Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. december 17. Ádvent, December 17. A nap liturgikus színe: lila

Az utolsó napok kezdődnek karácsonyi készületünkben. Jézus születésének történetét halljuk az evangéliumban ezekben a napokban. Karácsonyra készülve, átélve a régen történt eseményeket, szeretnénk megerősödni Isten szeretetében.

Ter 49, 2.9-10
Nem tűnik el a jel Júdától
Mt 1, 1-17
Jézus Krisztus nemzetségtáblája.

A gondviselő Isten, a választott nép pásztor-királyának, Dávidnak sarját jelölte az emberiség Megváltójául. Az idők teljességében, Jézus Krisztusban valósult meg az Úr szava, melyet a próféták által mondott. Valóban Ő az az áldozati Bárány, aki önmagát áldozta a bűnös emberért.

A Ter 49, 2. 8-10 Izrael szülötteit sorakoztatja fel, míg a Mt 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. A két szöveg lényegileg kötődik egymáshoz. Az evangélium sorai visszamutatnak az Ószövetségben leírt nemzetségtáblára. Mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott neveknek és generációknak? Miért fontos az Ábrahámra való visszavezetés?
Az ember egy olyan társas lény, mely mélyen beleágyazódik történelmébe.
Manapság is sokan kutatnak nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon elhagyatott, egy porszem a leveg?ben. Ha az ember identitása
megkérdőjeleződik, akkor krízisbe kerül.Az evangélista Krisztus identitását bizonyítja. Dávidra és Ábrahámra, vagyis az Izrael legfontosabb vezetőire vezeti vissza és egyben előkészíti jövőbeli feladatára. A megtestesült Isten nem a történelem felett “lebeg”, hanem konkrétan beleágyazódik
az emberi időbe. Talán mondhatjuk úgy is: Isten eggyé válik az emberi
történelemmel. Az ember megváltására siet? Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután következ? generációk sorába.
Ebben az evangéliumi részben nem az a fontos, hogy a generációk ténylegesen így következtek-e egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy generáció. A sorok leginkább arra akarják felhívni az olvasó figyelmét, hogy Isten hűséges az emberi történelemhez. A megváltás az immanens világban, az emberi történelem hasábjain zajlik le. Az Ószövetség és az Újszövetség összefonódik, és egy szövetséget képez.
A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Üzenete az, hogy az ember élő gyökerekkel fonódik össze saját történelmével. A jelenhez való hűség a múltba ágyazódik be és a jövőbe mutat. A múlt ismerete megteremti az ember identitás tudatát, és a jelen realitásán keresztül a jövőt építi. Az ember a jövőbe tekint, és így nem érzi magát elveszve a jelen kaotikus rendszereiben. Erős identitástudattal rendelkező egyének könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára.
Az ember feladata az, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez; ismerje a múltat és a jelent és legyen elképzelése a jövőre nézve. Amíg önmagát keresi, addig képtelen higgadtan érvelni és alkotni. Így legtöbbször olyan rendszerek rabjává válik, melyek arra törekszenek, hogy megtartsák az ismerethiány “boldogító” állapotában.

Ter 49,2.8-10

Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán — ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Mt 1,1-17

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

No comments yet»

Hozzászólás