembe. Krisztus által a bunös
emberiség története üdvtörténetté változik. Nem csak új idoszámítás, hanem
egy egészen új ido is elkezdodik Jézus születésével.
Az emberi történelem minden eseménye Isten elott zajlik. Benne van múltunk,
az o jelenlétében élünk most és o a jövonk is. Karácsony azt jelzi
számunkra, hogy Isten jelen van köztünk. Lelked betlehemében megtalálhatod
ot.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és osero:
amit tudnunk kell, tárd elo!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
2010. december 17.
Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.
17. péntek
Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17
Nem távozott el Júdából a jogar
Ter 49,2.8-10
Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán — ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Zs 71
Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!
Mt 1,1-17
Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
2010. december 16. Ádvent, 3. hét, csütörtök A nap liturgikus színe: lila
Iz 54,1-10
Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak — mondja az Úr. — Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt — mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad — mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg — mondja a te könyörülő Urad.
Lk 7,24-30
Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ,,Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
2010. december 16. – Csütörtök
Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelo
Jánosról: ?Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltol lengetett nádat
lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?
Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért
mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál
is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: ?Íme, elküldöm követemet színed
elott, hogy elkészítse elotted az utat.?
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
Keresztelo János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint o.?
Az egész nép, amely hallgatta ot, még a vámosok is, felismerték Isten
akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a
törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban
Isten szándékát.
Lk 7,24-30
Elmélkedés:
Miért mentek az emberek Keresztelo Jánoshoz? ? kérdezi Jézus. Azért, mert
megértették, hogy Isten prófétája, akinek az a küldetése, hogy elokészítse a
Megváltó érkezését.
És mi miért indulunk Betlehem felé? Miért megyünk az advent során Jézus
születésének helye felé? Mit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
Talán egy híres emberrel? Egy sztárral, akit felkapott a média, és akit majd
könnyedén elvet, mint ahogy a szél felkapja és leejti a falevelet. Gazdag
vagy hatalmas embert szeretnénk talán látni? Mit várunk a karácsonytól?
Kellemes érzést? Nyugalmat a rohanás közepette? Néhány ajándékot? De ki
adhat értékesebbet, mint Isten, aki Fiát adja nekünk?
Talán félre kellene tennünk vágyainkat és elvárasainkat, s engedni hogy
Isten megajándékozzon minket. Azzal, amivel o akar. Azzal, Akivel o akar.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyébol
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.
2010. december 16.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!
16. csütörtök (Szent Adelhaid-Etelka)
Iz 54,1-10; Zs 29; Lk 7,24-30
A hozzád való hűségem nem szűnik meg – mondja könyörülő Urad
Iz 54,1-10
Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak — mondja az Úr. — Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt — mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad — mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg — mondja a te könyörülő Urad.
Zs 29
Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’ Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!
Lk 7,24-30
Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ?,,Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat?” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.’ Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
2010. december 15. Ádvent, 3. hét, szerda A nap liturgikus színe: lila
Iz 45,6b-8.18.21b-25
Tudják meg napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: ,,Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.” Azt mondják: ,,Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Lk 7,18b-23
Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: ,,Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”” Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
2010. december 15. – Szerda
Abban az idoben Keresztelo János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a
kérdéssel küldte oket az Úrhoz: ?Te vagy-e az Eljövendo, vagy mást
várjunk??
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: ?Keresztelo János küldött minket, és
kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendo, vagy mást várjunk??
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
betegségekbol, megszabadított a gonosz lelkektol, sok vaknak pedig
visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: ?Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit
láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.?
Lk 7,19-23
Elmélkedés:
Keresztelo János tanítványai kérdezik ezt Jézustól mesterük kérésére. Az
adventi idoben most mi is megkérdezzük: Jézus-e a megígért Megváltó vagy
mást várjunk? Jézus-e az Üdvözíto vagy mást kell várnunk? Jézus személyében
teljesednek-e be az ígéretek vagy tovább kell várnunk?
A választ az Evangélium pontosan megadja. Az Egyház története folyamán
számos tanúságtevo keresztény is válaszolta a kérdésre. Isten most a mi
személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké,
mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához
érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. De vajon hiszem-e
teljes szívembol, hogy Jézus az én megváltóm és Üdvözítom? Milyen nagy
boldogság a szentestén kimondani: Jézusom, terád vártam!
? Horváth István Sándor
Imádság:
Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos Tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri
összefogást! Ámen.
Boldog XXIII. János pápa
Gondolkodtató melankólia 